És még mindig múlt

Utálom az Office 2003-at. Viszont ez a legnagyobb problémám a gépemmel perpill ^^ Szóval nem nagyon kell engem sajnálni. Ma egyedül átpakoltam a 80 gigás vinyót az új gépembe. Azt a 80 gigás vinyót, amihez külön RAID vezérlő kell. Nem tudom, miért kell bele, de nem is annyira izgat. A lényeg, hogy először is sikerült kiderítenem, mi hová való. Eszméletlen rég nem néztem konkrét céllal bele számítógép belsejébe. Szóval sok dologra rácsodálkoztam. Az új gépem amúgy fekvő házas, a régi álló volt, úgyhogy a legnagyobb meló az volt, hogy találnom kellett egy olyan keretet, amit tudok rögzíteni a fekvő házhoz, és két winchester belefér. Mire ilyet találtam, apám 5 poros, meztelenül polcra rakott vinyója alatt, kellőképpen kianyáztam magam. És mire olyan kábelt túrtam a szekrényében, ami szétosztja a tápkábelt két vinyónak, a szomszédok sztem azt hitték, valami őrült költözött föléjük, aki úgy fejezi ki önmagát, hogy időről időre harából rikolt egy k hangosat.
Aztán folytattam a keresést, most a kártyához való driver installanyagát kellett megtalálnom az 5 vinyó közül valamelyiken, úgy, hogy előtte apámnak nem sikerült. I did it! :) Feldobtam, és most fut minden program, végighallgattam a kb. 1 év alatt felgyűlt, nagyrészt msn-en kapott számokat és a letöltögetett videókat. Ja tényleg, az avi fájlok sem jelennek meg normálisan, képpel, csak hanggal, de annyi baj legyen. Hazajön apám, és orvosolja a sírásomat. Ad nekem Office 2000-et és codecet. /me örül.

/me egyébként is örül, és mostanában csordultig telt szívvel alszik el, és az utolsó ébren töltött gondolatai is egy személy körül fordulnak meg. Love. Valami ilyesminek a félszeg kifejeződése a karácsonyi kaktusz is.

"Arra való a pohár, hogy igyanak belőle, és aztán összetörjön, mikor eljön az ideje."
Szerintem én magam sem tudtam volna jobban megfogalmazni a hitvallásomat.


Mindig is rengeteg füzet hevert szanaszét a szobámban, amikbe írtam 1-2-10 oldalt, aztán egyszerűen nem írtam beléjük soha többet, és kis idő múlva újakat kezdtem. Ezek a füzetek azóta vannak, hogy írni tudok. Ilyen témák körül fordulnak meg:
- otthoni gyakorlófüzet német (vagy egyéb) tantárgyból
- emlékkönyv
- osztálypénz (voltam egy időben pénztáros)
- titkosíró füzet
- napirend-füzetek (percre pontosan megírva)
- napló 11 éves koromból (amíg nem találtam egy igazán jó könyvet erre a célra, sorozatban gyártottam a megkezdett naplókat. Legtöbbet azért hagytam abba, mert túl csúnyának találtam az írásomat/a füzetet/bármi mást)
- farm füzet (egy időben farmot akartam és megállás nélkül ezt tervezgettem, tervrajzokat készítettem, leírtam listában, milyen állatokat akarok, mit hogyan csinálnék)
- tapasztalatok/gondolatok füzetek, 2 kilónál több
- M.A.G.U.S. jegyzetfüzet
- listák a különböző táborokba (imádok listákat írni)
- lexikonból másolt adatok különböző állatokról
- soha nem publikált barátságfüzetek
- dalszövegek, dalszövegfordítások
- jegyzetek a 3 napos Magyar Robi-féle tanfolyamról, tőzsdéről, Cashflowról
- régi barátságfüzetek (ezek mondjuk ki vannak töltve)
- álmoskönyv, néhány álmomat belejegyzeteltem (ezt nagy ritkán most is előveszem, de az egyes használatok között hónapok telnek el)
- tartalomelemzés jegyzetek
- mindenes füzet (a későbbi időkből, mikor már rájöttem, hogy egyszerűbb mindent egy helyre írni)
- mik a céljaim
- leendő életem
- bölcsességek könyve
- gondolatok (a könyvtárban..)

Huh. Egyszerűbb lenne mondjuk 3 felé csoportosítani a papírhalmot: múlt, jelen, jövő. Az első csoportban lennének a naplók, a fényképek, a barátságfüzetek, és minden olyasmi, ami az adott pillanat hosszú távú megőrzését, jövőbe átmentését szolgálja. A másodikba kerülnének pl. a versek, rajzok és egyéb alkotások, amik a jelent jelentették, mikor készültek, és nem is akartak sosem mást jelenteni. A harmadik csoport a terveket, a célokat, az elképzeléseket és megvalósítandó feladatokat tartalmazná, ide kerülhetnének a listák és ilyesmik.
A múlt, a jelen és a jövő dokumentációját három mappára kivetítve megoldódna a sok szétszórt papír kérdése, mert a naplóim egy helyen vannak, a rajzaim/verseim szintén, a terveim/stb. meg kapnak egy saját helyet és akkor jó lesz nekik.

Vajon miért ilyen fontos nekem ez a rengeteg papír? Kicsit elborzaszt.
Azért nem dobtam ki őket soha, mert ezek engem jelentettek. Nos, most nem engem jelentenek. "This isn't life, this is just stuff." Mennek a szemetesbe?

A blog persze mindezen felül áll, jellege és megjelenése miatt – nem papírból van, nem kell sehová besorolni. És a jelenbe tenném, ha kéne.

Először érzem a borzongató kísértést, hogy én is, mint oly sokan, fogjam, és elégessem a naplóimat. Uhh. Valami nagy változás folyik itt bent. Előre hálás vagyok érte. Csak taníthat. Csak tapasztalhatok.


Egyetemista akarok lenni.