Számítógép, dráma, Rilke

Nincs internetem vagy 10 napja. Ez több dolgot is eredményez. Először is anyázok, mert nem tudok msn-ezni, nem tudom olvasgatni a blogokat, és főleg nem tudok blogolni. Persze azért írok, csak nem lesz túl aktuális, amikor kikerül a webre.
Nem mintha amúgy a témáim aktualitáshoz kötődnének. Hmm. :)
Viszont van időm olvasni. Napi 2 drámát elolvasok, és – mily meglepő – haladok a regényekben is! Ez új. Az utóbbi időkben már csak a suliban (órák alatt) és a metrón olvastam. Most itthon olvasok. Rákaptam a fürdőkádban terpeszkedés közbeni olvasásra. Nagyon kényelmes dolog, és nincs mi eltérítsen.. :) Mert engem még attól is el tud téríteni a számítógép, amit szeretek csinálni. Juj. Kicsit elszomorító, hogy semmi másra nem használom a gépet, csak netezésre. Márminthogy izé, amikor van net. Mert most mostly zenét hallgatok rajta. És admirálisozok. De ezt mintha már említetem volna. Anyway. És persze "blogolok", magamnnak, magamba.

Szar dolog és jó is egyben, hogy ha naplót írok, konkrétan a nap eseményeit, a velem történteket jegyzem le, akkor az adott élmény utána teljesen letöltődik a naplóba. Sokkal kevesebbszer jut utána eszembe, nem gondolok rá, nem él olyan intenzitással az élmény. Oké, örülök, ha valami kínom van, és pár oldal alatt megszüntethetem. De attól még szeretem leírni a jó dolgokat is. És ezekkel sincs másképp. Ezek is sokat vesztenek csilogásukból, amint rögzültek. Most akkor ne írjam le a kellemes történeteket..?
Végül is.. Leírhatnám, persze blogba, hogy milyen gondolatokat juttatott eszembe a történet, anélkül, hogy tisztán megfogalmaznám, miről van szó. Hiszen ezt teszem. De akkor mindez olyan lenne, mint egy ablak, amire belülről egy torzító felületet ragasztottak, legalábbis úgy tűnik, mintha a felület torzítaná a képet. És az ember nem idegeskedik, mert tudja, hogy ha kinyitja az ablakot, mögötte meglátja a tárgyakat élesen, tiszta valójukban. Aztán amikor tényleg kinyitja.. akkor rájön, hogy nem az ablak torzítja a képet, hanem maguk a tárgyak torzak, amik az üveg mögött vannak.. És akor szorongás és lelkiismeretfurdalás fogja el..
Juj. Ezek már olyan rilkés gondolatok, hogy megijedek tőlük. Najó, nem ijedek meg tőlük, mert belülről fakadnak. Tényleg, Rilke pont úgy ír, mint én. Avagy én írok pont úgy, mint Rilke. Rilke sokkal művészibb, de a gondolatok és a benyomások, amiket lejegyez pl. Malte Laurids Brigge feljegyzéseiben, olyanok számomra, mintha a saját fejemben kószálnék. Mind olyan ismerős.. Rilke nem olyan, mint sok más író vagy költő, akiket olvasok, és visszahőkölök, mert azt kérdezem: hát ez nekem miért nem jutott eszembe? És szemrehányást teszek magamnak, csak úgy tudatalatt, hogy miért nem tudok ilyeneket. Nos, Rilke esetében ilyesmi meg sem fordul a fejemben. Hiszen.. de ezt már mondtam. Olvassatok Rilkét. Tegnap elolvastam Csehov Sirályát, kétszer. Egyszer sem értettem. Ma elolvastam Ibsen Nóráját. Tetszett. Kind of tetszett. A vége felé. Most mindkettőből olvasónaplót kellene írnom. Pontosabban most legalább az egyikből olvasónaplót fogok írni.

Az jó jel, ha úgy érzem, erősödik az akaraterőm? Az nagyjából egy a tudatosságommal. Az is növekszik. Najó, legyen. Az jó jel.
Meg különben is, olyan sokat tudok már Victor Hugoról, hogy sosem akartam ennyit tudni.. De azért Az éj, az éj, az éj.. az egyik kedvenc versem marad.