..more satori

Továbbmenve a satori vonalán, találtam még egy módszert szintén rá. Azaz ez inkább egy kritérium. Legalábbis kezdőknek. Mint én.
..: Nézz oda. Ha megmozdítod a kezed, nézd meg, hova mozdítod. Ha becsukod az ajtót, nézd, amint becsukódik. Ha bemész valahová vagy kimész valahonnan, nézz körül. Ha edzésen vagy, nézz előre, miközben a feladatot végzed, ne "hagyd ott a fejed" valaki máson, aki érdekesebb, miközben te pofára esel vagy mondjuk kitöröd a csuklód.
Egyébként meglepően nehéz ez a "nézz oda" módszer. Amióta próbálom megcsinálni, egyre feltűnőbb, milyen sután mozgok. Becsapom az ajtót és beleakad a ruhám ujja; beszállok a metróba és rögtön 3 ismerőst nem veszek észre; kitöltök egy pohár vizet, és tuti kifröccsen. Meg egyáltalán. Gyorsan és lélektelenül csinálok figyelmet igénylő dolgokat, mint a leülés, a felállás, az evés, a .. najó, a fürdés kivétel. De csak mert nálam a fürdésnek többes szerepe is van, és az egyik, ha nem a legfontosabb a nap átgondolása. Ez egyébként antisatori, mert nem a fürdésre figyelek, hanem az újra és újra elhangzó belső monológokra vagy álmodozásokra, vagy feldolgozom az élményeket. Szóval .. na.

Leszögeztem magamban: addig, amíg véletlenül beverem különböző testrészeimet a kiálló tárgyakba, amíg megbotlom küszöbökben vagy amíg nekimegyek embereknek, addig nincs satori, mert mindez azt mutatja, hogy nem figyelek.


Életmód-tanácsadói rovatunkat olvashatták. Most pedig csináltatok útlevélt.