Mikor írna az egyszeri blogger blogot, ha nem akkor, amikor minnyá' indulnia kell találkozni a többiekkel, akik valószínű amúgy is azon görcsölnek, hogy mennyit késik majd ez a bizonyos egyszeri bologger a találkozóról..
De utálom magamat, mint bloggert meghatározni. Mondjuk bárhogy máshogy is, kivéve listákban, mert a listákhoz vonzódom. Perverz dolog.
A tegnapi nap élménydús volt: megvettem életem első miniszoknyáját, fölvettek a PPK-ra, és pipacs.
Nem is annak örülök a legjobban, hogy fölvettek, hanem hogy megérte az a hihetetlen menyiségű meló, amit belefeccoltam az érettségibe, és ami miatt leépült az összes emberi kapcsolatom. A következő célokat tűztem ki az egyetem idejére:
- nem vagyok hajlandó semmilyen vizsgáért teljesen magamba fordulni. Inkább végig bukdácsolok, de barátokkal a kicsi oldalamon. Nélkülük amúgy sincs semmi értelme az egész életnek, az egyetemnek pláne. Emellett azért
- továbbra is olyan maximalista leszek magammal szemben, amennyire eddig is voltam
- megtanulok kedvesnek lenni
- ha már sodor az élet, akkor elmerülök benne, úgyis visz előre
- hű maradok a mindenkori önmagamhoz, és végig bennem lesz az egészséges kétkedés minden dogmával szemben - akármennyire befolyásos emberek tanítják
- mindig olyan sok dolgot csinálok majd, amennyi csak belefér az időmbe, hogy maradjak tág látókörű, és ne szűküljek be nagyképű, tudálékos pszichopicsává
- jitsu 4eva, mert az egy nagy család.
Mindezek mellett pedig
- hagyom, hogy vezessenek a vezetőim, védjenek az őrangyalaim, és tisztítson a felsőbb énem mindentől, ami rossz nekem
- változok, amikor változni kell.
Most elmegyek Kapolcsra, mert az meg egy másik nagy család. Najó, kis.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
No comments:
Post a Comment