Minden a fejben van. Minden basszus. Attól függ, milyen szar a világ, hogy milyen szarnak akarod látni. Attól függ, milyen szar az iskola, hogy hogy fogod fel. Hogy állsz hozzá.
Attól függ, rosszul leszek-e edzésen, hogy fel vagyok-e készülve rá szellemileg. Attól függ, hány fekvőt tudok lenyomni, hogy hányat tervezek vagy tartok lehetségesnek. Attól függ, meg tudok-e csinálni valamit, hogy egyrészt elhiszem-e, hogy sikerülhet, másrészt meg akarom-e csinálni.
Attól függ, hogy az élet szívat-e vagy tanít, hogy hogy akarod látni. Hogy átgondolod-e, el tudod-e fejben helyezni magad a világban, és aztán meg tudod-e állni a helyet, amit magadnak jelöltél ki. Ha csalódsz, akkor vagy túl magasra tetted a mércét, vagy nem erőlködtél eléggé.
Sokmindenben nem értek egyet Sensei-jel, de mindig igaza van, amikor azt mondja, azért nem megy valami, mert túl görcsös vagyok és fejben nem tettem helyre az egészet. Vagy túl hamar akarom túl jól csinálni. Az élet egyszerű, ha eldöntöd, mit akarsz, és aztán aszerint cselekszel. Persze, akaraterő kell hozzá, legalábbis.. nekem ez az ideális. Én a teljes felelősséget hirdetem. A teljes felelősséget mindenért, ami veled történik. Eggyel magasabb szint, ha mondjuk belevesszük a karmát; a karma gondolata nekem abban segített, hogy rájöjjek: nincsenek a világban "áldozatok", akiket valami miatt mindig szívatnak vagy akik mindig szerencsétlenek, csak úgy, ok nélkül, mert olyannak születtek. Ilyen – nincs. Szerintem. Ha nem a jelenlegi korban elkövetett dolgokért "bűnhődnek" (vö. tanulnak valamit), akkor az előző életükbeliekért...
Eh-eh, higgyél az újjászületésben.
Szeretem a szomszédomat. Ibi néni király. Valaki, aki ugyanolyan jó hallgató, mint én :) Elhallgatjuk egymást, figyelmesen, csöndben, én is őt, ő is engem. Eltekintve attól, amikor az e-mail-ezéshez kér segítséget ("jaj én ehhez olyan hülye vagyok, figyelj ma elmondod, holnapra úgyis elfelejtem"), tiszta jót dumáltunk. Hasonló a véleményünk pl. pasiügyben. Kapcsolatügyben. Hogy kell, mit, miért, és vajon mindenkinek így kéne-e, vagy ez csak neki (meg pont nekem is) oké, hát.. Én legszívesebben általánosítanám az elképzeléseimet, mint "A Szerelmi Kapcsolat" definícióját, de.. ok. Neki van igaza. Mindenkinek más dolgok fontosak. Na jó, nem beszélek, ha úgyse mondok konkrét dolgokat.
2 órán át dumáltunk. Amúgy az ürügy az volt, hogy megcsináltam életem 2-ik és 3-ik adag, kiválóan sikerült muffinját. Hahá. Banános-meggyes vs. csirkés-gombás. Lol. Mindig sütiket viszünk át egymásnak.
Most majd ha véletlenül kizárom magam, szívesen beülök hozzájuk egy teára.
Szóval tanulásközpontú világnézetet, vagy ami még jobb, tapasztalásközpontú életfelfogást mondhatok magaménak. Elég súlyos a helyzet mindenki másnál. Osztálytársaknál. Egy pár strapabíró állatot kivéve mindenki szenved. Furcsa, hogy én most nem. Én bírom. Mint a barom. A jármot. De most nem érzem járomnak azt, aminek a levetéséért fél éve akár ki is rúgattam volna magam a suliból. Igaz, sok a lecke, de valahogy.. Nem vagyok már benne a kerékben. Keresem a pontot, mikor fordultam át. Mert most nekem jó. Úgy összességében boldog vagyok, azt hiszem. Suliban ötösökért indulok félévi hármasokról, mindent időben leadok, szép vagyok okos vagyok lefekszem időben aludni ...
Csak Ő ne lenne mindig beteg. Gáá.
No comments:
Post a Comment