Ég és fák és fű, hegyláb,
nézd, már hogy vár, a tábor vár.. állj!
A kocsi itt lefekszik és itt lakik, amíg minket vár,
végre ideért az út velünk, Tardoson vagyunk, nézd, mit látsz!
Fák, hegyláb, dal szól, füst száll,
jó bor, sok barát, Tardos hív, értünk áll..
A beton álmodik vajon, hogyha tűz a nap, s forró már?
Ó, itt soha nem gyötör magány, légy a cimborám, dúdold hát:
Fák, hegyláb, ropogó tűz, csillagtánc,
az éj, gondol rád, figyel rád, ne félj,
soha, ha itt az éjszaka, itt vagyunk veled, harcostárs!
Küzdj, az élet néha túl kemény, mégis élni kell, légy hálás..
Nézz és láss és hallj és szólj..
Vágy ha megszáll, tekints föl, s magasra szállj!
A vég közel már, inkább élj, amíg fáj!
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
A vég közel már, inkább élj, amíg fáj
S a féltés udvarán, ölelj magaddá
Ez nem szerelmes dal.
Doh. I know csak ez volt akkor bennem. Ez a rövidítés meg nem Ász akar lenni :S
És nyugottan moderáld ki az összeset amit írok és úgy érzed nem oda illő.
:)
A szabad véleményalkotás híve vagyok. A te szabad véleménnyilváításodé, és az enyémé. Nem moderálok ki semmit, ami a blog alapelveivel nem ütközik, vagy aminek a moderálását nem kéri a megjegyzés beküldője.
Post a Comment