Szerintem meg..

A tánc és a harcművészet között nincs hierarchikus sorrend. Előbbi nem felsőbbrendű az utóbbival szemben, és ez fordítva is igaz. Ugyanígy a küzdősport. Persze, különbséget lehet tenni a kettő között (mármint a harcművészet és a küzdősport között), csak más szempontból.
Véleményem szerint a különböző cselekedetek között nem lehet "jobb-rosszabb" relációkat felállítani. Pontosabban ha lehet, akkor sem a cselekedet tárgya alapján. Nem attól függ, mennyit ér valamit megtenni, hogy mi az a valami. Inkább attól, hogyan teszi az ember.

Kicsit fura, hogy a kommunikáció témakörében fontosabbnak tartom a mit a hogyannál, inkább foglalkozom azzal, hogy mit akar mondani a másik vagy inkább törekszem a pontos közlésekre, mint hogy törődjek a hangsúllyal vagy a hangszínnel. Ez – azt hiszem – alapvető hiba, tapasztalataim szerint ugyanis mindenki másnak sokkal fontosabb a hogyan… De én akkoris. Nekem ez jön szívből. Majd biztos megtanulok egyszer "helyesen" kommunikálni is..

De vissza a tárgyhoz. A tetteknél a cselekvő hozzáállása számít. Szerintem. Hogy is mondta Martin Luther King Jr.?

"Utcát is úgy kell söpörni, ahogy Michalangelo festett, Beethoven komponált és Shakespeare írt."

Minden cselekedet – egy lehetőség a meditációra. Egy lehetőség, hogy boldog légy. Ha itt vagy, a mostban létezel és semmi más nem létezik, csak az az egy dolog, amit csinálsz, amire koncentrálsz – nos, pontosan ez a meditáció, és szerintem kitűnik, hogy az egésznek semmi köze nincs ahhoz, hogy éppenséggel táncolsz, festesz, egy katát gyakorolsz, mosogatsz vagy a vécén ülsz-e. Ha jelen vagy, a szó teljes és tökéletes értelmében, a fentiek közül bármelyik cselekedet ugyanolyan tökéletesen alkalmas a lelked fejlesztésére.


Nah. Tök jól leírtam mindent, amit én tanultam a meditációról. Igaz, egyetértek mindezzel és tapasztalataim is megerősítenek, de azt hiszem, van még meditálnivalóm, mielőtt igazán magamévá teszem, a magam képére formálom az elméletet.
Addig is ezt gondolom. ^^