Hóóó

Vettem tegnap szociológiai lexikont. Olyan, mint a pszichológiai. Nem tudom, miért vettem meg (talán mert k olcsó volt?), de ő nagyon akarta, hogy megvegyem. Hümm.


Búcsúzik a tél; s míg
a nyár, ha meghal, sír,
a szikrázó porhó víg.

Komor volt és kegyetlen,
hozott sötétet, sivárat, szürkét,
kúszó esőt jókedv ellen.

És most vidám és farsang és tiszta,
csilingel a lila éj, és rózsaszín nappal
minden fény. Ébred a remény – s ő hozta,

a Tél. Boldogság. Hűs-ropogós,
zenélnek a kopár ágak,
trillázó zongora, citera, s hangsúlyos vonós

szólam jelent téged, Fehér,
s már hallani halkan a zöld-édes kíséret
lüktető, dobogó erét.. S a tér... :

Felszabadultan táncoltat rajta
verebet, sirályt, gallyat a téli örvény;
s a keringőt nem halál, de élet hajtja.

Mégis, nemsokára más lesz itt az úr.
A Hókirály most önfeledt, mert szolgálata lejár,
a parkettről leköszön. És hallom már az azúr

ruhás Tavasz léptét; meghajol kecsesen,
a verebet, sirályt, gallyat szteppre hívja,
s a latyakos úr elvonul csöpögve, vígan, vizesen.


Nesze bmeg vers. ^^ Két napig olyan szép hó volt. Most olvad. Báh. De szeretem, ha fehér van és amellett napsütés, szikrázósos. Ha nem lennél beteg, most elhívnálak szánkózni, tudod-e?