Az én álomiskolám

Mostanában az elalvás előtti fél-egy órában olyan kreatív vagyok, hogy csak na. Tök szokatlan dolgok jutnak eszembe. Amik addig nem. Most pl. lajstromba vettem ezeket a szópárokat:

adat – adás
vonat – vonás
kelet – kelés
mondat – mondás
állat – állás
irat – írás
rovat – rovás
sorozat – sorozás
rakat – rakás
falat – falás

Kicsit kacskábbak, de érthetőek:
szeretet – szeretés
szerzet – szerzés
élet – élés
nyugat – nyug(v)ás
szelet – szelés
emelet – emelés
szünet – szűnés
divat – dívás
szervezet – szervezés
lenyomat – lenyomás
olvasat – olvasás
ítélet – ítélés
bánat – bánás
akarat – akarás
tünet – tűnés
illat – illás
tárlat – tár(o)lás

Asszem mindenkinek leesett, mi az összefüggés. Most elgondolkodtam egyenként a jelentésbeli különbségeken a szópárokon belül. És aztán megpróbáltam – ez alapján – rájönni, mi a sz*r köze van a tudatnak a tudáshoz.

Hát nem jöttem rá.

Viszont vannak tök aranyos kivételek. Pl. szimat – szimás, keret – kerés, kamat – kamás, garat – garás, …


A napsütés jót tesz nekem. Ma sétáltam, voltam egy parkban, ahol nagy üres tér volt fűvel és a közepén pad, és én egyedül, meg egy nagy csapat varjú. És egy-egy szarka. Ami szintén varjúféle. Szeretem a varjakat. Olyan intelligensen távolságtartók, de kellőképpen ambiciózusak. Nem bocsátkoznak felesleges vitákba, ha mégis, nem húzzák sokáig, lerendezik gyorsan.
És szép feketék is. A szarkák nem feketék, hanem fekete-fehér-irizálós színűek.
A rózsák meg rózsa-színűek, akkor is, ha vörösek vagy sárgák. Ehhehe.

Szóval a napsütés. Örülök, hogy süt a nap. Mi lenne, ha esne a hó, nagyon sok, de aztán annyira lehűlne a levegő, hogy akkorra is megmaradna, amikor hét ágra süt a nap, és még a szél sem fújna.. Naa.. lécci.. csak egy kicsit.. plz 1 hét elég lenne :)


Túl vagyok az emelt magyar dogán. Pfúhh. Rosszabbra számítottam.
Holnap sima irodalom doga. Najó, nem sok, 60 oldal.
Holnap német doga. Az se vészes, 10 lecke.
Szerdán matek doga. Témazáró. Sima ügy.
Csütörtökön nyelvtan doga. Vagy nevezhetnénk inkább nyelvészet/kommunikációnak? Mindegy, 50 oldal. Easy as apple pie.
Valamikor szakmaiból el kéne érnem, hogy ne csak 3-as legyek. Nyaliznom kéne. Na neee…
Fizikából meg hogy legalább hármas. És év végén ötös :D Ez szerencsére érdekel.
Affene, nincs is több tantárgyunk…
Viszont: év végére lesz egy felsőfokú angol nyelvvizsgám. Wáhháhá.


Milyen elveszettek is a világban azok az emberek, akik nincsenek tisztában az alapvető fizikai és matematikai törvényszerűségekkel, nem tudják legalább alap szinten legalább saját hazájuk történelmét, nem tudnak helyesen írni és beszélni, nem tudják nagyjából egy vaktérképen behatárolni az országokat, nincsenek birtokában az alapvető kémiai ismereteknek, nem tudják pontosan, hogyan működik szervi szinten a testük, nem tudják, miként működik az emberi lélek, nem tudják legalább a saját nemzetük legfontosabb íróit/költőit és azok legfontosabb műveit felsorolni, nem látják át legalább a saját országuk politikai rendszerét, nincsenek alapvető pénzügyi ismereteik, nincs meg az alapvető kreatív, alkotó, gondolkodó hozzáállásuk, a testük le van épülve és nem terhelhető erősen hosszabb távon, nincs problémamegoldó készségük, nem tudnak kulturáltan kommunikálni, nem értenek a számítógéphez legalább alapfokon, nincs alapvető empatikus készségük, érzelmi intelligenciájuk a nulla körül settenkedik, nincs "beépített önvédelmi-kapcsolójuk", ami figyelmezteti őket a veszélyre, nincs bennük együttérzés, segíteni és jobbítani vágyás, nincsenek önálló elképzeléseik.. Vagy mindez egyszerre.. És ha mindemellett hiányzik belőlük a tanulni akarás és a segítségkérés képessége, hát akkor.. Jaj.

És mégis, az emberek nem haltak ki, hanem élnek, pedig szerintem egy ismerősöm sincs, akinél ezen hiányosságok egyike sincs jelen. Persze én is "defektes" vagyok.
Talán azért élünk túl mégis, mert a csoporton belül azért mindennek van szakértője, és tudunk egymásra építeni. Feudalizmus helyett … nemtommi, de nem feudalizmus. Érted.
Kezd derengeni, hogy középsuliban valami ilyesmi tudásanyagot próbálnak a fejünkbe nyomatni. Általánosban nagyon basic szinten, középsuli végén viszont ott figyel az érettségi, ami bizonyítja, hogy – érett vagy.

Eddig talán érdekes volt olvasni, de most sajnos, kanyarodunk, ki kell gyorsan lyukadjak a középsuli szapulásánál :)
Ugyanis, amit ezek közül valóban tanítanak, azt már szerintem túltanítják. Én szeretem a matekot, de szerintem nem kell ennyi ismeret a boldoguláshoz, ha csak nem ebben az irányban akarunk tovább haladni. Ehhez képest viszont sokkal kevesebb matematikai alapozásra is lehetne egy kevés pénzügyi ismeretet építeni, ami kell a mindennapi élethez. Hogyan működik a pénz, mit jelent a pénz fogalma, ilyesmik. Maradjunk a reálnál. A fizikatanítást nem tudom kifogásolni, a tananyag hál' Istennek könnyen érthető, pár röviden összefoglalható egyszerű (nem feltétlenül egyszerűen magyarázható) törvényre épül. Nem muszáj szeretni, de megérteni meg lehet. Tanulhatnánk egy kis logikai rendszerekben gondolkodást, átváltást köztük, és informatikát is pont ezért (nem kell túlspilázni, ez nem olyan egyszerű téma). Meg a fejtágításért. A kémia megint olyasmi, amit túltanítanak. Kvantumfizikai ismeretek kellenének ahhoz, hogy valóban megértsük és átérezzük a 9-10-es kémia tananyagot. Izgalmasabb lenne mondjuk kísérletezni. Nem kell mindig tudni, mi miért történik atomi szinten, de azt igen, hogy ha valamit csinálunk, hogyan reagálnak az anyagok.

A reál nekem ennyi volt. Biológia. Ha valaki azt se tudja, milyen szervei hol helyezkednek el, az könnyen megjárhatja. Hiheti például, hogy neki nagyon fáj a mája, és kezdheti rá zabálni a gyógyszert, aztán kiderül, hogy veseköve van. Ez mondjuk erős példa. De ha nem tudja, milyen alapvető elemek kellenek a szervezete működéséhez (vitaminok, aminosavak, ásványi anyagok, rostok, stb. stb.), és melyik miért kell, igazából ki van szolgáltatva egyrészt a médiumoknak, az orvosoknak, a körülményeknek, nincs döntéshelyzetben a saját testét illetően.
Az állati- és növényi biológia – számomra – nem bír akkora jelentőséggel, mint az emberi. Nem hiszem, hogy csak úgy értem meg az emberi csontvázat, ha előtte láttam már egysejtűt, növényt, hal-, madár-, macska- és majomcsontvázat. Persze.. itt is meg lehet határozni "good to know" tételeket, amiket nem tudni már szinte ciki, pl. hogy a fának gyökere, törzse és lombja is van, hogy a zöld növények oxigént termelnek és az állatok autotrópok, vagyis nem maguk állítják elő a tápanyagukat, hanem magukhoz kell venniük őket.
Földrajz. Nem tudod, hogy a hegyeshalmi, a záhonyi vagy a letenyei határátkelőhelyeken keresztül milyen országba jutsz? Nem tudod, Debrecen vagy Székesfehérvár a Dunán innen vannak-e vagy azon túl? Nem tudod, Nagyvárad, Arad, Temesvár, Szabadka vagy Pozsony, a régi magyar városok most milyen országokban találhatóak? Nem tudod, a Velencei tó milyen messze van a Balatontól? Nem tudod, Buda alatt melyik hegység terpeszkedik? És egyáltalán: nem tudod, milyen hegységek vannak Magyarországon? Nem tudod elhelyezni nagyjából a térképen a megyéket?
És nem félsz? Nem zavar, hogy gőzöd sincs, hol vagy, mi van körülötted?
Ez kicsit demagóg duma – földrajzból olyan síkkuka vagyok, hogy az már fáj. A fentebbi kérdésekre az én válaszaim végig n betűvel kezdődtek. Persze mivel térképről írtam őket, most már okosabb vagyok ^^' De azt hiszem, belátható, hogy ezek fontos alapismeretek. Nem beszélve arról mondjuk, hogy körvonaluk alapján felismerd a különböző kontinenseket és úgy sacc/kábé rá tudj bökni a saját országodra. És hogy hány óceán van, hol, s milyen néven futnak.
Hasonló kaliberű a történelem tantárgy. Szerintem sok a tananyag, és mégis kevés, mert nem átfogó rendszerben tanítják, hanem csak úgy, lineárisan. Egyről a kettőre. Be lehetne adni valami nagyon-nagyon vázlatos, de az egész világtörténelemre kiterjesztett időegyenest, ami által áttekintést kapnánk, hogy mondjuk i. sz. 1-ben mi történt Rómában, mit csináltak a négerek Afrikában, az aboriginal-ok hol tartottak, a magyarok hogyan hasznosították a nemrég, párszáz éve elsajátított állattartás-skilljeiket, milyen jóslatokat regéltek az indián sámánok Amerikában, hogyan terjedt el a kínai konfucianizmus és buddhizmus Japánban, és a sor folytatható. Nem kell nagyon részletes elemzés első körben, úgy gondolom, a nagytól kéne a kicsi felé haladni. Az első pár hónapban átbeszélni nagyon nagy vonalakban, aztán kicsit kibontani, mondjuk kontinensekre (és nem a saját kontinensünket és országunkat hagyni legutoljára, régi jó szokás szerint), majd a fontosabbnak ítéltetett részekbe belemenni a részletekig. Ám legyen, áldozzunk egy egész évet a saját országunk teljes történetére. Egy év elég rövid ahhoz, hogy a nebulók kis buksijából ne hulljon ki már év közben minden tudás. Ott van arra az egész nyár.
Társadalomismeret szintjén meg, ami egyes iskolákban van, nálunk nincs, meg lehetne tanítani a politika működését. Egy kis politikatörténetet esetleg, de ezt mondjuk fakultációban. De nehogy már ne tudják a jövő választópolgárai, hogyan és mit választhatnak, nehogy már a kampány és a propaganda döntesse el velük, kire szavaznak..
Töriből amúgy szintén agyilag zokni vagyok ^^
Nyelvtan, kommunikáció. Az egyén a kommunikáció által illeszkedik be a szintén egyénekből álló társadalomba. Minél jobban kommunikál, a társadalom annál jobban befogadja/elfogadja, és nagymértékben ettől függenek az illető életben elért sikerei is. Kisebb körben a barátai, a közeli kapcsolatai láthatják kárát, ha nem tudja magát kifejezni oly módon, hogy mások megértsék, vagy ha nem érti, amit mások közvetítenek felé. Nem tudni kommunikálni – nem jó.
A kommunikáció egy módja a beszélt nyelv használata. Félreértések okozója lehet, ha az ember nem tudja használni a nyelvet, ezenkívül könnyen nevetségessé válhat és ezt a presztízse bánja – ami megint társadalmi ügy. Ide tartozik a helyesírás is. Persze.. ez mind egyfajta készség, de nagy részben el is sajátítható.
A nyelvfejlődést egyébként hasznos, de nem igazán fontos dolognak tartom egy átlagember számára. A mondatelemzést szintén. Ez utóbbival ugyan lehet magyarázni bizonyos jelenségeket. Ennél viszont fontosabbnak tanítanám olyan rendszer felépítését, ami alapján az egyes nyelveket össze lehet hasonlítani. Vagy van ilyen rendszer, csak eszméletlenül szét van darabolva? Hmm. Lásd töri :)
A nyelvtan anyag egyébként meglepően kevés, két év alatt könnyedén le lehet adni értelmes gyerekeknek, és utána csak kínlódás és ismétlődés van, ha a tanár nem elég találékony. Talán ezt is azért nem redukálják két-három éves tanmenetbe, amiért a matekot sem. Talán mert furcsa lenne és szokatlan, és mert matekot és nyelvtant márpedig tanulni kell?
A kommunikáció egy másik változata az írott nyelv használata. Levelek, néhol táviratok, és igen, egyre kevésbé lehet figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy a számítógép k nagy teret hódított. Már a hagyományokhoz megszállottan ragaszkodó idős vállalkozók, már ők is lehorgasztják a fejüket, mikor megtudják, hogy a fiatalabb kollegák milyen könnyedén lenyúlják tőlük a megbízásokat, pusztán azáltal, hogy van e-mail címük.. Magyarázhatom a velem egykorúaknak, milyen fontos az internet – de minek, ők tudják. Mi tudjuk. És meg kell tudniuk másoknak is, mert egy újabb esély a lehetőségek elvesztegetésére, ha valaki nem ért a számítógéphez a szövegszerkesztés szintjén sem. Elveszett ember vagy, ha nem tudsz gépezni. Sorry. Tanuld meg, ha élni akarsz.

Irodalom. Good to know. Az én kedvenc tantárgyam speciel, de nem tartom feltétlenül szükségesnek az életben maradáshoz. Tökéletesen jól eléldegélhet az ember kultúrálatlan, műveletlen tuskóként is, mindeközben akár vállalatigazgatói szerepet betöltve. Az irodalom alapfokú ismerete bizonyos körökben – nevezzük hangzatosan értelmiségi köröknek – igazán fontos. Ha akarsz ott valamit, ne lógj ki alul közülük. Ez egy külön kis társadalom a társadalmon belül.
Más kérdés, hogy ez az érdekházasság. A szerelem, az más.. Az irodalom gyönyörű, a művészetek gyönyörűek. Gyönyörködtetnek és felüdítik a lelket. Tanítanak és szórakoztatnak. Érdekes beszélgetésekre, gondolkozásra és újraértelmezésre ösztönöznek. Jó dolog olvasni, jó dolog írni.
A hiányosságokat már elrejtettem az eddigi mondatokban.. Hiányolom a többi művészeti ág (festészet, szobrászat, zene, színház, filmművészet, fotók, stb.) bevonását a tananyagba. Oké, festményeket, szobrokat nehéz élőben megtekinteni, de azért egyszer-egyszer belefér. Különben meg reprodukciókat lehet keresni, nézegetni, elemezni, beszélgetni róluk, csakúgy, mint a versekről. A zenéről és a filmművészetről meg ne is beszéljünk, mert ezeket azért az iskolák jó részében már tudják kezelni, vannak lejátszó eszközök és erre alkalmas termek. Lehet, hogy ezt csak én élem meg hiányosságként, mert nekünk 2-ik éve nincs ének-zene tantárgyunk, ami általában szokott lenni más helyeken, de pl. olyan média-óra, ahol filmeket néznek és elemeznek, csak ritkán fordul elő. A festészet-szobrászat vélhetőleg a rajzórára tartozna – nekünk ilyen sincs, talán itt sem olyan borzasztó a helyzet valójában.
Hiányolom továbbá a kreatív oldalát a művészeteknek. Már elkészült művekkel gyakran találkozunk, olvasunk, nézünk, hallgatunk, és mondunk róluk véleményt is, de ritkán próbálkozunk meg mi magunk az alkotással. Talán még a rajz vagy technika óra kivétel ez alól. De hol szereznek zenét? Hol készítenek szobrokat? Hol forgatnak filmeket? Hol van színjátszás? Külön szakiskolákban. Miért? Azon kívül, hogy mert így rögzült.
Harmadik hozzászólásom, ami ugyan nem hiányosság, de. Fontosnak tartanám, hogy mindkét (vagy több) szemléletet ismertessék, mint létező dolgokat. A két szemlélet alatt én egyrészről a történetközpontú, másrészről a műközpontú álláspontot értem. Az első kvázi művészettörténet. Korszakok, korszakok hatása a művészekre, művészek hatása más művészekre és a korszakokra, a történelem hatása a művészettörténetre (a két tárgyat kooperálhatnák is). Hogy el tudd helyezni akár ránézésre, mikor és hol csinálták a művet.
A második az elemzés. Amikor ránézel mondjuk a szoborra, és vagy meghatározott elemzési módszerekkel nekiindulsz és jól betáplálod az adatbankba, vagy valahogy máshogy feldolgozod. Vagy csak nézegeted és élvezed a szépségét.
Az a helyzet, hogy itt nem tudok fontossági sorrendet felállítani. Szerintem mindkettő nagyon fontos. Az alapján döntenék, kik vagyunk, vagy mit akarunk elérni. A művészettörténet ismerete valahogy konzervatív dolog. A klasszikus tudás. Ami, ha megvan, a leendő mátka be tud vágódni művészcsalád egyetlen eladó fiacskájának kedvenc mamikájánál. Talán taszít némelyeket ez a kép, de ez is ugyanazért fontos, amiért a történelem ismerete.
A második inkább azoknak illik, akik szárnyalni akarnak. Akik önmaguk szerint akarják újraértelmezni a művet, mert úgy gondolják, pontosan azt sosem fogják megtudni, mit akart mondani az alkotó. Ezért nem is próbálkoznak ilyesmivel. Helyette rájönnek, mit mond a mű nekik.
Most mondja valaki, hogy nem ez az igazi gyönyörködés! Mert az, hogy fölfedezem, hogy "úristen, milyen fantasztikusan oldotta meg a művész ezt az aranymetszést, mennyire csodálatosan megfelel a klasszicizmus minden elvárásának a szobor, és itt még a tipikusan olasz jellemző, ez a kihívó testtartás is arra utal, hogy.." nálam alacsonyabb ratinget kap, mint mondjuk az, hogy "úristen, milyen fantasztikusan ábrázolta a nő arcán az érzelmeket, mennyire bele tudom magam élni a modell helyzetébe, és a testtartásából mennyire tökéletesen ki tudom olvasni az egész történetét..".

Kicsit elkalandoztam a művészetek felé. Ooops ^^'

Haladjunk az egészség témája felé. Kicsit biológia, kicsit testnevelés. A test nevelése, ami nem csak tornagyakorlatokat kéne jelentsen. De ezt nem ragozom. Amúgy a testnevelés tananyagot elavultnak tartom én is, mint sokmindenki más. Nálunk évről évre ismétlődő menet, ahogy végigvesszük a kosárlabda dobásának különböző megoldásait, a sarkazást, a ziccer- és büntetődobás gyakorlatait, és néha meccsezünk. Ugyanezt eljátsszuk többnyire röplabdával is. Egy kérdés, hogy miért csak labdajátékokat veszünk, mélyebb kérdés, hogy miért csak röp- és kosárlabdát. Én spec utálok kosarazni, és a lány osztálytársaim is így vannak ezzel. Ha már mozgás, akkor legyen valami változatos. Valami, ami ügyességet, erőt, reflexeket fejleszt. Szekrényugrás, szertorna, akármi. Akár futás. Általánosban képes voltam 20 percig folyamatosan futni – ami nem csoda, Tibor bácsi mellett.. Mivel futni sem igazán szeretek, ez nagy teljesítmény tőlem.
Hogy ne húzzam olyan sokáig, tanulhatnánk hasznosabb dolgokat – küzdőtechnikákat, önvédelmet például. Elmagyarázhatnák, melyik izmokat milyen gyakorlat erősíti. Egy kis elmélet. Össze lehetne kapcsolni a tesit a biológiával. Gyenge az oktatás, és gyenge az eredmény is! Nincs jó erőben az a középiskolás diák, aki nem űz külön valami sportot. Nem helyes. A testmozgás fontos, mint azt mindannyian tudjuk.
Ez volt a testi egészség. Következzen a lelki egészség, a mentálhigiéné. Nem is tudom, hogy képesek ezt világszerte kihagyni a tananyagból. Az ember lelki bajai-betegségei ugyanolyan fontosak, mint a testiek. Na nem mintha a testi betegségekre túl sok energiát fordítana az iskola, de ez most mindegy. Nem is a betegségek.. A működés. Persze, nincsenek 100%-os elfogadottságú elméletek. Nem is egy fajta nézőpontot kell a gyerek fejébe verni. Hanem alkalmat kell neki adni a kérdésfeltevésre, a hangosan gondolkozásra, a segítségkérésre. Beszélni kell róla, hogy tudatosuljon: van ilyen, hogy lelki egészség. Lehet érte tenni és ha teszel érte, akkor jó lesz neked. Lazító, vagy éppen koncentrációt segítő gyakorlatokat, meditációkat, légzéstechnikát taníthatnának. Megmutathatnák, hogy az egymással való együttérzés miért hasznos, hogy milyen kellemes dolog örömet okozni egymásnak, hogy segíteni jó és segítséget kérni nem szégyen. Aki addig nem tapasztalta, most érezheti kicsit a szeretet erejét..

És végül, de nem utolsó sorban a nagyrészt inkább nevelő, mint tanító célzatú fiktív tantárgyak következnek, melyek az irányítható, "birka-modell" hozzáállástól eltérítenék a diákot és közelebb vinnék az önálló, kreatívan gondolkozó felnőtthöz, akivé érdemes válnia. A találékonyság mindenkiben ott van, csak ki kell bányászni.


Én hiszem, hogy mindezeket egy középiskolában meg tudnák tanítani, meg tudnák adni a lehetőséget, hogy a diák megtanulja, amire szüksége lesz. A mostani rendszerben ezeknek egy részét sikerül különböző iskolákból összeszedni, pár szerencsést a szülei látnak el életre szóló tudással, sokak pedig saját tapasztalataikból okulva előbb-utóbb fölfejlődnek valamennyire. És vannak, akik bizonyos dolgokra olyan későn fognak rájönni, hogy akkor már mindegy is lesz nekik. Bár, amit megtanultál, az hosszú évszázadokon keresztül a tulajdonod lesz, ugyebár.. ;)


Milyen materialista vagyok…