Tavasz, nyár, nosztalgia..

Nem is tavaszillat van. Ez már nyárillat. Ha nem 6 fok lenne, hanem mondjuk 26, akkor simán rávágnám, hogy igen, most nyár van.. Tegnap elvillamosoztam a ZP mellett, és hirtelen felpezsdítette bennem az emlékeket, azt a rengeteg táncot, amit itt véghezvittünk (ahol megtanultam nagyjából koordinálni a mozgásomat, és ahol megszerettem a táncot tavaly nyáron), azt a rengeteg sört, amit itt megittunk, úgy, hogy egy fillér nélkül érkeztünk, a sétákat a Petőfi hídon át a Ferenc körúttól a ZP-ig, kezemben egy Borsodi Bivallyal, aztán hajnali 2 körül vissza a Borárosig, onnantól meg futás haza, na nem mintha kergettek volna, csak unatkoztam volna sétálni, így – futottam. Volt pár alig-alig ismert srác, az xy-nak az ismerőse, akikkel végül mégis egymásba gabalyodtunk, egyszer kikötöttünk a Nemzeti csigájának a tetején, másszor, mással a Rióba mentünk tovább bulizni, és senki nem állított meg minket sosem.. Aztán ezek elfelejtődtek. És állandó maradt hűséges kísérőm és jóbarátom, akit mindig rá lehetett venni, hogy bulizzon, és akivel végigcsináltuk ezt a 29 napot (mert 2005 nyarán 29 éjszakát töltöttem csak a ZP-ben), és akit nagyon szeretek és akivel, mikor eleredt a zuhé, tovább táncoltunk, ő a napernyő alatt, én meg az esőben, mégis pár centire egymástól..
Juj de nosztalgikus vagyok. Igazából.. abban a pillanatban, hogy valami tánczenét hallok vagy beleszagolok a levegőbe, felforr a vérem, és rohannék táncolni, szeretkezni, a szerelemtől vagy a bortól részegen, és nagyon belevetném már magam az életbe. I want out! Bulizni akarok, de a bulizás nekem valahogy teljesen mást jelent, mint anno 8-ikban, amikor a "menő lányok" meséiből ismertem a részegség élményét, akik felsorolták a kedvenc "piáikat", és akkor nekem is a Baileys, a Jägermaister és a vodka lett a kedvencem, noha sosem kóstoltam egyiket sem. Mesélték, ahogy a házibulikon ki-bepasiztak, és igazából.. el sem tudtam képzelni, mi a francot csinálhatnak, elmennek valahová és isznak, és táncolnak, és pasiznak, és hogyan?? Áhh én erre képtelen vagyok.. voltam. Néha egy-egy a menő csajok udvartartásának köréből bejött a "sulidiszkóba" részegen és kiborult, és akkor megszeppenve-megijedve sürögtünk körülöttük, mi, akik nem voltunk menők és dögösek, és akik kicsit kárpótlást nyerhettek ezért azáltal, hogy hallhatták, nehezen, részletekben, mi történt Velük és hogyan, és irigykedtünk egy kicsit, de ezt nem vallottuk be magunknak.

Hát ezek az idők is elmúltak. A nagy nosztalgiázást a wiwnek köszönhetem, miután meghívtak, és csináltam magamnak jó sok ismerőst, és megtaláltam a 4-ikes szerelmemet, akivel szolfézsórák előtt "gepárdoztunk" és külön jelrendszert fejlesztettünk ki a gepárdok számára, mert a gepárdok nem beszélnek, ezért más kommunikációs módot kell használniuk. És most downhillezik és egész jól néz ki, bár nem tudtam kristálytisztán kivenni a vonásait a képein, de sebaj. Közösen utáljuk újból és újból a szadista osztályfőnökünket, aki miatt elmentem a suliból, pedig csak egy évig tanított, és ő pedig sírt utánam, és én is utána. Hmm. Partyarcnak nevezett, de még nem cáfoltam meg. Gyűjtöm az ellenérveket.. :) Végül is mi az a partyarc? Aki sokat partizik? Neeeeem. Az a partyarc, akinek az az imidzse (az "arca" [tudom, hogy imidzs nem egyenlő arc]), hogy ő partizik. Ebből építi fel a kifelé mutatott személyiségét. És én nem vagyok ilyen.
Na, milyen jó kis ellenérv, nem? :) Meg különben is. Télen, sőt, ősszel sem igazán voltam egyáltalán semmi buliban. Hiányozott is kicsit. Mert azért a Vörös Yuknak is van fílingje. Bár a szabadteret jobban szeretem, mert egy idő után rámtör az oxigénhiány és akkor rossz.

Nem is tudom, mit akarok írni. Most a lelkemben esőtáncot járok, télűző farsangot, busójárást tartok és tavaszváró szerelemünnepet ülök.
Jah és rockkoncerten ugrálok és pogózok és headbangelek. A Winampban épp Cranberries és Greenday van egymás mellett, és nagyon jól megvannak együtt. /me listening to punkrock. Yeah.. Ideje tágítani a zenei ízlést, ami kicsit beszűkült a JCS, a R.E.M. és Peter Gabriel miatt..