Az utóbbi időben többször is megesett velem, hogy olyan szituációban, amikor köszönni kellett, nem a megfelelő köszönés jött a számra. Beléptem egy ajtón, és udvariasan viszlátot kívántam, vagy reggel 10 órakor a liftnél jó estét. Hmm. Weird..
Listát írok magamról. Szeretek listákat írni, és most megpróbálom összefoglalni önmagamat – mint különböző listázott elemek halmazát. Egyszer régen, amikor nagyon magam alatt voltam és már irreális önbizalomhiányban szenvedtem, elhatároztam, hogy nabazmeg, azért ennyire nem vagyok szar, nézzük csak, mennyire is nem. Jó tulajdonságok, rosszak, vágyak, félelmek, meg minden. Ez volt talán 4 éve. Anélkül, hogy megnézném az előzőt, most írok egy újat, és aztán majd jól összehasonlítom. Ez a tervem.
És újra megbizonyosodtam arról, hogy az ember, ha ajándékot vesz, magának veszi. Még ha a szeretteinek vásárol (és főleg akkor), akkor is vagy azért választja azt, amit, hogy aztán ő használhassa, vagy azért, mert a megajándékozott helyében neki biztos erre lenne szüksége. A szabály alól csak igen kevés kivételt láttam, saját példáim közül is azt tudnám kiemelni, amikor az illető megmondta, mit akar, és nekem volt lehetőségem megszerezni. Vagy amikor kínomban már nem tudtam mit kitalálni (se használati tárgy, se dísztárgy, se művészet [zene, kép, irodalom], se tudás [könyv, cd], se semmi nem jött be, minden ajándékom ott hevert hónapokig, ahová először lepakolták őket), ezért olyasmit szereztem, ami már volt az illetőnek és láttam, hogy használja, gondolván arra, hogy majd a régi úgyis elkopik és jól fog jönni az új.
Mondjuk ez a kínomban kifejezés elárul egy s mást. Hát igen. Karácsony, szülinap. "Muszáj" ajándékozni. A karácsony az ajándék ünnepe, a szülinapról ne is beszéljünk, és még jó, hogy a mi családunkban sosem volt szokás névnapot ünnepelni. Húsvétkor, Télapókor kapok 5 kiló csokit, amin aztán fél évig nyammogok, és legszívesebben kik*rnám a p*csába. Ettől még szeretem a csokit, de... némely csokigyárak szerint csoki=margarin+kakaópor+cukor+tartósítószer+aroma. Uhh. Najó, bla.
Olyan adatbázis-kezelő progit akarok, hogy. Beviszem a rendszerbe a fájlokat, mondjuk én dokumentumokra gondolok, és melléjük rendelem adatként a dátumot, a leírást, a szereplő személyeket, és mindezt egy táblázatban meg tudom nézni. Így:
| téma | dá- tum | érin- tettek | fájl neve | leírás |
| blog | 2005. 01. 12. | én | blog2005jan12.doc | a betegségekről.. |
| tervek | 2004. 04. 07. | én | leendo szobam.doc | ilyen szobát akarok, ha nagy és gazdag leszek |
| események | 2005. 02. 15. | Gitár, én, Sál | naplo2005feb12.doc | Gitárnál aludtam, utána Sállal Mozaik |
Rá kellett jönnöm (ha csak nem vagyok nagyon figyelmetlen), hogy az MS Office Access alkalmatlan a feladatra. Most az Adobe Acrobattal próbálkozom, bár kicsit kínai a kezelése, de okos kislány vagyok. Ha ez sem jön be, akkor, de csakis akkor, végső megoldásként az ATLAS.ti-hez folyamodom. :/
Valami 3 hét telt el azóta, hogy legutoljára rendet raktam a szobámban. Könyvek szanaszét minden elképzelhető témában, tiszta és kevésbé tiszta ruhák az ágyon, az asztalon, a széken, a direkt erre a célra foganatosított puffon, lehullott szobanövény-levelek a földön, könyvhalmok és por a pianínón, használt zsepik, ... Otthonos. Ehhehe. De azért talán mégsem. Vagy mi. Kevés a helyem. Költözni akarok. Egy tágas, levegős, napos, 21 °C körüli hőmérsékletű, 70-75% páratartalmú szobát szeretnék, kedvem szerint berendezve, kidekorálva és virágosítva, és köré egy szép, rendes, barátságos otthont, szerető családdal. Hmm. Alighanem fél éven belül lesz is ilyenem. :) És akkor majd elférnek a könyveim és a ruháim is, mind, és lesz bordó falam és puha fehér rongyszőnyegem, és erkélyem, ahol nyáron a csillagos éjszakákat tölthetem, és ahonnan bámulhatom a villámokat és a lila eget, ha nagy vihar van.
Arra is rá kellett jönnöm, hogy attól, hogy az embernek nincs internete és nem tölt naponta 3-5 órát msn-ezéssel vagy egyéb számítógépes tevékenységgel – még simán ki tud folyni az idő a kezei közül. Amikor edzésem van, hazamegyek, kajálok, elmegyek edzésre, visszajövök, csinálok valamit, és hopp, már Barátok Közt megy, megnézem, hopp, már 9 óra, elmegyek fürdeni, hopp, már háromnegyed tíz, kajálok, és húzhatok aludni.. WTF?? Hová megy az idő?? A poén az, hogy tévét sem nézek (2 csatorna jön be), csak azt a nyamvadt Barátok Köztöt. Nem nézek filmeket (az RTL klubon? ehe ehe ehe.), a meghackelt híradó nem érdekel, a reklámok se. Újság nem jár hozzánk, internet nincs – kicsit el vagyok zárva a világtól..
Viszont feltűnt, hogy elkezdtem olvasni. Furcsa. Azelőtt, ha kivettem 5 könyvet a könyvtárból, valszeg 3 hónap múlva olvasatlanul vitte őket vissza apám, jó nagy késedelmi díjjal fűszerezve. Mostmeg.. Csak a nyamvadék olvasónaplókat ne kéne megírni. *nyafog*
Új elméletem van arra vonatkozóan, hogy miért olyan szar az osztályomban a tanulás színvonala. Három dologra helyezem a hangsúlyt:
1. Netfüggőség. Nagy részünk napi 5-6 órát is gép előtt ül, visszatekintve többnyire nem túl hasznos dolgokat csinálva. Ez sok időt vesz el, ezért amiből elveszi, azt az alvásra szánt időből pótoljuk be. Keveset alszunk és hullafáradtak vagyunk. Az immunrendszernek nem tesz jót a kialvatlanság, könnyebben elkapunk betegségeket, otthon kell maradnunk, nem pótolunk be semmit, feltorlódnak a dolgok.
2. Talán a hullafáradtság miatt, de az egész osztály hozzáállása reménytelennek mondható.. Pár emberre egyből, másokra 5 perc beszélgetés után rávágja az ember, hogy depressziós, mert annyira érdektelenek és pesszimisták mindennel szemben. Főleg a tanulással szemben. Értelmét nem látják, a jövővel nem foglalkoznak, lusták, hát gépeznek.
3. Meglepően sok embernél alapvető készségek, például a szövegértés, a lényeg kiemelésének, a tudatos tanulásnak a képessége olyan alacsony szinten vannak, hogy nem egyeztethetőek össze a középiskolás tananyag szintjével. Vannak, akik egyszerűen nem értik, amit olvasnak, ez elveszi a kedvüket a tankönyv olvasásától, és amúgy sem érdekli őket az egész, úgyhogy hagyják a francba. Ehhez képest pedig k sok a tananyag – ez egy negyedik pont lehetne, csak azért nem írom be, mert állítólag középsuli utolsó és azelőtti évében ez már csak így van.
Az összes barátom, akit elcsábítottam a Mozaikba, és akik nagyon megszerették, abban a pillanatban, hogy először elmentek a Siriusba, beleszerettek. Kiszerettek a Mozaikból egyenesen bele a Siriusba. Tegnap én is voltam ott. Hát nekem ugyan nem tetszik jobban a Mazaiknál, pedig már fel voltam készülve, hogy valami fantasztikus izé.. És nem. Nem rossz, meg való igaz, tágasabb, csak ez a tágasság el van nyomva a sok sötét színű szőnyeggel, lepellel, falra aggatott anyaggal, azzal, hogy nincs ablak, és a világítás is elég gyér. Mondjuk a madárles tetszik :) A bebújós kuckót meg nem néztem meg, mert túl sokan voltak.
No comments:
Post a Comment