..Hát igen. Noha ismét ADSL-em van, rá kellett jönnöm, hogy az internet nélkül töltött két hónap alatt teljesen leszoktam a "szörfözésről". Senki blogja nem érdekel, e-mailt úgysem kapok, msn-en nincsenek értelmes beszélgetések, wiw-en csak körlevél-postaládának vagyok jó (najó, csak nagyrészt), szóval.. semmi. Annak mondjuk örülök, hogy végre tudok letölteni. Ahhh. DC ezerrel. Meg néha megnézem az apocalypset. Me' az jó. Ide viszont keveset írok, mert..

Mittomén.

Tegnap majdnem meglincseltek a villamoson. Föltettem a lábam az előttem lévő székre, és aztán nem vettem le, mikor egy vén faszi erre felszólított. Beszállt a játékba egy nő is, majd egy másik, normális ember "megvédett". Najó, inkább a "kultúrált és értelmes együttélés" normáit képviselte, szerintem majdhogynem egyedül a szerelvényen. Azért szólt bele az egészbe, mert az öreg faszi egyszercsak odajött hozzám, és elszánt arccal megpróbálta levenni a lábam az ülésről. Felháborodva azon, hogy hozzám mer érni, mintha legalábbis a nagyapámnak képzelné magát, engem meg 8 évesnek, felugrottam és akkorát üvöltöttem rá, hogy szerintem leesett a haja. Na ekkor csatlakozott be a rendes hapsi, aki közölte az öreggel, hogy ne nyúljon hozzám, akkor se, ha neveletlen vagyok.

Miután a kedélyek elcsitultak, egy 30 körüli csávó még eldörmögött magában, hogy ő aztán bizony "felképelné, hiába nő".

Tapasztalat: milyen érzés, amikor ellened fordul a sok ember.
Milyen az, amikor tömegként kezd viselkedni az emberek egy csoportja.
Milyen lehet annak, akit megköveznek.

Kérdés: vajon csak a generációs különbség miatt tartják néhányan a neveletlenséget nagyobb bűnnek a testi sértésnél?
Akkor is geciség, hogy egy fiatal betöri az orrát egy öregnek, ha a fiatal történetesen nő, az öreg pedig férfi?
Miért nem húztam be egyet a csipás képébe?
Miért nem nézett a dörmögő 30-as csávó a szemembe egyetlen egyszer sem, noha én végig a szemkontaktust kerestem vele?

Mindenesetre ma zombivá sétáltuk magunkat apámmal az IKEÁban, a kikában és a Domusban, és találtunk a szívem óhajának-sóhajának megfelelő ággyá nyitható kanapét. Jó a japán stílusú földtől 10 centire fekvős módszer, de.. azért emberek vagyunk. Mármint én. Ágyban akarok aludni. Le akarok ülni néha olvasni valahova.
És hintaszéket is akarok.
És függőágyat is.
És egy pónit. Mondjuk Haflingert. De egy fakó arab telivér is behelyettesíthető..

Rendet raktam. A szobámban. Szóval a fejemben. Most hirtelen lett minden.
Ami még nem lett, azt csinálok. Nirvanát a shared folders közé, meg Pink Floydot. És a Born richből a címszereplők múltjának is utánanézek. És megírom azt a bizonyos levelet. Szeretek levelet írni. Szeretek egyes szám első személyben beszélni és írni. Nem szeretek várni. No de ha egyszer ez a sorsom, felfogom, mint tapasztalatot.. végül is van, amire érdemes várni. Ugyebár.

Fura két jószág voltunk apámmal a metrón, a villamoson, az utcán.. Egy Sherlock Holmes-nak öltözött férfi (tök jó 100% nyúlszőr kalapot vett magának :) és egy bordó stólába (100% jakszőr :)) tekeredett lány, ... na.

Egyébként pedig a fogalmazásom zseniális, az új magyartanár szerint is, és magyarórán nemhogy csoportmunkára hajlandó voltam, hanem még a szünetben is tepertem egy kicsit, hogy befejezzem az eredményt, hogy be legyen adva végül is a papír.
Viszont azt állítja, hogy magyarban nincs két felső idézőjel, hanem egy alsó és egy felső. Mindegyiket áthúzta a dolgozatomban. Wtf??

És:
tejszínhab igazi tejszínből, kevés mézzel = legfinomabb
tejszínhab tejszínhabporból és tejből = egész jó
tejszínhab palackból, probán-bután hajtóházzal = szar.

Miért érzem úgy, hogy ennek a postnak a hangvétele nagyban közelít az "arrogáns", a "lekezelő" és a "beképzelt" stílus írásbani megjelenéséhez (ez milyen nyelvtan már)?