A midsummer night's dream

Hermia
Now I but chide; but I should use thee worse,
For thou, I fear, hast given me cause to curse,
If thou hast slain Lysander in his sleep,
Being o'er shoes in blood, plunge in the deep,
And kill me too.
The sun was not so true unto the day
As he to me: would he have stolen away
From sleeping Hermia? I'll believe as soon
This whole earth may be bored and that the moon
May through the centre creep and so displease
Her brother's noontide with Antipodes.
It cannot be but thou hast murder'd him;
So should a murderer look, so dead, so grim.

Demetrius
So should the murder'd look, and so should I,
Pierced through the heart with your stern cruelty:
Yet you, the murderer, look as bright, as clear,
As yonder Venus in her glimmering sphere.

Hermia
What's this to my Lysander? where is he?
Ah, good Demetrius, wilt thou give him me?

Demetrius
I had rather give his carcass to my hounds.

Hermia
Out, dog! out, cur! thou drivest me past the bounds
Of maiden's patience. Hast thou slain him, then?
Henceforth be never number'd among men!
O, once tell true, tell true, even for my sake!
Durst thou have look'd upon him being awake,
And hast thou kill'd him sleeping? O brave touch!
Could not a worm, an adder, do so much?
An adder did it; for with doubler tongue
Than thine, thou serpent, never adder stung.

Demetrius
You spend your passion on a misprised mood:
I am not guilty of Lysander's blood;
Nor is he dead, for aught that I can tell.

Hermia
I pray thee, tell me then that he is well.

Demetrius
An if I could, what should I get therefore?

Hermia
A privilege never to see me more.
And from thy hated presence part I so:
See me no more, whether he be dead or no.

Exit

/Shakespeare: A Midsummer night’s dream/


Angol irodalom. Monológfelelés. Én persze, mint Hermia.

Talán írtam már, de..
Imádok hangosan verset vagy drámát olvasni. Meg mondani. Asszem egyik nagyszabású tervem az, hogy kívülről megtanuljam a kedvenc verseimet :) És Shakespeare-t meg direkt külön szeretem, különösen a 97. szonettjét. Na azt tudom kívülről. Igaz, csak magyarul, pedig de jól be lehetne vágódni vele Keyesnél..

Mindamellett pedig kilövettem a fülemet, úgyhogy most már jogosan ácsingózok egy olyan fülbevalóra, amin darabonként 3-4 db 6-7 centis, eredeti színű (fekete, zölden irizáló) (kakas)toll van. Ez a vágyam perpillanat. Ha másképp nem, veszek egy mini álomcsapdát és lezúzom róla a cuccot.. Vagy valaki megmondhatná, hol szerezhetek kakastollat, azon kívül, hogy a tyúkudvarban.. Na majd intézkedem.

És gratulálok magamnak a medve bőrére, valamikor iszom is rá egyet, mer szép lesz az év végi bizim.

Pszichológus-e leszek?

Végül is mindegy, minek nevezzük azt, amit én csinálni akarok, ha egyszer azt fogom csinálni, és kész punktum. Asszem még ingyen is csinálnám, ha nem halnék éhen és másból is meg tudnék élni (mint ahogy tervezem is). Jah. Mindig is úgy képzeltem el, hogy hobbiból akarok dolgozni, na jó, ez kicsit túlzás, mert a segítségre szorulókkal foglalkozni korántsem hobbiszinten végezhető „elfoglaltság”, de a jelző inkább arra vonatkozik, hogy nem a megélhetésért akarok dolgozni. Mert akkor esetleg megutálnám. A pénz – szükséges (mint ahogy azt az érvelő fogalmazásomban maximum pontszámért 4 irodalmi példával alátámasztva kifejtettem), és amit érte csinálok, néha valószínűleg kínzóan kellemetlen lesz, de inkább a tőzsdét és az üzleti partnereimet utálom meg, mint a pácienseket..
Na nem mintha éreznék magamban hajlandóságot, hogy megutáljam életem szakmáját, .. whatever.
Én segíteni akarok. Egyelőre a beszédkészségem, az osztatlan figyelmem, az emberismeretem, a szeretetem, a józanságom, a logikám, a képességem a logikátlanságra és a segíteni vágyásom az eszközeim, az most mindegy, milyen mértékben használhatóak adott helyzetben. Később ezekhez hozzájön a sokféle képzettség, amit szándékozok megszerezni, pl. amit az egyetemen tanítanak, amit különböző tanfolyamokon meg fogok tanulni, és amit az életem során tapasztalok. Az, hogy sok emberen segítettem már, az önbizalmamat növeli, ami megint csak a „betegeknek” segít.

Hát én olyan sokat akarok tanulni, és olyan rövid rá az élet! Jááááj! :)