Sártenger

Nincs valami. Hiányzik az élet. Írok és írok, de csak egyedül, miért nincs, amire vágyom? Mire vágyom?
Barátok, szerelem, élet, élet.. Félek?
Ez már volt. Unalomig ismételt szavak. Szeretlek, szeretlek, szeretlek.. Kellesz?
Kell-e? Ki nekem ő? Miért nem vagyok elégedett? Nekem tényleg semmi nem jó? Miért fáj, ha nem minden szava nekem szól? Itt az élet és mindenki kávézaccról regél, kávét iszik, és kávéba fullad.. Borospohár és cigicsikk. Az én életem nem erről szól. Tudomány. Nem. Az én életem erről sem szól. Spiritualistás. Nem. Ez erőszak. Nem vagyok spiritutalitásigkusk.... Neeeem. Én nem vagyok.
Miért mindenki rólam beszél? Miért mindenki nekem beszél?
People talking without speaking..
Igen. Ez a bajom. A világgal. Hogy nem körülöttem forog. Utálom a világot. Miért nem szeret senki? Miért félek? Miért félek egyedül lenni?

Házsártos házisárkány és békétlen nő, tényleg én kötök mindenbe bele? tényleg nekem van mindennel bajom?
Valami baj van. Nem vagyok boldog. Nem vagyok elég boldog. Céltalan kicsit minden és a tanuláshoz is erő kéne.. Tisztítani? Minek? Tanítani? Még talán ez. De tanulni..
Valami van, ami nem stimmel és most ezt az egészet a nagy, szép, fehér világ elé tárom, pedig csak gondolatfoszlány és füst, szálló füst..

Ki vagyok én? És miért nem? És mikor jön? És hányszor megy még el? Kiért szól a harang? Értem szól?
Értem csak egy halk madárfütty szól. Pillangó szárnya, virág szirma, föld illata és eső kopogása.. Szeretkezni az esőben. Szeretkezni eső nélkül. Kezni. Szeret nélkül. Szeret. Kezni nélkül. Megőrülök. Nem szabad semmit, nem szabad semmit, nem szabad semmit. Vitorlázom a gondolatok sártengerén, keresem az aranyat, keresem az aranyat, nincsen hálóm, nincsen fémdetektorom, nincsen erőm. Túl nagy az arany. Megtalálom, és elsüllyedek.