Taszítás, vonzás, szabadulás

Tegnap menekültem. Az éjszaka elől? Valami elől. Nem volt jó Nála. Nem éreztem magam szívesen látottnak. Ilyenkor sosem jó, de valahogy nem sikerül kiszűrnöm a rossz pillanatokat. Nem megyek, ha nem hív, nem maradok, ha nem akarja, mégis tudok úgy ott lenni, hogy minden vágyam a kívülre kerülés legyen.
Eltévedtem. Nem találtam haza? Nem tudtam, merre vezet az út az otthon felé. Megijedtem, hogy eltévedtem, ezért megint csak menekültem, aztán félreirányítottak kéretlenül, alig találtam be a kihalt, de világos és meleg menedékbe. Sok múlott rajta. A könyvesbolt. A könyvek beszéltek hozzám, különösen egy – ám most nem tudtam magammal vinni. Majd ma. Mint fuldokló egy utolsó szalmaszál után, kapok minden felé, ami kivezet önmagamból.. vagy talán éppen bevezet önmagamba.. mindegy is. Én értem.
Megint értékeltem. Újra, és most igazán értettem meg, mit jelent a dojo. Ahol nem bűn az, amit csinálni szeretek. Ahol szabad küzdeni, ahol érezhetem az erőmet és örülhetek a megszerzett tudásnak, és hogy tanulok. Miért épp az edzés, nem tudom, nem is számít, mert mostmár megvan, mi a gyógyulás útja.

Ma megszerzem a könyvet, amelyik beszélt hozzám, és nemsokára enyém lesz az is, amiből dobásokat és feszítéseket tanulhatok. Melyik kell jobban? Meg vannak kötve a forrásaim. Meg aztán vágyom Rilke leveleire is.

És szabadságra. Jön a tavasz. Melegen süt már a nap, és érzem, hogy szinte csilingel, ahogy a rózsaszín ég a nedvesszürke panelházakra borul, áttetszőn, mint egy selyemfátyol. Vagy egy flamingó. Egy flamingó vonja el tollait a házak mögött és a szemünk előtt.. Repül, elsuhan, egész csapat rózsaszín flamingó. Azért repül, mert nemsokára nem lesz itt, mert elmúlik a tavasz is, hál' istennek, és követi a nyár.

Szóval.. a megérthetetlen rosszkedv, amit úgy 50-50 százalékban a magaménak mondhatok, remélhetőleg hamarosan megszűnik, vagy nagyon kis arányban lesz jelen. (Mert rosszkedv azért mégis kell, hogy megőrizzük az egyensúlyt.) Már vagyok olyan rutinos, hogy tudjam: a rosszkedv elmúlik, akkor is, ha épp benne vagyok.

Égetni fogok. Naplókat.

Az értetlen embereket nem bírom. Türelmetlen leszek, ha nem értenek meg!!! Gáá.