Nem is tavaszillat van. Ez már nyárillat. Ha nem 6 fok lenne, hanem mondjuk 26, akkor simán rávágnám, hogy igen, most nyár van.. Tegnap elvillamosoztam a ZP mellett, és hirtelen felpezsdítette bennem az emlékeket, azt a rengeteg táncot, amit itt véghezvittünk (ahol megtanultam nagyjából koordinálni a mozgásomat, és ahol megszerettem a táncot tavaly nyáron), azt a rengeteg sört, amit itt megittunk, úgy, hogy egy fillér nélkül érkeztünk, a sétákat a Petőfi hídon át a Ferenc körúttól a ZP-ig, kezemben egy Borsodi Bivallyal, aztán hajnali 2 körül vissza a Borárosig, onnantól meg futás haza, na nem mintha kergettek volna, csak unatkoztam volna sétálni, így – futottam. Volt pár alig-alig ismert srác, az xy-nak az ismerőse, akikkel végül mégis egymásba gabalyodtunk, egyszer kikötöttünk a Nemzeti csigájának a tetején, másszor, mással a Rióba mentünk tovább bulizni, és senki nem állított meg minket sosem.. Aztán ezek elfelejtődtek. És állandó maradt hűséges kísérőm és jóbarátom, akit mindig rá lehetett venni, hogy bulizzon, és akivel végigcsináltuk ezt a 29 napot (mert 2005 nyarán 29 éjszakát töltöttem csak a ZP-ben), és akit nagyon szeretek és akivel, mikor eleredt a zuhé, tovább táncoltunk, ő a napernyő alatt, én meg az esőben, mégis pár centire egymástól..
Juj de nosztalgikus vagyok. Igazából.. abban a pillanatban, hogy valami tánczenét hallok vagy beleszagolok a levegőbe, felforr a vérem, és rohannék táncolni, szeretkezni, a szerelemtől vagy a bortól részegen, és nagyon belevetném már magam az életbe. I want out! Bulizni akarok, de a bulizás nekem valahogy teljesen mást jelent, mint anno 8-ikban, amikor a "menő lányok" meséiből ismertem a részegség élményét, akik felsorolták a kedvenc "piáikat", és akkor nekem is a Baileys, a Jägermaister és a vodka lett a kedvencem, noha sosem kóstoltam egyiket sem. Mesélték, ahogy a házibulikon ki-bepasiztak, és igazából.. el sem tudtam képzelni, mi a francot csinálhatnak, elmennek valahová és isznak, és táncolnak, és pasiznak, és hogyan?? Áhh én erre képtelen vagyok.. voltam. Néha egy-egy a menő csajok udvartartásának köréből bejött a "sulidiszkóba" részegen és kiborult, és akkor megszeppenve-megijedve sürögtünk körülöttük, mi, akik nem voltunk menők és dögösek, és akik kicsit kárpótlást nyerhettek ezért azáltal, hogy hallhatták, nehezen, részletekben, mi történt Velük és hogyan, és irigykedtünk egy kicsit, de ezt nem vallottuk be magunknak.
Hát ezek az idők is elmúltak. A nagy nosztalgiázást a wiwnek köszönhetem, miután meghívtak, és csináltam magamnak jó sok ismerőst, és megtaláltam a 4-ikes szerelmemet, akivel szolfézsórák előtt "gepárdoztunk" és külön jelrendszert fejlesztettünk ki a gepárdok számára, mert a gepárdok nem beszélnek, ezért más kommunikációs módot kell használniuk. És most downhillezik és egész jól néz ki, bár nem tudtam kristálytisztán kivenni a vonásait a képein, de sebaj. Közösen utáljuk újból és újból a szadista osztályfőnökünket, aki miatt elmentem a suliból, pedig csak egy évig tanított, és ő pedig sírt utánam, és én is utána. Hmm. Partyarcnak nevezett, de még nem cáfoltam meg. Gyűjtöm az ellenérveket.. :) Végül is mi az a partyarc? Aki sokat partizik? Neeeeem. Az a partyarc, akinek az az imidzse (az "arca" [tudom, hogy imidzs nem egyenlő arc]), hogy ő partizik. Ebből építi fel a kifelé mutatott személyiségét. És én nem vagyok ilyen.
Na, milyen jó kis ellenérv, nem? :) Meg különben is. Télen, sőt, ősszel sem igazán voltam egyáltalán semmi buliban. Hiányozott is kicsit. Mert azért a Vörös Yuknak is van fílingje. Bár a szabadteret jobban szeretem, mert egy idő után rámtör az oxigénhiány és akkor rossz.
Nem is tudom, mit akarok írni. Most a lelkemben esőtáncot járok, télűző farsangot, busójárást tartok és tavaszváró szerelemünnepet ülök.
Jah és rockkoncerten ugrálok és pogózok és headbangelek. A Winampban épp Cranberries és Greenday van egymás mellett, és nagyon jól megvannak együtt. /me listening to punkrock. Yeah.. Ideje tágítani a zenei ízlést, ami kicsit beszűkült a JCS, a R.E.M. és Peter Gabriel miatt..
Tuesday, February 21, 2006
Sunday, February 19, 2006
Értelmetlen post
Tőle jelentkezem. Mert most a konyhában van, és mesélődve van neki by Ulmar. Meg BNC is van itt, és animeújságot olvas, de nem tetszik neki. Én nemsokára lelépek.
Nagy találkozások.. meg véletlenek.. meg Mozaik.. aham. :)
Najó túl sok értelmeset írok. Abba is fejezem.
Note: mit is írtam fel és ragasytottam a homlokomra?? >>gondolgondolgondol<<>
Nagy találkozások.. meg véletlenek.. meg Mozaik.. aham. :)
Najó túl sok értelmeset írok. Abba is fejezem.
Note: mit is írtam fel és ragasytottam a homlokomra?? >>gondolgondolgondol<<>
Saturday, February 18, 2006
Az élet értelme
Megkérdeztem a Wordöt is. Persze más véleményen volt. Talán a hetedik pont, az "Office közösségek" még mond nekem valamit. Hiszen kell egy csapat.(Egyébként kattints a képre, és akkor nem csak ilyen ordenáré-szar minőségben láthatod.)
Wilde-individualizmus
Csak ki kell nyújtanom a gondolati ujjacskáimat - melyek egy másik epizódból már ismertek -, és a könyvek, pont azok a könyvek, amikre szükségem van, az arcomban teremnek. Egyszer kiabálnak, hogy vegyem meg őket, máskor meg a könyvtárban ugranak nekem.. Vagy már ott hevertek előttem hetek óta, és most felhívják magukra a figyelmet: "hé bmeg, itt vagyunk, vegyél már föl és olvass el!"
Oscar Wilde összes műveit már régebben kivettem, mert a Bunburyt (The importance of being Earnest) vesszük angol irodalomból, de most olvastam bele a prózájába. Már persze a Bunbury is próza. Whatever.
Szóval írogatott nemegyszer ilyen kisesszéket, pl. "Az emberi lélek és a szocializmus" címmel. Megvalósult szocializmus – tudtommal és apám szerint – 1891-ben még nem volt. Amit Wilde írása alapján megtudok a szocializmusról, az tulajdonképpen annyi, hogy a magántulajdon értéke és értelme megszűnik. Furcsa, hogy Wilde ebből (az utópiából) vezette le az individualizmus kialakulásához szükséges körülmények létrejöttét.
Mert az individualizmus: Művészet. Az individualizmus a kívánatos mindenki számára. A Művészet pedig nem kérdezi, művészetét értékelik-e és szeretik-e, a Művészet önmagáért van. Nem a cselekvés vagy a beszéd a Művészet, hanem a puszta lét. A birtoklás sem Művészet. A birtoklás olyasvalami, ami elrabolja az embert, ami lealacsonyítja és terhet pakol a hátára. Mert a magántulajdon világában keveseknek adatik meg az individualizmus (ők a gazdagok), mert ebben a világban az emberek megítélése nem az ember, hanem az általa birtokolt javak alapján történik. Ez kényszeríti az embereket arra, hogy állandóan vagyont gyűjtsenek, és ezalatt ne tudják kibontakoztatni mindazt, ami bennük van – holott éppen ezért élnek és ez lenne a céljuk. Ezért tartja Wilde a szocializmust az individualizmus útjának.
Szép gondolat, nem? Ekkor alakult ki minden ilyen elképzelés. A modern kor. Forrongó 19. század. Szeretem ezt a korszakot. 25-27 év múlva kialakult a Szovjetunióban az első szocialista rendszer, igaz, amit Wilde mélyen megvetett, diktatórikus módon. És nem azt akarom mondani, hogy Wilde találta ki. Tudja a halál, ki találta ki.
Más tészta, hogy ír olyan dolgokat is Wilde, amikkel alapjában nem értek egyet. Vannak munkák, amiket alacsonyabb-rendűnek, vagy rossznak, vagy unalmasnak nevez. Szerintem nincsenek ilyenek, és ő azt írja, minden ilyen munkát gépekkel kéne végeztetni, és minden olyan munkát is, ami pusztán az élelem megtermeléséről szól. Hogy az embernek ilyesmiért ne kelljen dolgoznia. Hogy ne kelljen olyasmit csinálni, mint a fagyos keleti szélben való utcasöprögetés – hacsak nem kifejezetten erre vágyik. És éhbérért. Hogy legyen az embernek ideje a legfontosabbal foglalkozni: önmaga kibontakoztatásával. Hogy legyen mindenki Művész. Életművész.
Erre nem a képembe ugrik a könyvtárban Erich Kästnertől a Május 35.? Elektropolis, az automataváros. Mindent gépek termelnek, hogy az ember jól érezhesse magát. Össze is omlik minden. Whatever.
Hogy legyen idő, ugyebár.. Idő szórakozni. És akkor most olvasom a Momót. Meg a Szürke urakat. Takarékoskodj az időddel, hogy később azt csinálhass, amit akarsz. Átverés! :)
De azért szép gondolat ez az individualizmus. Meg a Művészetről való felfogás is tetszik, és valahogy mindig is így képzeltem el. Sokszor gondolkozom, hogy a modernizmus "új" felfedezései vajon azért tűnnek nekem természetesnek, mert beleszülettem, és most az mindegy, hogy a korba vagy az alkalmas családba – vagy egyszerűen ez az Igazság, az ember tényleg azért van, hogy megvalósítsa önmagát, és ez mindig is így volt? Vajon 300 év múlva is ez lesz az ideál? És vajon az ókori görögök vagy a középkor lovagjai (avagy a nemesebb, művelt réteg) is ezt tűzték ki célul? Ha nem, akkor ez azt jelenti, hogy lassan elértük a fejlődés csúcsát, és már majdnem befejezték a Művészek és Filozófusok és Tudósok a boldogsághoz vezető út kikövezését (hogy is van ez?)? Vagy ez is csak egy ugyanolyan állomás és állítás, mint a többi volt, és ha 800 évig élnék, akkor az első 20 évemre úgy tekintenék, hogy "no igen, fiatalság, bolondág, akkor még azt hittem, az az élet célja, hogy önmagunkká váljunk, de hát fejlődtem, ennek így kellett lennie", vagy a maradék 780 évemben azzal törődnék, hogy miután megfogalmaztam a célt, megvalósítsam? Bevallom, most inkább az utóbbiban hiszek. Aztán talán bejön, hogy mostmár a család meg a társadalom meg az emberiség meg a Föld, de hogy boldogítsam őket, ha előbb nem vagyok én boldog?
Egyáltalán attól leszek boldog, ha önmagammá válok? Mert ez azért elég merész elképzelés. Sok irodalmi mű alapján is rájöhetünk, hogy bár az ember célja, hogy megvalósuljon, és ezt meg is teszi, mégis boldogtalan. Vagy meghal. Vagy akármi "rossz" történik vele.
Miért hajtogatja Rilke állandóan, hogy szeretni érdemes, de ha minket szeretnek, csak rossz lesz nekünk? Hogy azért kell élni, hogy szerethessünk, de ha minket szeretnek, elvesztünk?
Miért kell egy költeményt még háromszor, szarul lefordítani, ha már egyszer megvan a magyar átirat, gyönyörűszépen? És aztán a könyvtárban persze csak a szarabbik van meg. Ismerem én.. Akkor már inkább németül olvasom el, pedig németül nem tudok.
És pl. Oscar Wilde azt is írja, hogy ha mindenki azzal foglalkozna, hogy minél individuálisabb legyen, boldog lenne a világ, és nem bántaná egymást senki. Ááááá.. Ez kicsit utópisztikus. (Khm.) És ha bennem olyan lélek lakozik, aki azáltal valósul meg, hogy másokat vagdos egy hosszú és nagyon hegyes késsel?
Mondjuk jogos a válasz, hogy az individualizmus, mely ilyenformán egybehangzik a Művészettel, nem törődik másokkal. Nincs szüksége másokra. Ha valaki másokat akar vagdosni, nincs tisztában azzal, hogy mi a valódi vágya. (Ld. Végtelen történet, ejj, de szeretem az ilyen össze-átszövődő tapasztalat-élettörténethálókat.) Mások.. azok nem tartoznak az individuumra.
Asszem.
Kedd óta ma először voltam kint, hörghurut. Ma könyvtárba mentem. Nem jó ott. Csizmában voltam a szokásos lovaglónadrág-style-ban, és a polcok alatt hatalmas beépített hajszárítók szolgáltatják a fűtést. Hát én majdnem megdöglöttem a melegtől. Csak nem vetkőzhetik le az ember a könyvtár közepén bugyira és zoknira.. Csináljanak hidegebbet. Brr. De azért kibírtam. Kicsit eklektikus módon válogattam össze a könyvlistát, volt benne Apollinaire, két Ende mese, egy Május 35., egy Kosztolányi, meg az utolsó Rilke könyv, amit még nem olvastam el a FszEK-ből. Már ami magyarul van. Mesés.. lesz mit olvasnom.
És amiért még tetszett Wilde művészetfelfogása.. mert emlékeztetett arra, amit én is csinálok. Furcsa, hogy jártam zongorázni, tanultam rajzolni, írtam néha verset, meg festek mandalát meg miafasz, és mégis, ami Wilde (és a saját) felfogásom szerint Művészetként értékelhető az életemben, az a blogírás. Hmm. Elektronikus kor, új műfajok. :) Tehát a művészeti tevékenység nálam, perpillanat a blogírásban merül ki. De ez nem baj, a baj az, hogy annnnnnyira vágyom a publikálásra, és.. nem lehet. Wáwáwáwá. Egyszer persze olvasható lesz mindaz, amit most leírtam, de azért mégis, namár. Gá. Lassan másfél hónapja.. de nem panaszkodom. És nem az olvasók miatt. Az más persze, ha kérdezik.. Néha, ha van türelmem az 56k-hoz, benézek apám laptopjára. Megnézem az Apocalypse-et, meg tomcat blogját. Meg az emaileket.
Kiment a fejemből, mit akartam ezzel írni. Hmm. Abba is hagyom.
Oscar Wilde összes műveit már régebben kivettem, mert a Bunburyt (The importance of being Earnest) vesszük angol irodalomból, de most olvastam bele a prózájába. Már persze a Bunbury is próza. Whatever.
Szóval írogatott nemegyszer ilyen kisesszéket, pl. "Az emberi lélek és a szocializmus" címmel. Megvalósult szocializmus – tudtommal és apám szerint – 1891-ben még nem volt. Amit Wilde írása alapján megtudok a szocializmusról, az tulajdonképpen annyi, hogy a magántulajdon értéke és értelme megszűnik. Furcsa, hogy Wilde ebből (az utópiából) vezette le az individualizmus kialakulásához szükséges körülmények létrejöttét.
Mert az individualizmus: Művészet. Az individualizmus a kívánatos mindenki számára. A Művészet pedig nem kérdezi, művészetét értékelik-e és szeretik-e, a Művészet önmagáért van. Nem a cselekvés vagy a beszéd a Művészet, hanem a puszta lét. A birtoklás sem Művészet. A birtoklás olyasvalami, ami elrabolja az embert, ami lealacsonyítja és terhet pakol a hátára. Mert a magántulajdon világában keveseknek adatik meg az individualizmus (ők a gazdagok), mert ebben a világban az emberek megítélése nem az ember, hanem az általa birtokolt javak alapján történik. Ez kényszeríti az embereket arra, hogy állandóan vagyont gyűjtsenek, és ezalatt ne tudják kibontakoztatni mindazt, ami bennük van – holott éppen ezért élnek és ez lenne a céljuk. Ezért tartja Wilde a szocializmust az individualizmus útjának.
Szép gondolat, nem? Ekkor alakult ki minden ilyen elképzelés. A modern kor. Forrongó 19. század. Szeretem ezt a korszakot. 25-27 év múlva kialakult a Szovjetunióban az első szocialista rendszer, igaz, amit Wilde mélyen megvetett, diktatórikus módon. És nem azt akarom mondani, hogy Wilde találta ki. Tudja a halál, ki találta ki.
Más tészta, hogy ír olyan dolgokat is Wilde, amikkel alapjában nem értek egyet. Vannak munkák, amiket alacsonyabb-rendűnek, vagy rossznak, vagy unalmasnak nevez. Szerintem nincsenek ilyenek, és ő azt írja, minden ilyen munkát gépekkel kéne végeztetni, és minden olyan munkát is, ami pusztán az élelem megtermeléséről szól. Hogy az embernek ilyesmiért ne kelljen dolgoznia. Hogy ne kelljen olyasmit csinálni, mint a fagyos keleti szélben való utcasöprögetés – hacsak nem kifejezetten erre vágyik. És éhbérért. Hogy legyen az embernek ideje a legfontosabbal foglalkozni: önmaga kibontakoztatásával. Hogy legyen mindenki Művész. Életművész.
Erre nem a képembe ugrik a könyvtárban Erich Kästnertől a Május 35.? Elektropolis, az automataváros. Mindent gépek termelnek, hogy az ember jól érezhesse magát. Össze is omlik minden. Whatever.
Hogy legyen idő, ugyebár.. Idő szórakozni. És akkor most olvasom a Momót. Meg a Szürke urakat. Takarékoskodj az időddel, hogy később azt csinálhass, amit akarsz. Átverés! :)
De azért szép gondolat ez az individualizmus. Meg a Művészetről való felfogás is tetszik, és valahogy mindig is így képzeltem el. Sokszor gondolkozom, hogy a modernizmus "új" felfedezései vajon azért tűnnek nekem természetesnek, mert beleszülettem, és most az mindegy, hogy a korba vagy az alkalmas családba – vagy egyszerűen ez az Igazság, az ember tényleg azért van, hogy megvalósítsa önmagát, és ez mindig is így volt? Vajon 300 év múlva is ez lesz az ideál? És vajon az ókori görögök vagy a középkor lovagjai (avagy a nemesebb, művelt réteg) is ezt tűzték ki célul? Ha nem, akkor ez azt jelenti, hogy lassan elértük a fejlődés csúcsát, és már majdnem befejezték a Művészek és Filozófusok és Tudósok a boldogsághoz vezető út kikövezését (hogy is van ez?)? Vagy ez is csak egy ugyanolyan állomás és állítás, mint a többi volt, és ha 800 évig élnék, akkor az első 20 évemre úgy tekintenék, hogy "no igen, fiatalság, bolondág, akkor még azt hittem, az az élet célja, hogy önmagunkká váljunk, de hát fejlődtem, ennek így kellett lennie", vagy a maradék 780 évemben azzal törődnék, hogy miután megfogalmaztam a célt, megvalósítsam? Bevallom, most inkább az utóbbiban hiszek. Aztán talán bejön, hogy mostmár a család meg a társadalom meg az emberiség meg a Föld, de hogy boldogítsam őket, ha előbb nem vagyok én boldog?
Egyáltalán attól leszek boldog, ha önmagammá válok? Mert ez azért elég merész elképzelés. Sok irodalmi mű alapján is rájöhetünk, hogy bár az ember célja, hogy megvalósuljon, és ezt meg is teszi, mégis boldogtalan. Vagy meghal. Vagy akármi "rossz" történik vele.
Miért hajtogatja Rilke állandóan, hogy szeretni érdemes, de ha minket szeretnek, csak rossz lesz nekünk? Hogy azért kell élni, hogy szerethessünk, de ha minket szeretnek, elvesztünk?
Miért kell egy költeményt még háromszor, szarul lefordítani, ha már egyszer megvan a magyar átirat, gyönyörűszépen? És aztán a könyvtárban persze csak a szarabbik van meg. Ismerem én.. Akkor már inkább németül olvasom el, pedig németül nem tudok.
És pl. Oscar Wilde azt is írja, hogy ha mindenki azzal foglalkozna, hogy minél individuálisabb legyen, boldog lenne a világ, és nem bántaná egymást senki. Ááááá.. Ez kicsit utópisztikus. (Khm.) És ha bennem olyan lélek lakozik, aki azáltal valósul meg, hogy másokat vagdos egy hosszú és nagyon hegyes késsel?
Mondjuk jogos a válasz, hogy az individualizmus, mely ilyenformán egybehangzik a Művészettel, nem törődik másokkal. Nincs szüksége másokra. Ha valaki másokat akar vagdosni, nincs tisztában azzal, hogy mi a valódi vágya. (Ld. Végtelen történet, ejj, de szeretem az ilyen össze-átszövődő tapasztalat-élettörténethálókat.) Mások.. azok nem tartoznak az individuumra.
Asszem.
Kedd óta ma először voltam kint, hörghurut. Ma könyvtárba mentem. Nem jó ott. Csizmában voltam a szokásos lovaglónadrág-style-ban, és a polcok alatt hatalmas beépített hajszárítók szolgáltatják a fűtést. Hát én majdnem megdöglöttem a melegtől. Csak nem vetkőzhetik le az ember a könyvtár közepén bugyira és zoknira.. Csináljanak hidegebbet. Brr. De azért kibírtam. Kicsit eklektikus módon válogattam össze a könyvlistát, volt benne Apollinaire, két Ende mese, egy Május 35., egy Kosztolányi, meg az utolsó Rilke könyv, amit még nem olvastam el a FszEK-ből. Már ami magyarul van. Mesés.. lesz mit olvasnom.
És amiért még tetszett Wilde művészetfelfogása.. mert emlékeztetett arra, amit én is csinálok. Furcsa, hogy jártam zongorázni, tanultam rajzolni, írtam néha verset, meg festek mandalát meg miafasz, és mégis, ami Wilde (és a saját) felfogásom szerint Művészetként értékelhető az életemben, az a blogírás. Hmm. Elektronikus kor, új műfajok. :) Tehát a művészeti tevékenység nálam, perpillanat a blogírásban merül ki. De ez nem baj, a baj az, hogy annnnnnyira vágyom a publikálásra, és.. nem lehet. Wáwáwáwá. Egyszer persze olvasható lesz mindaz, amit most leírtam, de azért mégis, namár. Gá. Lassan másfél hónapja.. de nem panaszkodom. És nem az olvasók miatt. Az más persze, ha kérdezik.. Néha, ha van türelmem az 56k-hoz, benézek apám laptopjára. Megnézem az Apocalypse-et, meg tomcat blogját. Meg az emaileket.
Kiment a fejemből, mit akartam ezzel írni. Hmm. Abba is hagyom.
Information: connecting people
Katarzis. Imádom. Nagyon. Gátszakadás, információ, nagy ugrás előre, miegymás. Szintlépés. Nyílt kártyák az én részemről, hamarosan várható további fejlemények, ezenkívül szeretem és kész.
Párkapcsolati hírműsorunkat olvashatták.
Elmegy a kedvenc tanárom a suliból. Megkönnyeztem. Fontos ember volt az életemben. Fontos, hogy ember volt, és nem tanár. És erre akkor jöttem rá, mikor bejelentette, hogy elmegy. Igaz, hogy 5* volt, ahogy tanított és mindig dicséretes voltam nála (magyar, naturally), mégis inkább emberként érdekelt mindig is, hiába mutatott olyan keveset abból, hogy ő azért elsősorban ember..
És most majd külön erőfeszítésbe fog kerülni, hogy tanuljak magyarból, ami a kedvenc tantárgyam, mert ezentúl magamért kell tanulnom, nem adják meg azt a könnyebbséget, hogy a tanár miatt tanulhatok. Huh. I kinda fear it.
Gyászrovatunkat olvashatták.
Viszont gyújtottam ma gyertyát, hálaadás gyanánt; és tegnap lett 70 éves a nagymamám és újra suliba jár majd a törött lábú barátom, holnaptól, amikor is csak délután megyek be, ha egyáltalán. És be fogom campelni magam Hozzá és postolok, most. Najó nem most. Kind of most. Whatever.
Kérdés: Rilkét vegyek, Andersent és Grimmet vegyek, vagy növényt vegyek, vagy öö.. keressem meg az olvasójegyem és húzzak el könyvtárba, nagyongyorsan? Mostanában Ibsent gyűröm. Hmm. Ritka az, hogy színdarabok úgy le tudnak kötni, mint a regények. De az Ibsen jellegű drámaírás már olyasvalami, ami emberi. Nem rímekben szavalnak a szereplők, és egy szereplő nem gonosz vagy jó, nem a királlyal van vagy ellene, hanem.. mint az életben. Mindenkinek saját vágyai vannak, furcsák/elfogadottak, és aztán a vágyak és emberek kerülnek egymás útjába, és lesz, ahogy lesz. Ezek a drámák már nem néznek engem hülyének, hanem feltételezik, hogy tudok gondolkozni, figyelek a részletekre, ismerem az embereket és oda tudom képzelni, amit nem rágnak a számba. Nincsenek lebutítva, sőt, néha épp az ellenkezője. Szóval tetszik.
Kutattam.
nátha: az orrnyálkahártya heveny vagy idült gyulladása; orrdugulással, fokozott savós, nyálkás, gennyes váladék képződésével, esetleg fejfájással és lázzal jár. A közönséges heveny náthát baktériumos vagy vírusfertőzés okozza. Az influenzás fertőzés kísérő jelensége. Kialakulásában az ún. meghűlésnek is szerepe lehet.
meghűlés, megfázás: a normális véreloszlás megváltozása a légutak nyálkahártyájában a hideg hatására. Ez kedvez a baktériumok és vírusok megtelepedésének és elszaporodásának, s ezáltal az orr, garat és légcső hurutos gyulladásának. A hideghatás által érintett bőr- vagy nyálkahártyarészleten az erek nemcsak helyileg, hanem reflexes távolhatásként a hideghatásnak közvetlenül ki nem tett helyeken, még a belső szervekben is kitágulhatnak vagy szűkölhetnek. A hurutos megbetegedéseket nem mindig megfázás váltja ki, hanem gyakran emberről emberre átterjedő vírusfertőzés (influenza); ez azonban szintén gyakoribb a hűvös, mint a meleg évszakban. A fertőzés következtében emelkedett hőmérsékletű ember hajlamos a meghűlésre, ill. kis hidegbehatásra is a fázás érzésével reagál, ha a fertőzés megzavarja a szervezet hőszabályozását. A meghűlés megelőzhető edzéssel, a hideg behatása utáni meleg fürdővel, lázcsillapító gyógyszerekkel, meleg italokkal, ágyban fekvéssel stb.
influenza: vírus által előidézett járványos fertőző betegség. Nagyon ragályos. Időnként súlyos, szinte az egész világot átfogó járványokat (pandémiákat) okoz. Ismert influenza-pandémia volt többek között az 1918-20 között ún. spanyol nátha és az 1957-ben fellépett ázsiai influenza. A beteg orr-torokváladéka és az abban levő kórokozók cseppfertőzéssel, esetleg használati tárgyak közvetítésével jutnak az egészséges ember légútjának nyálkahártyájára. Lappangási ideje 1-3 nap. Legfontosabb tünetei a hirtelen kezdet, láz, hurutos tünetek, fejfájás, végtag- és hátfájdalmak. Szövődményeit, amelyek között a leggyakoribb a tüdőgyulladás, nem vírusok, hanem különféle baktériumok (streptococcus, staphylococcus, pneumococcus stb.) okozzák. A tüdőgyulladással, esetleg idegrendszeri tünetekkel (ideggyulladás, agyvelőgyulladás) járó influenzát szokás szövődményes influenzának nevezni. Az influenza gyógyításának lényege a tünetek enyhítése és a szövődmények megelőzése.
Párkapcsolati hírműsorunkat olvashatták.
Elmegy a kedvenc tanárom a suliból. Megkönnyeztem. Fontos ember volt az életemben. Fontos, hogy ember volt, és nem tanár. És erre akkor jöttem rá, mikor bejelentette, hogy elmegy. Igaz, hogy 5* volt, ahogy tanított és mindig dicséretes voltam nála (magyar, naturally), mégis inkább emberként érdekelt mindig is, hiába mutatott olyan keveset abból, hogy ő azért elsősorban ember..
És most majd külön erőfeszítésbe fog kerülni, hogy tanuljak magyarból, ami a kedvenc tantárgyam, mert ezentúl magamért kell tanulnom, nem adják meg azt a könnyebbséget, hogy a tanár miatt tanulhatok. Huh. I kinda fear it.
Gyászrovatunkat olvashatták.
Viszont gyújtottam ma gyertyát, hálaadás gyanánt; és tegnap lett 70 éves a nagymamám és újra suliba jár majd a törött lábú barátom, holnaptól, amikor is csak délután megyek be, ha egyáltalán. És be fogom campelni magam Hozzá és postolok, most. Najó nem most. Kind of most. Whatever.
Kérdés: Rilkét vegyek, Andersent és Grimmet vegyek, vagy növényt vegyek, vagy öö.. keressem meg az olvasójegyem és húzzak el könyvtárba, nagyongyorsan? Mostanában Ibsent gyűröm. Hmm. Ritka az, hogy színdarabok úgy le tudnak kötni, mint a regények. De az Ibsen jellegű drámaírás már olyasvalami, ami emberi. Nem rímekben szavalnak a szereplők, és egy szereplő nem gonosz vagy jó, nem a királlyal van vagy ellene, hanem.. mint az életben. Mindenkinek saját vágyai vannak, furcsák/elfogadottak, és aztán a vágyak és emberek kerülnek egymás útjába, és lesz, ahogy lesz. Ezek a drámák már nem néznek engem hülyének, hanem feltételezik, hogy tudok gondolkozni, figyelek a részletekre, ismerem az embereket és oda tudom képzelni, amit nem rágnak a számba. Nincsenek lebutítva, sőt, néha épp az ellenkezője. Szóval tetszik.
Kutattam.
nátha: az orrnyálkahártya heveny vagy idült gyulladása; orrdugulással, fokozott savós, nyálkás, gennyes váladék képződésével, esetleg fejfájással és lázzal jár. A közönséges heveny náthát baktériumos vagy vírusfertőzés okozza. Az influenzás fertőzés kísérő jelensége. Kialakulásában az ún. meghűlésnek is szerepe lehet.
meghűlés, megfázás: a normális véreloszlás megváltozása a légutak nyálkahártyájában a hideg hatására. Ez kedvez a baktériumok és vírusok megtelepedésének és elszaporodásának, s ezáltal az orr, garat és légcső hurutos gyulladásának. A hideghatás által érintett bőr- vagy nyálkahártyarészleten az erek nemcsak helyileg, hanem reflexes távolhatásként a hideghatásnak közvetlenül ki nem tett helyeken, még a belső szervekben is kitágulhatnak vagy szűkölhetnek. A hurutos megbetegedéseket nem mindig megfázás váltja ki, hanem gyakran emberről emberre átterjedő vírusfertőzés (influenza); ez azonban szintén gyakoribb a hűvös, mint a meleg évszakban. A fertőzés következtében emelkedett hőmérsékletű ember hajlamos a meghűlésre, ill. kis hidegbehatásra is a fázás érzésével reagál, ha a fertőzés megzavarja a szervezet hőszabályozását. A meghűlés megelőzhető edzéssel, a hideg behatása utáni meleg fürdővel, lázcsillapító gyógyszerekkel, meleg italokkal, ágyban fekvéssel stb.
influenza: vírus által előidézett járványos fertőző betegség. Nagyon ragályos. Időnként súlyos, szinte az egész világot átfogó járványokat (pandémiákat) okoz. Ismert influenza-pandémia volt többek között az 1918-20 között ún. spanyol nátha és az 1957-ben fellépett ázsiai influenza. A beteg orr-torokváladéka és az abban levő kórokozók cseppfertőzéssel, esetleg használati tárgyak közvetítésével jutnak az egészséges ember légútjának nyálkahártyájára. Lappangási ideje 1-3 nap. Legfontosabb tünetei a hirtelen kezdet, láz, hurutos tünetek, fejfájás, végtag- és hátfájdalmak. Szövődményeit, amelyek között a leggyakoribb a tüdőgyulladás, nem vírusok, hanem különféle baktériumok (streptococcus, staphylococcus, pneumococcus stb.) okozzák. A tüdőgyulladással, esetleg idegrendszeri tünetekkel (ideggyulladás, agyvelőgyulladás) járó influenzát szokás szövődményes influenzának nevezni. Az influenza gyógyításának lényege a tünetek enyhítése és a szövődmények megelőzése.
Wednesday, February 15, 2006
Bezártság, nem jó..
Megrendült a bizalmam az elméletben, miszerint a testi betegségek csak kivetülései a lelki problémáknak. Azaz.. Egyelőre nem találtam erre cáfolatot, és még mindig valószínűbbnek tartom ezt az állítást annál, hogy jöttek a csúnya gonosz bacik, és megtámadtak szegény engem, pont engem, miközben 200 embert megtámadhattak volna a környezetemben, nekik mégsincs semmi bajuk (vagy nem ez). A problémám az, hogy sosenem találok magyarázatot egyik betegségemre sem. Mindig max tippelni tudok, mi miért lehet, de aztán megszűnik a feltételezett kiváltó körülmény, és a betegség még mindig megvan. És akkor nézek furcsán.
És akkor most?? Nézzek mélyebben magamba, persze. Találjam meg az okot. Találjak okot mindenáron. Találjak ki egyet? Naneee.
Magyarázza meg nekem valaki, miért van hörghurutom! Plz!
Emlékszem, mikor elkezdtem írni ezt a blogot, valahogy teljesen más hangulata volt. Sokkal.. szabadabb voltam. A gondolataim szárnyaltak, most meg olyan nem szárnyalnak. Simán ráfognám a télre – ha nem éppen karácsonykor kezdtem volna el írni. Vajon a net hiánya teszi? Amikor először hallottam, hogy nincs net, még azt hittem, a szokásos 1 hét kimaradás van soron. Aztán apám közölte, hogy szolgáltatót váltunk, és ezért akar várni, amíg valami aktuális ügy elavul. Jól van mondom, három hét. Azóta 52 nap eltelt, másfél hónap. Azóta várok. Mostanában mindig csak várok. Az életem felét a várakozás teszi ki. Várok, internetre, válaszokra (amiket gyorsabban megkaphatnék, ha lenne internet), várok iskolai döntésekre a sorsom felől. És közben lassan beszűkülök, és egyetlen dologra koncentrálódom: Rá. Nem jó ez így. Mert most, ha ő nincs, nincs semmi. Nem járok el sehová, azon kívül, amikor Vele vagyok. Talán edzésre. A barátaimmal nem foglalkozom, igaz, ők se velem, más dolga van mindenkinek. Be vagyok fordulva önmagamba és Belé, és kicsit keveset látok a világból.
Azért a nem-szabadság gondolata elsősorban a télhez kötődik, mégis. Szoros pulcsik, farmerek, csizmák, sálak, amikben nem kapok levegőt, kabátok, amikben nem tudok mozdulni sem, néha harisnya, testhez tapadós, irritáló; beléjük vagyok fojtva. A ruhákba. A következőket akarom hordani, most: bugyi, nadrág, top, papucs. Ennyi. Néha papucs vagy bugyi mínusz. Két hátsó zsebbe egy mobil, egy kulcs és egy diák, bérlettel. Erre vágyom. A tél viszont nemcsak a ruháimba zár be, hanem a szobámba is. Nem lehet elmeni a Városligetbe piknikezni, bringózni vagy csatangolni, biciklizni sem lehet kényelmesen, sétálni sem lehet kényelmesen, nem lehet strandra járni, szóval minden, amit kint kell csinálni, azt nem lehet, vagy csak a megfagyás terhe mellett.
Szóval bezártság. Mindenbe bezártság. Ez a bajom nekem. Erről szól a blogom. Az unalomról és a bezártságról.
---
Később:
Nem is erről szól. Esetleg a napjaim erről szólnak. De nem a blogom. ^^
És akkor most?? Nézzek mélyebben magamba, persze. Találjam meg az okot. Találjak okot mindenáron. Találjak ki egyet? Naneee.
Magyarázza meg nekem valaki, miért van hörghurutom! Plz!
Emlékszem, mikor elkezdtem írni ezt a blogot, valahogy teljesen más hangulata volt. Sokkal.. szabadabb voltam. A gondolataim szárnyaltak, most meg olyan nem szárnyalnak. Simán ráfognám a télre – ha nem éppen karácsonykor kezdtem volna el írni. Vajon a net hiánya teszi? Amikor először hallottam, hogy nincs net, még azt hittem, a szokásos 1 hét kimaradás van soron. Aztán apám közölte, hogy szolgáltatót váltunk, és ezért akar várni, amíg valami aktuális ügy elavul. Jól van mondom, három hét. Azóta 52 nap eltelt, másfél hónap. Azóta várok. Mostanában mindig csak várok. Az életem felét a várakozás teszi ki. Várok, internetre, válaszokra (amiket gyorsabban megkaphatnék, ha lenne internet), várok iskolai döntésekre a sorsom felől. És közben lassan beszűkülök, és egyetlen dologra koncentrálódom: Rá. Nem jó ez így. Mert most, ha ő nincs, nincs semmi. Nem járok el sehová, azon kívül, amikor Vele vagyok. Talán edzésre. A barátaimmal nem foglalkozom, igaz, ők se velem, más dolga van mindenkinek. Be vagyok fordulva önmagamba és Belé, és kicsit keveset látok a világból.
Azért a nem-szabadság gondolata elsősorban a télhez kötődik, mégis. Szoros pulcsik, farmerek, csizmák, sálak, amikben nem kapok levegőt, kabátok, amikben nem tudok mozdulni sem, néha harisnya, testhez tapadós, irritáló; beléjük vagyok fojtva. A ruhákba. A következőket akarom hordani, most: bugyi, nadrág, top, papucs. Ennyi. Néha papucs vagy bugyi mínusz. Két hátsó zsebbe egy mobil, egy kulcs és egy diák, bérlettel. Erre vágyom. A tél viszont nemcsak a ruháimba zár be, hanem a szobámba is. Nem lehet elmeni a Városligetbe piknikezni, bringózni vagy csatangolni, biciklizni sem lehet kényelmesen, sétálni sem lehet kényelmesen, nem lehet strandra járni, szóval minden, amit kint kell csinálni, azt nem lehet, vagy csak a megfagyás terhe mellett.
Szóval bezártság. Mindenbe bezártság. Ez a bajom nekem. Erről szól a blogom. Az unalomról és a bezártságról.
---
Később:
Nem is erről szól. Esetleg a napjaim erről szólnak. De nem a blogom. ^^
Sunday, February 12, 2006
Hóóó
Vettem tegnap szociológiai lexikont. Olyan, mint a pszichológiai. Nem tudom, miért vettem meg (talán mert k olcsó volt?), de ő nagyon akarta, hogy megvegyem. Hümm.
Búcsúzik a tél; s míg
a nyár, ha meghal, sír,
a szikrázó porhó víg.
Komor volt és kegyetlen,
hozott sötétet, sivárat, szürkét,
kúszó esőt jókedv ellen.
És most vidám és farsang és tiszta,
csilingel a lila éj, és rózsaszín nappal
minden fény. Ébred a remény – s ő hozta,
a Tél. Boldogság. Hűs-ropogós,
zenélnek a kopár ágak,
trillázó zongora, citera, s hangsúlyos vonós
szólam jelent téged, Fehér,
s már hallani halkan a zöld-édes kíséret
lüktető, dobogó erét.. S a tér... :
Felszabadultan táncoltat rajta
verebet, sirályt, gallyat a téli örvény;
s a keringőt nem halál, de élet hajtja.
Mégis, nemsokára más lesz itt az úr.
A Hókirály most önfeledt, mert szolgálata lejár,
a parkettről leköszön. És hallom már az azúr
ruhás Tavasz léptét; meghajol kecsesen,
a verebet, sirályt, gallyat szteppre hívja,
s a latyakos úr elvonul csöpögve, vígan, vizesen.
Nesze bmeg vers. ^^ Két napig olyan szép hó volt. Most olvad. Báh. De szeretem, ha fehér van és amellett napsütés, szikrázósos. Ha nem lennél beteg, most elhívnálak szánkózni, tudod-e?
Búcsúzik a tél; s míg
a nyár, ha meghal, sír,
a szikrázó porhó víg.
Komor volt és kegyetlen,
hozott sötétet, sivárat, szürkét,
kúszó esőt jókedv ellen.
És most vidám és farsang és tiszta,
csilingel a lila éj, és rózsaszín nappal
minden fény. Ébred a remény – s ő hozta,
a Tél. Boldogság. Hűs-ropogós,
zenélnek a kopár ágak,
trillázó zongora, citera, s hangsúlyos vonós
szólam jelent téged, Fehér,
s már hallani halkan a zöld-édes kíséret
lüktető, dobogó erét.. S a tér... :
Felszabadultan táncoltat rajta
verebet, sirályt, gallyat a téli örvény;
s a keringőt nem halál, de élet hajtja.
Mégis, nemsokára más lesz itt az úr.
A Hókirály most önfeledt, mert szolgálata lejár,
a parkettről leköszön. És hallom már az azúr
ruhás Tavasz léptét; meghajol kecsesen,
a verebet, sirályt, gallyat szteppre hívja,
s a latyakos úr elvonul csöpögve, vígan, vizesen.
Nesze bmeg vers. ^^ Két napig olyan szép hó volt. Most olvad. Báh. De szeretem, ha fehér van és amellett napsütés, szikrázósos. Ha nem lennél beteg, most elhívnálak szánkózni, tudod-e?
Thursday, February 09, 2006
Lebegő élet
Van az agyam. Mondjuk egy iroda. Van benne sok irat, számítógép, azokban adatok. Olvasok, tanulságos, ismeretterjesztő könyvet – szépen kimazsolázom, mi kell, berakok mindent a megfelelő fakkba, kész. Így kell.
És akkor olvasok szépirodalmat. Csinálok egy hatalmas üres teret az iroda közepén, és a nagy semmibe belehelyezek egy hangszórót. Ez a szépirodalom. A hangszóró üvölt, vagy suttog, vagy kong, mindegy. A lényeg, hogy a szoba minden pontján hallani lehet a hangját. Áthatja a legporosabb, leghátsóbb polcot is – ha elég hangos, persze. Leveri a port. Mindennel kölcsönhatásba lép, amivel tud. Nem én rendszerezem fakkokba vagy kötöm hozzá más adathalmazokhoz, nem én látom el összefüggésekkel. Mert a szépirodalom nem adat. Nem bitekben mérem Rilkét, hanem hatásokban. Hiszen ha a hangszóró elhallgat, megszűnik a hang. De megmarad a levert por, a rezgéstől elmozdult tárgyak, minden változás, amit az okozott, hogy szólt. Néha, talán egy bekapcsolva hagyott mikrofon véletlenül felvételt készít a hangról – ilyenformán esetleg bekerülhet az adatok közé.
Szóval levegőbe olvasás. Lebegő olvasás. Nem szakadékszélről szakadékszélre ugrálás, hanem beleugrás egyenesen a semmibe.
Na ez megy. Végre. Van, amit nem lehet így olvasni, de a l'art por l'art-t többnyire igen. A verseket meg alapból. Ha sok benne az utalás, akkor persze esélyt sem kapok, hogy "értsem", amit a költő írt. De ez nem baj, mert a költő már úgysem él, ezért/vagy nem tudja elmagyarázni, mit is akart mondani. És engem nem is az érdekel, a költő mit akart mondani. Engem az érdekel, mit jelent nekem a verse. Ha túl sok benne az adat, és a hangszórót csak a szoba bizonyos pontjain lehet hallani – sorry.
Lebegő írás pedig, amit most csinálok. A szobában, a székeken ülnek a hallgatóság, kezükben a prospektus, miről fogok beszélni, előttem a projektor, rajta a beszédem leírva . És akkor én odasétálok az erkélyajtóhoz, kinyitom, kiugrom rajta, és körbezuhanom a házat végtelenszer, és közben teljesen másról beszélek, spontán, véletlen összefüggések mentén, semmi előzőhöz nem kötve.
Lebegő tanítás meg az, amit a töritanárom csinál. Jól nyomja. Csak valahogy nem fog meg a töri.
Lebegő beszédet pedig csak kevés emberrel tudok indítani.. Persze, hallja, akinek mondom, a látszólag semmiből, a néma gondolataim folytatásaként előugró szavakat, csak nem tud velük mit kezdeni. Őszintén? Nem is kell. Úgy kell venni, mintha szépirodalmat hallana. Hagyni, hogy bekongja a fejét, amit mondok, aztán értékelni a hatást. És válaszolni valami hasonlót. Kicsit LSD-s jellegű tud lenni ez egyszer-kétszer, nem kell túlzásba vinni.. :)
És akkor olvasok szépirodalmat. Csinálok egy hatalmas üres teret az iroda közepén, és a nagy semmibe belehelyezek egy hangszórót. Ez a szépirodalom. A hangszóró üvölt, vagy suttog, vagy kong, mindegy. A lényeg, hogy a szoba minden pontján hallani lehet a hangját. Áthatja a legporosabb, leghátsóbb polcot is – ha elég hangos, persze. Leveri a port. Mindennel kölcsönhatásba lép, amivel tud. Nem én rendszerezem fakkokba vagy kötöm hozzá más adathalmazokhoz, nem én látom el összefüggésekkel. Mert a szépirodalom nem adat. Nem bitekben mérem Rilkét, hanem hatásokban. Hiszen ha a hangszóró elhallgat, megszűnik a hang. De megmarad a levert por, a rezgéstől elmozdult tárgyak, minden változás, amit az okozott, hogy szólt. Néha, talán egy bekapcsolva hagyott mikrofon véletlenül felvételt készít a hangról – ilyenformán esetleg bekerülhet az adatok közé.
Szóval levegőbe olvasás. Lebegő olvasás. Nem szakadékszélről szakadékszélre ugrálás, hanem beleugrás egyenesen a semmibe.
Na ez megy. Végre. Van, amit nem lehet így olvasni, de a l'art por l'art-t többnyire igen. A verseket meg alapból. Ha sok benne az utalás, akkor persze esélyt sem kapok, hogy "értsem", amit a költő írt. De ez nem baj, mert a költő már úgysem él, ezért/vagy nem tudja elmagyarázni, mit is akart mondani. És engem nem is az érdekel, a költő mit akart mondani. Engem az érdekel, mit jelent nekem a verse. Ha túl sok benne az adat, és a hangszórót csak a szoba bizonyos pontjain lehet hallani – sorry.
Lebegő írás pedig, amit most csinálok. A szobában, a székeken ülnek a hallgatóság, kezükben a prospektus, miről fogok beszélni, előttem a projektor, rajta a beszédem leírva . És akkor én odasétálok az erkélyajtóhoz, kinyitom, kiugrom rajta, és körbezuhanom a házat végtelenszer, és közben teljesen másról beszélek, spontán, véletlen összefüggések mentén, semmi előzőhöz nem kötve.
Lebegő tanítás meg az, amit a töritanárom csinál. Jól nyomja. Csak valahogy nem fog meg a töri.
Lebegő beszédet pedig csak kevés emberrel tudok indítani.. Persze, hallja, akinek mondom, a látszólag semmiből, a néma gondolataim folytatásaként előugró szavakat, csak nem tud velük mit kezdeni. Őszintén? Nem is kell. Úgy kell venni, mintha szépirodalmat hallana. Hagyni, hogy bekongja a fejét, amit mondok, aztán értékelni a hatást. És válaszolni valami hasonlót. Kicsit LSD-s jellegű tud lenni ez egyszer-kétszer, nem kell túlzásba vinni.. :)
Wednesday, February 08, 2006
Da List, mert önértékelés.
A tegnapi beszélő könyv.. egy napig tartott elolvasni. Hazaértem, elkezdtem, és csak olvastam, olvastam asztalnál, a szobámban, a konyhában, a wc-ben, a kádban, az ágyban, olvastam, amíg el nem olvastam. El van olvasva. Rákos Péter: Önismeret dióhéjban. Most van az, hogy
Humanisztikus pszichológia.
Vele párhuzamosan humanisztikus asztrológia.
Van tőle másik könyvem is rég, sosem kezdtem neki. Az konkrétan a Humanisztikus asztrológia címet viseli. Mindenből a humanisztikus a legnormálisabb és időszerűbb? Lássuk a pszichológiai lexikont:
"humanista pszichológia: pszichológiai irányzat, amelynek meghirdetett célja a személyes, egyéni fejlődés.
A 30-as évek elejétől kezdve K. Horney azt hirdette, hogy az önmegvalósítás az élőlények alapvető törekvése. Egy személy a legjobb lehetőségeit megvalósítva fejezi ki legbensőbb énjét, bontakozik ki, és veszi i részét a civilizáció tevékenységében. A. Maslow számos konkrét példa segítségével mutatja ki, hogy az egyén hogyan lehet boldog, és valósíthatja meg önmagát szenvedéllyel végzett munkája során. Az egészséges lény nem mindig törekszik a kikapcsolódásra. Szándékos feszültség is lehet örömforrás. Itt ugyanazokat a gondolatokat fedezhetjük fel, amelyeket előzőleg K. Goldstein, illetve K. és Ch. Bühler is hirdetett.
A 60-as évek elején a humanista pszichológia jelentősége megnőtt, és az Egyesült Államok határain túlra is átterjedt, ami nagyrészt C. Rogersnek tulajdonítható. Ennek megfelelően a lét új elmélete alakult ki, amely szerint az ember számára nem az a fontos, hogy szükségleteit kielégítse, hanem az, hogy "megfelelően" éljen, vagyis azoknak a örvényeknek engedelmeskedjen, amelyeket saját énje szab. E tekintetben tehát a pszichológus részben közvetítővé válik, aki által az ember jobban megismerheti önmagát, részben nevelővé, aki megnyitja az önmegvalósítás felé vezető utat."
Szerintem. De szerintem ez egyértelmű. Asszem mindig is ez volt az egyértelmű nekem. Mért tartott ennyi ideig rájönni erre másoknak..? Vajon akkor is így gondolnám, ha mondjuk 1640-ben születek meg ugyanitt? Vagy 640-ben? Vagy i.e 4640-ben?
Közvetíteni akarok. Most. Mondjuk.. úgyis közvetítek. :) De azért nem csoda, hogy ez a könyv kiabált, hogy vegyem meg azonnal..
Írtam nemrég listát. Önértékelés, érted. Részleteket közlök. Most.
Ez vagyok én
"Tulajdonságok
Működés – ilyen vagyok
- elszánt, ha a saját érdekeimet kell érvényesíteni
- őszinte önmagamhoz
- szókimondó
- intelligens
- önálló, felelősségvállalás magamért
- nagy vonalakban gondolkozom, nem veszek el a részletekben
- nem magamat tekintem a világ közepének, többnyire nem csak/főleg magamból indulok ki
- befelé, belső ügyekben a magam, kifelé, közös ügyekben a köz érdekeit veszem figyelembe
- inkább egy rendszer struktúrája érdekel, mint a benne levő elemek; számomra egy elem fontosságát annak az egész rendszerben elfoglalt helye, funkciója határozza meg, kevésbé önmagáért való értéke vagy a közvetlen környezetre gyakorolt hatása.
- segítőkész, kedves
- nagy munkabíró képességgel rendelkezem
- higgadtság, két lábbal a földön állok, gyors döntésképesség meleg helyzetekben, azonnali mozgósíthatóság, nem pánikolok és képes vagyok átvenni az irányítást, ha hideg fejjel kell gondolkozni
- vonakodva szállok szembe másokkal saját magam érdekében vagy a véleményem védelmében, ha jól ismerem az illetőt
- nem mondom el, mire vágyom, mivel lehet örömet okozni nekem
- elvárom, hogy kitalálják, ráérezzenek, mi a jó nekem
- önbizalomhiány
- ingadozó hangulat
- kifolyik a kezemből az idő és a pénz
- nagyon függök mások véleményétől és reakciójától, sokszor attól függően viselkedem, hogy ki a társaságom
- gyakran türelmetlen vagyok
- könnyen befolyásolható vagyok, ha rátapintanak az érzékeny pontjaimra; ha dicsérnek, rávehető vagyok sokmindenre, ha a rossz tulajdonságaimat hozzák elő, amik különösen fájnak amúgy is, és nem vagyok felkészülve, könnyen le lehet alázni
- "félek" az erős személyiségű emberektől, legalábbis, ha nincs kiélezett ellentét közöttünk, mert ha van, onnantól már bátran szembeszállok vele és kiállok önmagamért.
Készségek
- jó emberismeret
- intuíció
- bele tudom élni magam mások helyzetébe, átlátom a gondolkodásmódjukat
- zenei érzék (jó a hallásom, jó a hangom)
- kézügyesség
- kreativitás a kézműveskedésben
- szépérzék, jó ízlés a színek és formák tekintetében
- jó hallgató vagyok
- jól masszírozok
- helyesírás 5
- jó szövegértés, képesség a bonyolult szövegek feldolgozására, könyvből tanulásra
- önismeret
- változás, megújulás, fejlődés
- ügyesség, testi erő
- ha a köz véleményét kell képviselnem, nagyon hatásosan tudok beszélni (a hatékonyság más kérdés)
- el tudom ereszteni a rossz érzéseket, a káros gondolatokat, le tudom vezetni a frusztrációt tudatosan
- nyelvi érzék
- különösen jó vagyok rutinfeladatok megoldásában
- higgadtság, két lábbal a földön állok, gyors döntésképesség meleg helyzetekben, azonnali mozgósíthatóság,nem pánikolok és képes vagyok átvenni az irányítást, ha hideg fejjel kell gondolkozni
- jó térérzék, mindig képes vagyok úgy átcsoportosítani és rendszerezni a teret, hogy célszerű legyen és áttekinthető.
"Képtelenségek"
- problémák a kommunikációban
- önellentmondások és nem tisztázott hozzáállás soksok ügyben
- "kőburok", magamba zárkózás, minden külső kommunikáció megszüntetése, ha nem értem önmagamat, és a távolság fenntartása egészen addig, míg meg nem értem a saját belső folyamatomat, és sokszor még tovább is
- nehezen beszélek érzéseimről, vágyaimról, akkor is, ha nagyon szeretném, hogy megértsenek
- sokat várok önmagamtól, sokat akarok egyszerre, aztán korholom magam, mert nem tudok mindent rögtön megcsinálni, amit elterveztem
- a köz véleményének ellenében nagyon nehezen tudom képviselni magam
- "elfelejtem" a saját értékeimet, ha rivális, és ráadásul szép lányt találok magammal szemben; tökéletesen begubózok és nem merek kibontakozni, mást se csinálok, csak hallgatok
- egymást már igen, de engem még nem ismerő társaságba nagyon nehezen illeszkedem be
- különleges képesség a halasztgatásra, ha valamit nem akaródzik megcsinálni"
"Kötődések
Szeretem..
- a klasszikus zenét
- Chopint és Brahmst
- az Irish Cream Tea-t tejszínnel és kristályos mézzel
- a vizet, benne lenni főleg, és az úszást
- a tüzet, piszkálni és bámulni az izzó parazsat
- a hatalmas füves területeket, ahol egész a látóhatárig csak fű van
- az esőt, majdnem minden formájában, kifejezetten a langyos, szemerkélő esőt, amiben egy szál topban, papucsban és nadrágban sétálgatok
- az éjszakai vihart nyáron, villámlással és fülsiketítő mennydörgéssel és hatalmas vízzuhataggal, amiben őrjöngve rohangálok
- a havat, mikor leesik és minden fehér lesz, és ropog a lábam alatt, és sárral összekeveredve olyan színe lesz, mint a kakaónak
- a fahéj illatát és ízét
- a citromolaj illatát
- a kristályos mézet
- a szeretkezést részegen
- a mély nyelves csókot
- anyát
- Őt
- a lovakat
- a tulipánt
- a liliomot
- az orchideát
- a virágokat
- az igazi gyümölcsteát hidegen, ízesítés nélkül
- a csipkebogyót nyersen, de szőr nélkül
- Rilke verseit, prózáját, leveleit, összességében a stílusát
- magamat
- magamat a tükörben nézegetni (minden tükröződő felületen megnézem magam, nem tudom, miért)
- a színes selymet a selyemfénye és a színjátszós hatása miatt
- a színeket
- az impresszionista festészetet
- a jazz-zongora-darabokat
- rendszerezni a dolgaimat (könyvtárszerkezet, leltár a könyveimről, leltár önmagamról, telefonkönyv,
adatbázis..)
- a listákat megírni
- a lovaglást
- a táncot, főleg részegen
- a mozgást általában
- a küzdelmet, harcot, az agresszív játékot
- a versenyt, ha biztos, hogy én nyerek
- a földharcot
- a ju-jitsut
- a szép, harmonikus és kecses mozgásokat, mint pl. az aikido vagy a hastánc, a balett
- nézni a műkorcsolya-előadásokat
- a szép, különleges színű szemeket
- a kihívó pillantásokat, ha nekem szólnak
- a romantikus filmeket
- Jim Carrey filmjeit, kivéve a Dumb és Dumbert és hasonló gusztustalanságokat
- Julia Robertset, mert szimpatikus, és mert jó filmjei vannak, csak egyet se láttam
- Adam Sandlert
- a westerncsizmát
- a hosszú bőrkabátot
- a görögdinnyét
- a nagy szemű, édes, feszes bőrű szőlőt
- a mandarint
- a narancsot
- az epret
- a Golden almát
- a röp- és zsinórlabdát
- a nagy sétákat
- az olvasást
- az írást
- Kedves lakását
- és barátait
- a mozit
- a színházat
- a Sirályt Csehovtól
- a modern kor irodalmát
- az angol nyelvet
- a teázás közbeni kommunikáció általam átértelmezett szertartását
- a Mozaik Teaházat
- a Zöld Macskát
- a Krisna-völgyet
- a világos szűretlen Guinnesst citrommal
- a hosszas tervezgetést, a kivitelezés nem mindig lényeges
- a bő gatyákat, amiben bőven "lötyög" a lábam (tud valaki egy boltot, ahol ilyenek vannak??)
- a raglánujjat
- a csokit
- ha jó kép sikerül rólam
- fényképezni az embereket
- megörökíteni az élet eseményeit
- a hűvös szobát, ha aludni szeretnék (16 °C és az alatt)
- grafittal rajzolni
- a saját, jól megírt versemet olvasgatni, miután elkészült
- hangosan verset szavalni csak úgy magamnak
- gitárkísérettel vagy anélkül énekelni
- a szép/ízléses/csinos/szimpatikus lányok után fordulni (nem szexuális indíttatásból, csak az esztétikai élmény miatt)
- a Mercedest
- a nagy, masszív, kicsit szögletes, drága autókat sötét színekben
- ha virágot kapok
- az admirálist
- az Ungamét
- ha őszintén mondják, hogy szép/okos vagyok
- a listákat, megírni főként
- Fülöp tanár urat
- HB-t
- a rutinfeladatokat
- a barátságfüzeteket megcsinálni, kitöltetni másokkal, aztán élvezni, hogy minden adat megvan egy helyen
- a rántottát
- a mosogatást, ha érdemes – télleg, valami, amit tudok élvezni
- a rendrakást (rendszer-rakást, ha-ha)
- a sört
- a vodkát
- a részegséget
- a testét (az Övét), nagyon, juj
- a masszírozást és masszírozva lenni
- ha Száll egy pofon a szélben-t játszik és énekel nekem, vagy Pilate's dream-et, vagy Zöldpardont
- a Zöld Pardont
- a Jesus Christ Superstart
- a musicaleket
- a Tigrist William Blake-től
Nem szeretem..
- a nyálkás, csontrepesztően hideg időt
- a latyakot
- az oxigénmentes zárt helyeket
- a túl magas éjszakai hőmérsékletet, mert abban nem tudok aludni
- ha valaki feltételezésekbe bocsátkozik az én gondolataim kapcsán
- ha valaki nem ismer, és azt hiszi, hogy de
- ha valaki fogadatlan prókátort játszik
- az "olajat" (ld. http://apocalypse.rulez.org)
- a rosszindulatot
- az önteltséget
- ha valaki nem érzékeli, mi van körülötte, mit okoz a viselkedésével és kit bánt meg
- ha valakit nem érdekel, másoknak okoz-e kellemetlenséget
- ha munyukának hív (okot is tudok mondani)
- a naturalista könyveket
- az orrhangot
- a sütiket/cukrokat/édességeket (csömöröm van tőlük)
- azt, hogy 2 vagy több hónapja tanulom, ennek ellenére nem megy megbízhatóan a csípődobás
- hogy az időt nem lehet visszaforgatni
- hogy nem tőlem függ, milyen az aktuális alaphangulatom
- hogy olyan kib*szott drágák a könyvek Magyarországon (vagy ez kontinentális probléma?)
- hogy a vezető pártok egymás ellen kampányolnak, ami UNDORÍTÓ
- a reklámokat, amik a fejembe ugranak a plakátokról
- hogy nem lehet leadni az emelt szintet év közben
- hogy nincs rajz- és zeneórám a suliban, mert szakmai van helyette
- hogy elektronikából negyed éve a tranzisztorok működését vesszük (paraméterek, rajzjel, karakterisztika, kapcsolási módok, erősítők, helyettesítő-képek, munkapontbeállító-hálózat..), és még soha nem mondta el senki, mi a f*szra jók egyáltalán
- a pogózást, ha mindenki agresszív és nem figyelnek egymásra a tömeg.
- a bizonytalanságot (!!!)
- a közhelyeket – ha csak nem személyes tapasztalat előzi meg őket
- az ítélkezést
- ha valakinek olyan gondolatai vannak, mint egy csiga: nyálkásak, lassúak, bizonytalanok, bátortalanok, és ha hozzájuk érek, visszahúzzák a szemüket
- a folyamatos szembesítést a gyengeségeimmel (akkor is, ha én kezdtem)
- ha mondok magamról valami rosszat, és a másik helyesel
- az Americana csokit
- a margarint
- a szalámit/kolbászt sajttal kombózva szendvicsben (kivétel: Kedves-féle melegszendvics)
- az olyan szendvicset, amiben nincs nyers zöldség, viszont van 6 kiló zsír/olaj/margarin/vaj
- az olajban sült mirelitcuccokat
- a vajat
- ha nem kopognak, mielőtt bejönnek a szobámba
- ha nem csukják be az ajtót, miután kimennek a szobámból (ettől képes vagyok legszebb álmom közben felugrani és nagyon dühösen bevágni az illető hátába az ajtómat – faszomat nyissa össze a szobámat a lakással)
- ha vendég vagyok valakinél, és az illető szülei a bemutatásom után keresztkérdésekkel kezdenek bombázni, mondjuk pusztán azért, mert egy légtérben vagyunk
- ha az ajtóm nyitva volt mikor bejöttek, és kimenés után becsukják
- ha valaki úgy érzi: minden együtt hallgatás kínos.
- ha valaki ellenállhatatlan vágyat érez, hogy a liftben/metrón/orvosi váróteremben/buszmegállóban velem beszélgessen, pusztán azért, mert a szomszédom/egy helyre kerültünk/muszáj mondania valamit, nehogy csend legyen
- ha zavarnak olvasás közben, noha láthatóan tényleg nem akarok mással foglalkozni
- ha valaki mindig otthon vagy akárhol felejti a telefonját, ha sosem lehet elérni, ha hagyja kicsöngeni és nem veszi fel vagy nyomja le"
This is it. Nem most írtam, legalábbis nem az egészet. És késő van és alszom.
Humanisztikus pszichológia.
Vele párhuzamosan humanisztikus asztrológia.
Van tőle másik könyvem is rég, sosem kezdtem neki. Az konkrétan a Humanisztikus asztrológia címet viseli. Mindenből a humanisztikus a legnormálisabb és időszerűbb? Lássuk a pszichológiai lexikont:
"humanista pszichológia: pszichológiai irányzat, amelynek meghirdetett célja a személyes, egyéni fejlődés.
A 30-as évek elejétől kezdve K. Horney azt hirdette, hogy az önmegvalósítás az élőlények alapvető törekvése. Egy személy a legjobb lehetőségeit megvalósítva fejezi ki legbensőbb énjét, bontakozik ki, és veszi i részét a civilizáció tevékenységében. A. Maslow számos konkrét példa segítségével mutatja ki, hogy az egyén hogyan lehet boldog, és valósíthatja meg önmagát szenvedéllyel végzett munkája során. Az egészséges lény nem mindig törekszik a kikapcsolódásra. Szándékos feszültség is lehet örömforrás. Itt ugyanazokat a gondolatokat fedezhetjük fel, amelyeket előzőleg K. Goldstein, illetve K. és Ch. Bühler is hirdetett.
A 60-as évek elején a humanista pszichológia jelentősége megnőtt, és az Egyesült Államok határain túlra is átterjedt, ami nagyrészt C. Rogersnek tulajdonítható. Ennek megfelelően a lét új elmélete alakult ki, amely szerint az ember számára nem az a fontos, hogy szükségleteit kielégítse, hanem az, hogy "megfelelően" éljen, vagyis azoknak a örvényeknek engedelmeskedjen, amelyeket saját énje szab. E tekintetben tehát a pszichológus részben közvetítővé válik, aki által az ember jobban megismerheti önmagát, részben nevelővé, aki megnyitja az önmegvalósítás felé vezető utat."
Szerintem. De szerintem ez egyértelmű. Asszem mindig is ez volt az egyértelmű nekem. Mért tartott ennyi ideig rájönni erre másoknak..? Vajon akkor is így gondolnám, ha mondjuk 1640-ben születek meg ugyanitt? Vagy 640-ben? Vagy i.e 4640-ben?
Közvetíteni akarok. Most. Mondjuk.. úgyis közvetítek. :) De azért nem csoda, hogy ez a könyv kiabált, hogy vegyem meg azonnal..
Írtam nemrég listát. Önértékelés, érted. Részleteket közlök. Most.
Ez vagyok én
"Tulajdonságok
Működés – ilyen vagyok
- elszánt, ha a saját érdekeimet kell érvényesíteni
- őszinte önmagamhoz
- szókimondó
- intelligens
- önálló, felelősségvállalás magamért
- nagy vonalakban gondolkozom, nem veszek el a részletekben
- nem magamat tekintem a világ közepének, többnyire nem csak/főleg magamból indulok ki
- befelé, belső ügyekben a magam, kifelé, közös ügyekben a köz érdekeit veszem figyelembe
- inkább egy rendszer struktúrája érdekel, mint a benne levő elemek; számomra egy elem fontosságát annak az egész rendszerben elfoglalt helye, funkciója határozza meg, kevésbé önmagáért való értéke vagy a közvetlen környezetre gyakorolt hatása.
- segítőkész, kedves
- nagy munkabíró képességgel rendelkezem
- higgadtság, két lábbal a földön állok, gyors döntésképesség meleg helyzetekben, azonnali mozgósíthatóság, nem pánikolok és képes vagyok átvenni az irányítást, ha hideg fejjel kell gondolkozni
- vonakodva szállok szembe másokkal saját magam érdekében vagy a véleményem védelmében, ha jól ismerem az illetőt
- nem mondom el, mire vágyom, mivel lehet örömet okozni nekem
- elvárom, hogy kitalálják, ráérezzenek, mi a jó nekem
- önbizalomhiány
- ingadozó hangulat
- kifolyik a kezemből az idő és a pénz
- nagyon függök mások véleményétől és reakciójától, sokszor attól függően viselkedem, hogy ki a társaságom
- gyakran türelmetlen vagyok
- könnyen befolyásolható vagyok, ha rátapintanak az érzékeny pontjaimra; ha dicsérnek, rávehető vagyok sokmindenre, ha a rossz tulajdonságaimat hozzák elő, amik különösen fájnak amúgy is, és nem vagyok felkészülve, könnyen le lehet alázni
- "félek" az erős személyiségű emberektől, legalábbis, ha nincs kiélezett ellentét közöttünk, mert ha van, onnantól már bátran szembeszállok vele és kiállok önmagamért.
Készségek
- jó emberismeret
- intuíció
- bele tudom élni magam mások helyzetébe, átlátom a gondolkodásmódjukat
- zenei érzék (jó a hallásom, jó a hangom)
- kézügyesség
- kreativitás a kézműveskedésben
- szépérzék, jó ízlés a színek és formák tekintetében
- jó hallgató vagyok
- jól masszírozok
- helyesírás 5
- jó szövegértés, képesség a bonyolult szövegek feldolgozására, könyvből tanulásra
- önismeret
- változás, megújulás, fejlődés
- ügyesség, testi erő
- ha a köz véleményét kell képviselnem, nagyon hatásosan tudok beszélni (a hatékonyság más kérdés)
- el tudom ereszteni a rossz érzéseket, a káros gondolatokat, le tudom vezetni a frusztrációt tudatosan
- nyelvi érzék
- különösen jó vagyok rutinfeladatok megoldásában
- higgadtság, két lábbal a földön állok, gyors döntésképesség meleg helyzetekben, azonnali mozgósíthatóság,nem pánikolok és képes vagyok átvenni az irányítást, ha hideg fejjel kell gondolkozni
- jó térérzék, mindig képes vagyok úgy átcsoportosítani és rendszerezni a teret, hogy célszerű legyen és áttekinthető.
"Képtelenségek"
- problémák a kommunikációban
- önellentmondások és nem tisztázott hozzáállás soksok ügyben
- "kőburok", magamba zárkózás, minden külső kommunikáció megszüntetése, ha nem értem önmagamat, és a távolság fenntartása egészen addig, míg meg nem értem a saját belső folyamatomat, és sokszor még tovább is
- nehezen beszélek érzéseimről, vágyaimról, akkor is, ha nagyon szeretném, hogy megértsenek
- sokat várok önmagamtól, sokat akarok egyszerre, aztán korholom magam, mert nem tudok mindent rögtön megcsinálni, amit elterveztem
- a köz véleményének ellenében nagyon nehezen tudom képviselni magam
- "elfelejtem" a saját értékeimet, ha rivális, és ráadásul szép lányt találok magammal szemben; tökéletesen begubózok és nem merek kibontakozni, mást se csinálok, csak hallgatok
- egymást már igen, de engem még nem ismerő társaságba nagyon nehezen illeszkedem be
- különleges képesség a halasztgatásra, ha valamit nem akaródzik megcsinálni"
"Kötődések
Szeretem..
- a klasszikus zenét
- Chopint és Brahmst
- az Irish Cream Tea-t tejszínnel és kristályos mézzel
- a vizet, benne lenni főleg, és az úszást
- a tüzet, piszkálni és bámulni az izzó parazsat
- a hatalmas füves területeket, ahol egész a látóhatárig csak fű van
- az esőt, majdnem minden formájában, kifejezetten a langyos, szemerkélő esőt, amiben egy szál topban, papucsban és nadrágban sétálgatok
- az éjszakai vihart nyáron, villámlással és fülsiketítő mennydörgéssel és hatalmas vízzuhataggal, amiben őrjöngve rohangálok
- a havat, mikor leesik és minden fehér lesz, és ropog a lábam alatt, és sárral összekeveredve olyan színe lesz, mint a kakaónak
- a fahéj illatát és ízét
- a citromolaj illatát
- a kristályos mézet
- a szeretkezést részegen
- a mély nyelves csókot
- anyát
- Őt
- a lovakat
- a tulipánt
- a liliomot
- az orchideát
- a virágokat
- az igazi gyümölcsteát hidegen, ízesítés nélkül
- a csipkebogyót nyersen, de szőr nélkül
- Rilke verseit, prózáját, leveleit, összességében a stílusát
- magamat
- magamat a tükörben nézegetni (minden tükröződő felületen megnézem magam, nem tudom, miért)
- a színes selymet a selyemfénye és a színjátszós hatása miatt
- a színeket
- az impresszionista festészetet
- a jazz-zongora-darabokat
- rendszerezni a dolgaimat (könyvtárszerkezet, leltár a könyveimről, leltár önmagamról, telefonkönyv,
adatbázis..)
- a listákat megírni
- a lovaglást
- a táncot, főleg részegen
- a mozgást általában
- a küzdelmet, harcot, az agresszív játékot
- a versenyt, ha biztos, hogy én nyerek
- a földharcot
- a ju-jitsut
- a szép, harmonikus és kecses mozgásokat, mint pl. az aikido vagy a hastánc, a balett
- nézni a műkorcsolya-előadásokat
- a szép, különleges színű szemeket
- a kihívó pillantásokat, ha nekem szólnak
- a romantikus filmeket
- Jim Carrey filmjeit, kivéve a Dumb és Dumbert és hasonló gusztustalanságokat
- Julia Robertset, mert szimpatikus, és mert jó filmjei vannak, csak egyet se láttam
- Adam Sandlert
- a westerncsizmát
- a hosszú bőrkabátot
- a görögdinnyét
- a nagy szemű, édes, feszes bőrű szőlőt
- a mandarint
- a narancsot
- az epret
- a Golden almát
- a röp- és zsinórlabdát
- a nagy sétákat
- az olvasást
- az írást
- Kedves lakását
- és barátait
- a mozit
- a színházat
- a Sirályt Csehovtól
- a modern kor irodalmát
- az angol nyelvet
- a teázás közbeni kommunikáció általam átértelmezett szertartását
- a Mozaik Teaházat
- a Zöld Macskát
- a Krisna-völgyet
- a világos szűretlen Guinnesst citrommal
- a hosszas tervezgetést, a kivitelezés nem mindig lényeges
- a bő gatyákat, amiben bőven "lötyög" a lábam (tud valaki egy boltot, ahol ilyenek vannak??)
- a raglánujjat
- a csokit
- ha jó kép sikerül rólam
- fényképezni az embereket
- megörökíteni az élet eseményeit
- a hűvös szobát, ha aludni szeretnék (16 °C és az alatt)
- grafittal rajzolni
- a saját, jól megírt versemet olvasgatni, miután elkészült
- hangosan verset szavalni csak úgy magamnak
- gitárkísérettel vagy anélkül énekelni
- a szép/ízléses/csinos/szimpatikus lányok után fordulni (nem szexuális indíttatásból, csak az esztétikai élmény miatt)
- a Mercedest
- a nagy, masszív, kicsit szögletes, drága autókat sötét színekben
- ha virágot kapok
- az admirálist
- az Ungamét
- ha őszintén mondják, hogy szép/okos vagyok
- a listákat, megírni főként
- Fülöp tanár urat
- HB-t
- a rutinfeladatokat
- a barátságfüzeteket megcsinálni, kitöltetni másokkal, aztán élvezni, hogy minden adat megvan egy helyen
- a rántottát
- a mosogatást, ha érdemes – télleg, valami, amit tudok élvezni
- a rendrakást (rendszer-rakást, ha-ha)
- a sört
- a vodkát
- a részegséget
- a testét (az Övét), nagyon, juj
- a masszírozást és masszírozva lenni
- ha Száll egy pofon a szélben-t játszik és énekel nekem, vagy Pilate's dream-et, vagy Zöldpardont
- a Zöld Pardont
- a Jesus Christ Superstart
- a musicaleket
- a Tigrist William Blake-től
Nem szeretem..
- a nyálkás, csontrepesztően hideg időt
- a latyakot
- az oxigénmentes zárt helyeket
- a túl magas éjszakai hőmérsékletet, mert abban nem tudok aludni
- ha valaki feltételezésekbe bocsátkozik az én gondolataim kapcsán
- ha valaki nem ismer, és azt hiszi, hogy de
- ha valaki fogadatlan prókátort játszik
- az "olajat" (ld. http://apocalypse.rulez.org)
- a rosszindulatot
- az önteltséget
- ha valaki nem érzékeli, mi van körülötte, mit okoz a viselkedésével és kit bánt meg
- ha valakit nem érdekel, másoknak okoz-e kellemetlenséget
- ha munyukának hív (okot is tudok mondani)
- a naturalista könyveket
- az orrhangot
- a sütiket/cukrokat/édességeket (csömöröm van tőlük)
- azt, hogy 2 vagy több hónapja tanulom, ennek ellenére nem megy megbízhatóan a csípődobás
- hogy az időt nem lehet visszaforgatni
- hogy nem tőlem függ, milyen az aktuális alaphangulatom
- hogy olyan kib*szott drágák a könyvek Magyarországon (vagy ez kontinentális probléma?)
- hogy a vezető pártok egymás ellen kampányolnak, ami UNDORÍTÓ
- a reklámokat, amik a fejembe ugranak a plakátokról
- hogy nem lehet leadni az emelt szintet év közben
- hogy nincs rajz- és zeneórám a suliban, mert szakmai van helyette
- hogy elektronikából negyed éve a tranzisztorok működését vesszük (paraméterek, rajzjel, karakterisztika, kapcsolási módok, erősítők, helyettesítő-képek, munkapontbeállító-hálózat..), és még soha nem mondta el senki, mi a f*szra jók egyáltalán
- a pogózást, ha mindenki agresszív és nem figyelnek egymásra a tömeg.
- a bizonytalanságot (!!!)
- a közhelyeket – ha csak nem személyes tapasztalat előzi meg őket
- az ítélkezést
- ha valakinek olyan gondolatai vannak, mint egy csiga: nyálkásak, lassúak, bizonytalanok, bátortalanok, és ha hozzájuk érek, visszahúzzák a szemüket
- a folyamatos szembesítést a gyengeségeimmel (akkor is, ha én kezdtem)
- ha mondok magamról valami rosszat, és a másik helyesel
- az Americana csokit
- a margarint
- a szalámit/kolbászt sajttal kombózva szendvicsben (kivétel: Kedves-féle melegszendvics)
- az olyan szendvicset, amiben nincs nyers zöldség, viszont van 6 kiló zsír/olaj/margarin/vaj
- az olajban sült mirelitcuccokat
- a vajat
- ha nem kopognak, mielőtt bejönnek a szobámba
- ha nem csukják be az ajtót, miután kimennek a szobámból (ettől képes vagyok legszebb álmom közben felugrani és nagyon dühösen bevágni az illető hátába az ajtómat – faszomat nyissa össze a szobámat a lakással)
- ha vendég vagyok valakinél, és az illető szülei a bemutatásom után keresztkérdésekkel kezdenek bombázni, mondjuk pusztán azért, mert egy légtérben vagyunk
- ha az ajtóm nyitva volt mikor bejöttek, és kimenés után becsukják
- ha valaki úgy érzi: minden együtt hallgatás kínos.
- ha valaki ellenállhatatlan vágyat érez, hogy a liftben/metrón/orvosi váróteremben/buszmegállóban velem beszélgessen, pusztán azért, mert a szomszédom/egy helyre kerültünk/muszáj mondania valamit, nehogy csend legyen
- ha zavarnak olvasás közben, noha láthatóan tényleg nem akarok mással foglalkozni
- ha valaki mindig otthon vagy akárhol felejti a telefonját, ha sosem lehet elérni, ha hagyja kicsöngeni és nem veszi fel vagy nyomja le"
This is it. Nem most írtam, legalábbis nem az egészet. És késő van és alszom.
Tuesday, February 07, 2006
Taszítás, vonzás, szabadulás
Tegnap menekültem. Az éjszaka elől? Valami elől. Nem volt jó Nála. Nem éreztem magam szívesen látottnak. Ilyenkor sosem jó, de valahogy nem sikerül kiszűrnöm a rossz pillanatokat. Nem megyek, ha nem hív, nem maradok, ha nem akarja, mégis tudok úgy ott lenni, hogy minden vágyam a kívülre kerülés legyen.
Eltévedtem. Nem találtam haza? Nem tudtam, merre vezet az út az otthon felé. Megijedtem, hogy eltévedtem, ezért megint csak menekültem, aztán félreirányítottak kéretlenül, alig találtam be a kihalt, de világos és meleg menedékbe. Sok múlott rajta. A könyvesbolt. A könyvek beszéltek hozzám, különösen egy – ám most nem tudtam magammal vinni. Majd ma. Mint fuldokló egy utolsó szalmaszál után, kapok minden felé, ami kivezet önmagamból.. vagy talán éppen bevezet önmagamba.. mindegy is. Én értem.
Megint értékeltem. Újra, és most igazán értettem meg, mit jelent a dojo. Ahol nem bűn az, amit csinálni szeretek. Ahol szabad küzdeni, ahol érezhetem az erőmet és örülhetek a megszerzett tudásnak, és hogy tanulok. Miért épp az edzés, nem tudom, nem is számít, mert mostmár megvan, mi a gyógyulás útja.
Ma megszerzem a könyvet, amelyik beszélt hozzám, és nemsokára enyém lesz az is, amiből dobásokat és feszítéseket tanulhatok. Melyik kell jobban? Meg vannak kötve a forrásaim. Meg aztán vágyom Rilke leveleire is.
És szabadságra. Jön a tavasz. Melegen süt már a nap, és érzem, hogy szinte csilingel, ahogy a rózsaszín ég a nedvesszürke panelházakra borul, áttetszőn, mint egy selyemfátyol. Vagy egy flamingó. Egy flamingó vonja el tollait a házak mögött és a szemünk előtt.. Repül, elsuhan, egész csapat rózsaszín flamingó. Azért repül, mert nemsokára nem lesz itt, mert elmúlik a tavasz is, hál' istennek, és követi a nyár.
Szóval.. a megérthetetlen rosszkedv, amit úgy 50-50 százalékban a magaménak mondhatok, remélhetőleg hamarosan megszűnik, vagy nagyon kis arányban lesz jelen. (Mert rosszkedv azért mégis kell, hogy megőrizzük az egyensúlyt.) Már vagyok olyan rutinos, hogy tudjam: a rosszkedv elmúlik, akkor is, ha épp benne vagyok.
Égetni fogok. Naplókat.
Az értetlen embereket nem bírom. Türelmetlen leszek, ha nem értenek meg!!! Gáá.
Eltévedtem. Nem találtam haza? Nem tudtam, merre vezet az út az otthon felé. Megijedtem, hogy eltévedtem, ezért megint csak menekültem, aztán félreirányítottak kéretlenül, alig találtam be a kihalt, de világos és meleg menedékbe. Sok múlott rajta. A könyvesbolt. A könyvek beszéltek hozzám, különösen egy – ám most nem tudtam magammal vinni. Majd ma. Mint fuldokló egy utolsó szalmaszál után, kapok minden felé, ami kivezet önmagamból.. vagy talán éppen bevezet önmagamba.. mindegy is. Én értem.
Megint értékeltem. Újra, és most igazán értettem meg, mit jelent a dojo. Ahol nem bűn az, amit csinálni szeretek. Ahol szabad küzdeni, ahol érezhetem az erőmet és örülhetek a megszerzett tudásnak, és hogy tanulok. Miért épp az edzés, nem tudom, nem is számít, mert mostmár megvan, mi a gyógyulás útja.
Ma megszerzem a könyvet, amelyik beszélt hozzám, és nemsokára enyém lesz az is, amiből dobásokat és feszítéseket tanulhatok. Melyik kell jobban? Meg vannak kötve a forrásaim. Meg aztán vágyom Rilke leveleire is.
És szabadságra. Jön a tavasz. Melegen süt már a nap, és érzem, hogy szinte csilingel, ahogy a rózsaszín ég a nedvesszürke panelházakra borul, áttetszőn, mint egy selyemfátyol. Vagy egy flamingó. Egy flamingó vonja el tollait a házak mögött és a szemünk előtt.. Repül, elsuhan, egész csapat rózsaszín flamingó. Azért repül, mert nemsokára nem lesz itt, mert elmúlik a tavasz is, hál' istennek, és követi a nyár.
Szóval.. a megérthetetlen rosszkedv, amit úgy 50-50 százalékban a magaménak mondhatok, remélhetőleg hamarosan megszűnik, vagy nagyon kis arányban lesz jelen. (Mert rosszkedv azért mégis kell, hogy megőrizzük az egyensúlyt.) Már vagyok olyan rutinos, hogy tudjam: a rosszkedv elmúlik, akkor is, ha épp benne vagyok.
Égetni fogok. Naplókat.
Az értetlen embereket nem bírom. Türelmetlen leszek, ha nem értenek meg!!! Gáá.
Sunday, February 05, 2006
F6 Áthelyezés/Átnevezés
Tényleg félek attól, hogy kiírom magamból az élményeket, és ezáltal megszűnnek bennem lenni? Egyáltalán milyen folyamat ez a "magamból kiírás"? Van ilyen? Mi történik ilyenkor? Miért van az, hogy miután leírtam egy benyomást, szinte nem is gondolok rá többet? Jó ez? Vagy ezzel csak feldolgozatlanul kiadok magamból mindent? Szómenés? Hm.
Dunno. Don't feel like writing but know I have to.
Dunno. Don't feel like writing but know I have to.
Subscribe to:
Posts (Atom)