Döntés

Döntés végül is nem született, legalábbis a lenti értelemben nem. Utólag visszatekintve nem volt elég az információ a döntéshez, mert próbáltam magamban megoldani olyasvalamit, ami két emberről szól, és két ember kell hozzá.
Két dolog: egyrészt a nem döntés is döntés, másrészt a rossz döntés is jobb, mint a semmilyen. Legalább én hoztam, és ha jó, akkor jó, ha rossz, akkor meg van miből tanulni.

Az eredmény egyébként eddig sok boldogságra ad okot, úgyhogy örülök. Van olyan, hogy a vég egyben kezdet is.

Most nagyon homályos vagyok. Mint a Tarot kártyák, amikkel játszadozom.

Más. Küzdök a családi démonaimmal. Próbálok kitörni a megszokásokból. Azt már nem nekem kell elérnem, hogy értelmiségi család legyünk. Ezt már megtették a szüleim. Az öcsémmel a mi körünk a jól szituáltság elérése lesz. Hm, mélyről indulva lassú a felszínre kerülés.
De a tetterő és a képességek megvannak, az ötletek megvannak, a támogatók megvannak (minden értelemben), úgyhogy az esélyeink nagyon jók. Egyelőre a csapatgyűjtés, az egymás ösztönzése, a tudás magunkba szívása és az ötletelés megy. Egy szinten. Más szinten egész konkrét teendők vannak, de több irányba is elindultunk, és viszonylag jól elosztottuk a családban.
Csak kicsit nagyobb összetartás lenne.. Sokan nem is fogják fel, mekkora érték egy kerek család.

Egyébiránt elkezdődött a suli, és eddig nagyon élvezem. Már nem feszülök bele abba, hogy mindenre bejárjak, de úgy veszem észre, második évben a tanárok is visszafogtak magukból egy kicsit, meg a követelményekből is. Ráadásul van késztetésem, hogy év közben tanuljak, és ez hajt előre. Végre tudom, mit akarok, és próbálok élni a lehetőségeimmel. Ezért vettem fel 43 kreditnyi tárgyat. Az egyetem egy olyan hely, ahol még van egy kis inkubátor. Az élettől már nem igazán ez véd meg, hanem az otthon, de a keltetés működik, és ha gyorsan akarok még olyan dolgokat tanulni, amik érdekelnek, akkor itt a legegyszerűbb. Közismereti tárgyakat veszek föl, mert ha most nem, mikor? Érdekelni kezdett az ember biológiai vonatkozásban, felvettem pl. Sejtbiológiát, és fogok Immunológiát is. Ez egy nagyon érdekes terület, mind biológiai, mind pszichológiai értelemben. Hogyan és mitől védekezik az ember a rossz testi-lelki egészség ellen, egyesek miért jobban és mások miért rosszabbul, milyen élmények vannak erre hatással és miért és hogyan, lehet-e ezt befolyásolni mentális (nem gyógyszeres) úton, ... Rengeteg kérdésem van. Amikre valszeg mind nem fogok választ kapni, de nem baj, nem vagyunk naivak. Azt sem gondoltam soha, hogy pszichológián majd a lélekről fogok tanulni.. És nem is. Ettől függetlenül rengeteg gondolatébresztő órát tudok felvenni, amik segítenek meglátni, merre induljak, hogy jó legyen nekem.

Jó ez az egyetem dolog. Mondjuk, az Atom- és magfizikáról lebeszéltek az előadók, és hallgattam is rájuk. Igaz, rossz volt az időpont is.

Döntésképtelenség

A fejem és a szívem küzd egymással. Az eszem az érzéseimmel. És hogy dupla csavar legyen: a szívem tudja, hogy az eszemnek van igaza, és hogy neki is jobb lenne, ha az eszemre hallgatna - és a fejem is tudja, hogy a legeslegfontosabbak mindig az érzések.

Így hát még véletlenül sem tudok helyes döntésre jutni, mert mindkét oldalon túl nagy a veszteség, amit nem biztos, hogy el akarok viselni. Valakit elveszíteni, vagy magamat elveszíteni? Melyik a rosszabb? És középutat nem látok, nem találok, nem tudok kitalálni.

Eddig még soha nem fordult velem elő, hogy egész éjszakán át forgolódtam volna azért, hogy dűlőre jussak valamiben. Hogy sikerüljön döntést hozni. Hát most előfordult - és döntést sem sikerült hozni. Az elalvásban végül segített a meditáció és a probléma más szintre helyezése, de a kérdés nem oldódott meg.

Néha szeretnék egyszerű nőstény kisállat lenni. Annak nincs büszkesége, nem problémázik a dominancia-viszonyokon, és eszébe sem jut, hogy mást csináljon, mint amit csinálnia "kell", a biológia és az evolúció értelmében. Nem gondolkozik, nem tekint ki a helyzetből, és nem erőlködik semmin. Csak él, ahogy az ösztönei diktálják, és aztán elpusztul, ha úgy hozza az élet.

Annyira egyszerű lenne. De hát nem a bonyolultság a legszebb az emberi létben..? (Nem.)

Szabadfordított dalszöveg

A saját fejedbe zárva észreveszed néha, hogy sosem volt értelme annak, amit mondtál? Ülhetünk itt és nevethetünk, de a felét se értjük az egésznek. Ezzel védekezel.

Beszélgetünk már egy ideje. Mindig, mikor mosolyogsz, mintha fények gyúlnának fel - de nem égnek túl erősen, és nem maradnak túl sokáig, és aztán megint eltűnnek..

Refr. A Furaember csodálatos akar lenni. Hallgatja, ahogy a világ megindul, és ő már egy új univerzumra hangolódik, pedig.. Pedig sosem lesz másképp.

Emlékszel az éjszakára, amikor a védőangyalodat kellett játszanom, és megmentenem a lelked? Akkor hiába tartottál szorosan, egy részedet a mélybe húzták a démonaid.

És azt mondtad, így, hogy nincs kit elveszíts, mintha ütésnyom lennél egy gyönyörű testen. Amennyi sérülést okozol, ez olyan őszinte és igaz..

Nem is sajnállak inkább.

Refr.