Meditáció

Szerintem a meditációban (mármint a külön, direkt ezzel a céllal végzett gyakorlatokban) nem az a legfontosabb, hogyan végzi őket el az ember. Persze, fontos az is. De sokkal fontosabb az, hogy az ember egyáltalán nekiálljon egy ilyen gyakorlatot megcsinálni. Az, hogy egyáltalán időt szán rá, az a legfontosabb. Hogy mennyi időt, az adja meg a nagyságrendjét a hatásfoknak; attól, hogy hogyan csinálja, csak a számérték függ. Jobb a 100, mint a 9.
És egy fontos tényező is van még, amit kihagytam a számolásból: az ellazulás mértéke. Ez mondjuk egy plusz szorzó; ha nulla, akkor az egész hatásfok nulla, de nagyobb ellazultság esetén egy egyjegyű számmal meg is többszörözheti. A hatásfokot.
De kocka vagyok.
Mióta lehet a meditáció hatásfokát számolni?
A számok csak eszközök.

Alvászavar.. Az alvászavar az ellazulás képességének sérülését jelzi. Az ellazulásra való képtelenség oka a túl sok aggodalom és az, hogy az ember nem érzi magát biztonságban. Az ember azért nem érzi magát biztonságban, mert nem bízik a környezetében, .. nem bízik. Ősbizalom. Ezt a varázsszót tegnap tanultam. Tetszik. Ha nincs ősbizalom, az sokmindent megnehezít. A fenti gondolatmenet meg tök logikus. Asszem, nincs benne sarlatánság ;)
Tehát végeztem egy kis csakramunkát és leföldelést, eleresztettem az aggodalmaimat, átéreztem, hogy a föld megtart, áramoltattam az energiát főleg a gyökércsakrámban, és utána olyan kényelmesen jót aludtam, hogy ihaj. Jupí :)
És mondanom sem kell, hogy hónapok óta tervezgettem már, hogy meditálok egy kicsit. Most rászántam magam. Megérte.
Ez olyan, mint az infralámpázás vagy az inhalálás. Az embernek néha csinálnia kell, ha nem akarja, hogy csővel szívják ki a szmötyit a homlok- és arcüregéből, mégis nehezen akaródzik nekiállni vizet melegíteni, beleszórni a gyógynövényeket, vagy éppen előtúrni az infralámpát a nagy kacatos ládából. De amikor végre megcsinálja, akkor inhalálás vagy lámpázás közben rájön, hogy jé, ez tök jó, noha valahogy mindig úgy gondolt a dologra, mint kellemetlenségre.
Tökre szeretek inhalálni.
Meg a pórusokat is tisztíccsa.
Na szóval ilyesmi van a meditációval is. Meg a sporttal is. Meg gondolom a vegetarianizmussal is. Rengetegen állítják és saját példájukkal bizonyítják, hogy ezek jó dolgok, és mégis valami kötelező "foglalkozás" rémével árnyékolják be lelkiismeretes emberek százainak napjait. Újabb ok az aggodalomra. Jessz!

Basszus olyan tök jó meditációk vannak.. Feküdjél vaze és lazuljál el. Érezd, ahogy minden testrészedben külön-külön lüktet a vér. Aztán érezd egyben az egész testedben. B*meg, ez jó! Jó érzés! Jó érzés ellazulva lenni, szétdobott kezekkel-lábakkal, félig nyitott szájjal, félig nyitott szemekkel, egy puha szőnyegen fekve.
Meg jó dolog bámulni egy gyertya lángját. Meditálni egy gyertyalángon. Nézed, és arra koncentrálsz. Király. Ki nem szereti bámulni a tüzet?

Hah. Asszem elérkeztem egy fontos ponthoz: eljött a cselekvés ideje. A legnehezebb minden közül. Najó, inkább a következő meglépendő lépcső. Mert olvasok én, és értem én, és jó ám a Kabbala és rajzolok szép Élet Fáját, de ha nem csinálom hozzá a gyakorlatokat, akkor.. Hmm. Tény, hogy tudni fogok élni. Elméletben. Ez olyan, mint.. mint többszáz másik példát tudnék rá mondani, olyan, mintha a Káma Szútrát oktatnák az apácazárdában, vagy mintha Etiópiában képeznének keleti ételspecialistákat, hogy aztán otthagyják őket éhezni. Hiába vagy bölcs elméletben, ha nem cselekszel.. mármint én.
(ismét) Hah. Cselekedtem. Igaz, csak egyszer.
Kell. Kell külön időt szánni a nyugalomra is, különben szétfolyik a világ és az életem. Which is not good.

A lecke, amit az Élet nevű önismereti társasjátékban tanulok, a türelem. Nem könnyű. Színtiszta gyakorlat. A várakozás, a nem-cselekvés művészete, mégis cselekvés. Hmm. Tao meg minden. Ezt is meg kell egyszer tanulni.. Egyelőre lelkes tanítvány vagyok, igaz, mire eljutottam idáig, sok kérdést tisztáznom kellett, sok döntést ki kellett kényszerítenem, minden mellékágat és kerülőt végig kellett járnom, mire leszűkült az út egyetlen ösvényre; mostmár ez az egyetlen lehetőségem. Azaz.. nem egészen, de én ezt választottam. Miután mindent megtettem, amit tudtam, és megbizonyosodtam arról, hogy nem tehetek semmit, csak ezután nyugodtam le, és nem volt könnyű.
Tényleg nem.
Nem vagyok az a nem-cselekvő típus. Kedvenc mondásom a "go for it", és utálom, ha valakinek baja van és nem tesz semmit a megszüntetéséért. Még rosszabb, ha valaki emellett szeret nyavalyogni. Az ilyesmitől mindig próbálom távoltartani magam, és ennek pont az ellenkezőjét csinálom, ha tehetem.
Szóval üdv az új pályán. You're now on level 3. Good luck!

Mondtam már, hogy szeretem a nyelvészetet?