Aranyszabályok

Tulajdonképpen nem is olyan nehéz engem kezelni, ha valaki megpróbálja. Van pár alapszabály, a többi csak részletkérdés, és csak akkor fontos, ha komoly terveid vannak velem a jövőre nézve. Az alapszabályok:

1. Legyél a végletekig őszinte velem és ha rólam van szó, a következők figyelembe vételével:
a) Ami rám nézve pozitív, ismételd annyiszor, ahányszor nem szégyelled. Lételemem az elismerés.
b) Mondd el azt is, ami negatív, de csak egyszer. Meg fogom jegyezni.
2. Ha valamilyen területen fölényed van velem szemben, ne élj vissza vele. Ha mégis, akkor, mivel rendkívül öntudatos vagyok és elég beképzelt, valószínűleg versengeni kezdek. Ez senkinek sem jó, mert ha neked van fölényed, valószínű veszíteni fogok, márpedig nem tudok veszíteni. Ha nekem van fölényem, ne hagyd, hogy visszaéljek vele, ha mégis, elég, ha megvonod az elismerésadagomat és rögtön észhez térek.
3. Ne akarj uralni, és ne hagyd, hogy uraljalak, kivéve, ha a helyzet pont azt kívánja.
4. Éreztesd, hogy vannak határok, mert egész addig, amíg nem nyilvánítod ki világosan, hol vannak, feszegetni fogom őket. Amikor kimondod, hogy "eddig és ne tovább", meg fogok sértődni, de ez ezzel jár. Majd megnyugszom. Valójában szeretem, ha valaki (más is) erős.
5. Ha valamit akarsz tőlem, győzz meg és érd el. Csak akkor mondd, hogy valamit nem akarsz, ha biztosan nem akarod. De akkor mondd!
5. A "nem"-ek sose legyenek véglegesek és az "igen"-eket ismételd meg.
6. Mindig kérdezz vissza, komolyan gondolom-e a kérdéseidre adott válaszaimat. Mindig kérdezz addig, amíg választ nem kapsz, és mindig válaszolj, ha kérdezek. Ha mást nem, azt, hogy nem akarsz válaszolni.
7. Ne legyél mindig önző. Én sem vagyok mindig az.
8. Bocsásd meg a gyengeségeimet. Bocsásd meg azt is, hogy kiismerlek. Ettől még nem válsz unalmassá számomra. De azért tartsd az emlékezetedben, mit mondtál már el és mit tudok már rólad – és lehetőleg ne ismételd.

10. Nem könnyű valakit folyamatosan imádni. Ezért néha szegd meg a szabályokat, hogy mérges lehessek rád, és aztán megbocsáthassak. Megbocsátani jó.


Talán ezek a szabályok még kiegészülhetnek, addig is jól jöhetnek, ha érthetetlenül vagy hülyén viselkedem. Tudom, vannak egymásnak ellentmondó pontok, de ez csak az igazságtartalmukat erősíti. Ellentmondások az életben is vannak.

Ma lesz

Szalagavató ma! Most már mindenki más is tudni fogja, hogy végzős vagyok. Nem mintha számítana, inkább az ünnepség a lényeg, a szép ruha, a szép tánc, hogy ott van a családom és a barátaim és látják, milyen szép vagyok :) Nem vagyok ideges, de már elláttak tanáccsal arra az esetre is, ha az találnék lenni. A táncokat tudom, minden király lesz. Szóval eltölt a kellemes várakozás. Utána pedig parti a Bombázóban. Nyihííííí!

Szalagavató ruha

Ah. Csak meg ne hatódjak :) Bal klikkre nagyít.

Férfi-nő barátság

Vajon létezik-e barátság férfi és nő között?
Ez a kérdés nekem valahogy soha nem jelentett tyúk-tojás jelegű dilemmát. Miért ne létezne? Azon ellenvetéssel egyébként, hogy "jó, de egy idő után hiába barátok, az egyik beleszeret a másikba", teljesen egyetértek. Az én tapasztalataim szerint tényleg így történik hosszabb-rövidebb idő után, de addig mi volt ez a kapcsolat, ha nem barátság? Na ugye. Oké, nem tartott örökké. De a legtöbb barátság sem tart örökké. És akkor még nem beszéltem arról a férfi-nő barátságról, ami azután lehet a felek között, hogy a szerelem elmúlt. Ilyen kapcsolatom több is van. És nagyon jól működnek.
Továbbá vannak azok a barátságok, amik tényleg nem alakulnak át szerelemmé egyik félről sem. Ilyen kapcsolatom is volt, bár csak a magam részéről tudok biztosat mondani. Vagyis.. nem. Tényleg van ilyen. Egyébként szerepe lehet a dologban annak is, hogy nekem (egyelőre) az összes barátom fiú, mivel a 35 osztálytársam közül 5-en vagyunk lányok.

Hmm.. akkor ez most tényleg olyan egetverően nagy kérdés?

Hűség

A hűség az egy olyan érdekes fogalom. Pár hónappal ezelőttig képtelen voltam megfogalmazni, mit jelent nekem a hűség, amikor mégis, akkor meg nem úgy csináltam.. Mert a hűség, most mondjuk a szerelmesek közöttiről van szó, az egy szigorú dolog. És az alapbeállítás szerint a felek elvárják egymástól. Elvárják..? Hmm. Ha elvárják, akkor honnantól várják el? Az első csók után? Az első aktus után? Azután, hogy elkezdtek járni, vagy már onnantól is, hogy kavarni kezdenek?
A leglogikusabb talán a járás kezdedétől elvárni egymástól a hűséget. Hogy ezt mikortól számoljuk, szintén kérdéses, lásd a járásról szóló bejegyzésemet.. Mert amíg két ember csak kavar – és ebbe akár a csók és a szerelmi együttlét is belefér –, mit is lehetne számonkérni? "Fiam, egyszerre ne kavarjál két nővel, CSAK VELEM, igaz, talán le se szarlak valójában" vagy mi?
Tehát amikor két ember hivatalosan is "együtt van", összetartozik, akkor a hűség már egy elvárt dolog. Mondom, alapbeállítás szerint, mert vannak nyitott kapcsolatok is, itt viszont – nyilván – mindkét félnek tisztában kell lennie a kapcsolat nyitott voltával, különben nem tisztességes az egész.

És akkor beszélek én tisztességről.. pedig a mostanra kialakult hűség-fogalmam normál értékrend szerint jó messze esik a tisztesség fogalmától. Igazából – mindig is eszerint viselkedtem, mert ez fakadt belőlem, de csak mostanra mertem elfogadni és megfogalmazni.

A hűség nekem akkor fontos, ha szerelmes vagyok valakibe ÉS járunk. Ebben az esetben hűtlennek lenni egyszerűen hülyeség, semmi értelme nincs, nem lesz tőle semmi jobb, de utána hónapokig furdalja az embert a lelkiismeret, és annyiszor bánja meg, amit csinált, ahányszor csak eszébe jut.
Az összes többi esetben viszont (járok valakivel, akit nem szeretek, szeretek valakit, de ő mással jár, nem szeretek valakit, akivel nem is járok, csak kavarunk stb.) nem vagyok hűséges. Eddig se voltam, és most már ki is mondom, hogy nem tartom fontosnak a hűséget, ha valaki iránt nem érzek szerelmet, vagy ez a szerelem nem tud kibontakozni.
Egy kivételt azért teszek. Ha két ember elkezd járni, még mielőtt egymásba szeretnének, akkor kell a hűség. Mert ilyen kapcsolatból még lehet szerelem, és ennek adni kell esélyt. Ebben az esetben hűtlennek lenni, és utána tényleg beleszeretni a másikba valószínűleg rányomja bélyegét a kapcsolat további alakulására.

Van még valami. Ha két ember hosszabb ideje jár egymással, és mégsem vagy már nem szeretik egymást, olyannyira, hogy egyikük hűtlen lesz – ott már úgyis mindegy. Annak a kapcsolatnak minimum az egyik fél részéről már mindenképp befellegzett, és sok értelme nincs folytatni. Persze lehet két ember együtt sokféle indokból a szerelmen kívül – lehet ez anyagi érdek, biztonságvágy, megszokás, gyerekek, szülői kényszer, szex, barátság.. Ilyen esetekben viszont egyértelműen tisztázni kell, elvárnak-e a felek hűséget egymástól, és ha igen, milyen alapon. Ha így is működik, ám legyen.

A baráti járásról meg.. én még nem találkoztam ilyenel, de biztos, hogy van. A jó házasságot is valahogy úgy képzelem, hogy először lángoló szerelem, aztán az érzések szépen lecsillapodnak, és lesz a kapcsolatból egy barátság, a felek kölcsönösen támogatják, vigasztalják és szeretik egymást továbbra is, csak valahogy kisebb lángra kapcsolnak. Lángoló szerelmet elég nehéz fenntartani, ezért gondolom, hogy ez egy idő után átalakul. Annál könnyebb lángoló haragot.. az meg nagyon kimerítő.