Monday, May 21, 2007
NEM
Buzik
Na jó, kezdem elölről.. :)
Szóval sétáltunk Sállal, és végre dumáltunk. Ilyen régen nem volt. Kibeszéltünk mindenkit wehhehe.. A Margitsziget.. El is felejtettem, mennyire imádom a Margitsziget. Főleg este. Főleg nyáron. Beugrott, amikor tavaly vagy tavalyelőtt eleredt az eső, én meg azon frissiben elvillamosoztam oda, és "megfürödtem" az éneklő szökőkútban. Aztán szárítkoztam. És eső. És..
Most nem esett, csak mi sétáltunk. Néztük a Dunát és kielemeztük, hogy vajon ki, miért csinál (nem csinál) [ezt direkt senki nem érti] mit, és hogy jövök ehhez én.. Párkapcsolati elemzés, "spanyolviasz-kritika", felvázoltam az élethelyzetemet, ami marhára nem vicces, de valahol el kell kezdeni a kimászást belőle, ugye..
Így történt. Aztán.
Elmentünk.. valahova, felmentünk valakikhez, és innentől lásd első mondat. Volt egy nagyon-nagyon erotikus hangú srác, csak hát ugye.. Később masszázspartit rendeztek, én is. Valaki megnyalta a hasam, de sajnos esély sem volt arra, hogy "félre"értsem. Utána punnyadás volt, és eljöttem.
Színes este volt.
Wednesday, May 16, 2007
Tuesday, May 15, 2007
Monday, May 14, 2007
Búcsú
A fizika érettségi is megvolt, ezennel az írásbeliknek vége. Asszem mindegyik elég jól sikerült, persze a magyar 90%+ kérdéses, még azután is, hogy láttam a megoldókulcsot.. Na mindegy. Legfeljebb a szóbelit 100%-osra csinálom :D
Most, hogy végre szabad vagyok, elkezdhetem visszaépíteni a szétdőlt-megszakadt kapcsolatokat. Visszatérő jelenség, hogy egy ember hirtelen annyira átveszi az összes többi barátom szerepét, hogy belefordulok a vele való kapcsolatba. Aztán mikor vége, kereshetem a barátaimat.. Note. Ezen változtatni.
A visszaépítés pedig folyik, valamivel könnyebben, mint elképzeltem. Ma egy ottalvós-beszélgetős-ivogatós buli lesz három személyre, holnap vakrandi. (Najó. Félvak.) Ugyanis évek óta először felmentem egy chatoldalra, amit is évek óta először komolyan vettem, és most kíváncsi vagyok. Meg kicsit türelmetlen :) Msn-en se tud mindenki ennyire jófej lenni, úgyhogy.. tehát.
Aztán. Volt egy buli is, amire nem mentem el, igaz, nem is hívtak meg, de azért nem utáltak volna ki. Azt hiszem, jól tettem, hogy kihagytam. Egyedül lenni valahol, tehetetlenségemben csak inni-inni.. na neeee. Most ez nem kell valahogy. Emberi kapcsolatok kellenek.
Megfogadtam pár dolgot. Okulva azon, hogy bármi van az exosztályomban, ami velünk, mint közösséggel kapcsolatos (tanárbúcsúztató, ballagás, szerenád stb.), annak a szervezését soha senki nem vállalja el (más kérdés, hogy az ofő is lehetne kevésbé pancser, de azért respect), tehát okulva ezen - megfogadtam, hogy ha osztálytalálkozóra kerülne a sor, én megszervezem, ha másképp nem megy, egyedül.
Ezenkívül mostanában dokumentálom az utolsó pár napot, vagyis inkább az utolsó pár nap embereit: mindenkit megkérdezek/tem, hogy 1. mi lesz, ha nagy lesz, 2. kiből lesz nagy ember az osztályban. Az osztály fele már videón van, de most nincs kamerám. Kéne. Mindegy.
A tanulásról pedig annyit, hogy hiába kib*szott fontos egy vizsga, egyszerűen nem éri meg miatta minden külső programot leállítani, mert tessék, itt az eredmény, körbe-körbe járás, becsavarodás.. wáh. Ez is note.
És akkor ugye az elválás.. még mindig nem tudatosult, hogy osztály volt, nincs. Azt hittem, a ballagáson lesz nagy sírás-rívás, lett is, de csak a stressztől, hogy elkések, és végül kihevertem. Szóval nem az a nagy összeborulós izé, mint nyolcadik után, amikor mindenki mindenkit megpuszilt, vagy amikor a legutolsó (középiskolai) osztálykarácsonyon spontán ölelkezni kezdtek az emberek.. Na az szép volt.
A dokumentációval tulajdonképpen elköszönök. Olyan embereket is fölveszek, akikről azt sem tudtam, mi érdekli őket. Ez az én búcsúm, ami egyben ajándék is lesz majd, vagy átok tíz év múlva. Mint a barátságfüzeteim öt év múlva. Mindennek van értelme. Semmi sem történik véletlenül, én sem csinálok soha semmit véletlenül, még ha annak is tűnik :)
Szeretem az embereket. Az osztályomat. Kicsit vigasztal, hogy lesz még pár jó bulink együtt - osztálykirándulás (jujjuj), szerenád, tanárbúcsúztató, házibulik, bombibulik.. De fáj tudni, ha reális is, hogy maximum 2-3 ember fog megmaradni hosszú távon is barátnak. Ne legyen igazam.
Sunday, May 13, 2007
"Szabadság! Szerelem! E kettő kell nekem."
Thursday, May 03, 2007
Faszomkivan
És egyébként is.. görög nyaraló rulz :)
Tehát megyek, és magyarozok.. ázz.
Tuesday, May 01, 2007
Név nélkül
Az őrület üvöltő hangja vagyok,
üvöltöm, az emberiség rég halott!
Mit hiszel, pofádba nem száll vissza saját szarod?
Mit hiszel, lelked a röhögő ördögnek el nem adod?
Fúrod a földet, vágod az erdőt,
testvéreid feje felől lövöd le a tetőt.
Ember, ébredj már fel!
Tetteidért unokád felel!
Nem Te, se öltönyös fönőköd,
a bolygót fejbe, Te, Te, Te lövöd!
Kúszol mászol a szenes szarban,
még még még, van a talajban
Nyeled a kátrányos olajad, nyeled kétpofára,
mászol át embertársadon, nem magad, más kárára.
Mi kell neked? profit profit profit, dollár
Megfullad a bolygó, 20 év, talán 30, totalkár?
Hol izgatna téged, vak vagy tulok, izomból
Meg van az új öltöny, bmv, minden rólad szól.
Megcsúszol, ott korlát, megfogod? lófaszt.
Téged olyankor is kibaszott aktatáskád aggaszt.
Le is csúszol a villamos, a vonat elé, öreg.
Persze rögtön sikít, üvölt, pánikol a tömeg.
Sikoltottak volna akkor mikor tényleg kellett,
mikor f-16-osok zúgtak Bagdad felett.
Ma mi a faszt dobjunk le nyomik?
Ezek gyorsabban futnak,
gyorsabban mint a kibaszott szomik.
Menjünk ABC sorrendben,
dobjunk le mindenből egyet, max kettőt,
ne parázz, minden rendben.
Ezeknek úgysincs szarjuk se, nincs kezükben fegyver.
Nézik a csodabombákat, aláülnek seggel.
Nagy lehet ám kinnt a kibaszott diadal,
"rangers lead the way, all the way" -and all
Mint mikor tomahawk-os indiánokat
kergették kibaszott lőporral,
csak itt most lőporos arabokat
lődöznek kibaszott tomahawk rakétáikkal.
Arról nem is beszélve, hogy kik harcolják kiknek a szarját,
Keresve sem találsz a földön ennél mocskosabb gárdát.
Vén faszok üldögélnek benn a kongresszusban,
megmondják, legyen háború, bíznak fiaikban.
Érdekes tény, hogy valóban egy szenátor fia sem harcolt,
egyetlen híres ember, egyetlen gazdag sem kapott karcot.
Gazdag dönt, kimondja a végső szót
szegény tölt, berúgja azt a rohadt ajtót.
Egyik ezüstkanállal az ebédet zabálja,
másik a csatatéren testét fegyverként használja.
Egyszer, egyszer óóó csak egyszer látnám!
Hogy gazdagok állnak azon a kibaszott rámpán.
Hogy a gazdag seggfej az, aki mellé beesik a gránát,
hogy amerika nevében szakítják le a lábát.
Mert ő is megérdemli annyira, mint a szegény,
megérdemli megismerni, miről szól ez a kibaszott vadregény.
De ez nem fog megtörténni soha, picsába, sohasem,
Mert a feudalizmus undorító mocska még mindig megjelen.
Azt akarom látni, hogy nincs több rohadt háború,
arab, néger, japán, fehér mind egymás vállára borul.
De teljesíthetetlen álom ez, ó teljesen,
nem lesz ebből realitás, bizony nem, leshetem,
NEM, NEM, NEM!
Addig marad a sírás-rívás,
kis köcsögökkel egy-két szóbeli vívás.
Azt sem tudják mi az hogy harc, háború
ilyenekkel leállni játszani, szomorú.
Meg sem kell szólalnom, ránézek, érzem
gyenge törékeny
senkiházi félelem
előtör sok érzelem
görcsbe rándul két kezem
őrületben fellángol két szemem
nem, nem, nem nem tehetem
meg, meg, meg kell mentenem
tudom nem ő tehet róla, nem ő a világon az egyetlen
nem csak gazdagok miatt van teher az emberen
de néha az ember elvakul, látása beszűkül,
jólesik mikor minden egybe sűrül,
fellángol, éget, mar, embertelen tűzként,
leülepszik végül, egyfajta undorító bűzként.
Ha elindul a halálmenet, ki áll elöl?
Kacagás hallatszik Washington felől,
Mi lesz, ha detroit, brookyn vagy harlem ledől?
Amerika nevében életet ki ad, ellenséget ki öl?
Mi lesz ha az elnyomottaknak elegük lesz ebből?
Mi lesz ha a szegények népe rettenetes, vad dühvel özönöl?
Igazság soha nem lehet a földön,
ahhoz túl szűkös lenne bármelyik börtön..
Paulusz Péter, 2007
Nem tökéletes, viszont ígéretes. Hmm. Újabb tehetséges osztálytárs/ismerős/leendő barát?