Irigység-dolog, hóesés és ruhaipar

Azért jó így blogolni, mert nem kell összeraknom az egész mondanivalómat Szép Kövér Ügyes sorokba. Hanem csak írom, ami jön. Nem agyalok külön bekezdéseken és a szövegek logikai sorrendjén, ezeket magamban áthidalom, mások meg az űrt kitöltik intuíciójuk vagy fantáziájuk segítségével.
Itt szuszog Nabukodonozor az ölemben. Nabukodonozor a tengerimalacom, és lány. Tök ritkán veszem ki szegényt, pedig tudom, hogy szereti. Szereti, ha csak vele foglalkoznak és simogatják sokáig, egy idő után bugyborékolni kezd, ami nála a dorombolásnak felel meg (nem, ez nem az a „kurrogás”, amit pl. területkijelölésnél is hallat), és elterül a vízszintes felületen.

Azon filózom, milyen fura, hogy eddig még nem volt szükségem arra, hogy nevet találjak a körülöttem levő embereknek (mármint álnevet, blogban szokásos módon). Bár, annyira nem is meglepő, ez a blog rólam szól. Ezután is így lesz. Ez az „elvem”. Nem nap eseményeit rögzítem – mint eddig - , hanem a belső eseményeimet. Vagy ezt már írtam? Anyway. Úgyis magamnak írok ^^ A nap eseményei az én szemszögemből leírva és az én szűrőmön átfogalmazva talán bántóak lehetnek másoknak. Egy idő után úgyis becsúszik egy-két célozgatás, és aztán kiderül a cím, és jaaj. A saját gondolataim meg úgysem életbevágóak másoknak, ha érdekli is őket, és mivel magamról írok, nem is igazán bánthat meg mást. Vagy mi. Inkább engem bánthat ^^ De ezt vállalom. Még képet is raktam be. Evvan. Úgy érzem, ez az eddigi legtökéletesebb blogom.

Sál – a kvartett tagja. Barát. Szeretem. És megihletett – hétköznapi tárgyak lesznek a nevek. Voltak már fák angolul, állatok angolul, most tárgyak lesznek, magyarul. Kérek mindenkit, válasszon magának nevet. És írja be kommentbe :)
Rászoktam, hogy ha frusztrált vagyok és nincs itthon senki rajtam kívül, a frusztráció keletkezésének pillanatában eleresztek egy artikulátlan és kontrollálatlan üvöltést, fél mp, és a frusztráltságnak pápá. Akkor furcsa, ha van itt valaki (apám) vagy máshol vagyok, és megfeledkezem erről, és kiaizok. Akkor aggódva néznek rám, és mire ideérnek, én már átszellemült arccal csinálom tovább, amit abbahagytam, és nekik meg fogalmuk sincs, hogy. Jessz. Amúgy meg egyszer írtam egy ilyen listát az aktuális naplóm hátuljára:
- fejfájásra: alvás
- hasfájásra: koplalás/szódabikarbóna
- frusztráltságra: egy nagy, szabad kiai [üvöltés {de ez nem a kiai szó fordítása}] (semmit sem ér, ha attól félünk, hogy túl hangos lesz vagy hogy hülyén fog hangzani, ezt teljes erőből kell olyan hosszan, amíg jól esik, és meg is ismételhető)
- szomorúságra: sírás, séta egyedül, szart sem ér a „rá nem gondolás”, újra és újra át kell élni magadban azt, ami miatt szomorú vagy, akkor is, ha újra és újra könnyekre fakadsz tőle, és ha már elégszer végigmentél rajta és átdolgoztad, könnyebb lesz túllépni rajta és feldolgozni maradéktalanul
- vidámságra: tánc (ez nem az ellenszer :)
- szeretetre: ölelés (ez sem)
- lelkiismeret-furdalásra: felelősségvállalás önmagamért, a dolog megragadása és irányítása, tudatos döntés arról, hogyan tovább
- hányingerre: hányás és semmi más (úgysem használ más, ha valaminek ki kell jönni, minél tovább marad benn, annál tovább rossz, utána hatalmas a megkönnyebbülés), vagy ha nincs mit kiadni, hideg vizes zuhany, sokáig, kellemes illatok szagolgatása (nem ételé), fekvés, mély lélegzés
- szellemi fáradtságra: zöld tea. Kurvára felpörgeti az agyadat, és nem vicc.

Jajj de bölcs vagyok. :)

Imádom a Jézus Krisztus Szupersztárt. A Jesus Christ Superstar-t még inkább. Amikor Ő gitározza és énekli nekem a Pilate’s dream-et.. Hát akkor nagyon, nagyon rá tudok hangolódni. Akkor szeretem a legjobban, ha komoly. De ezt nem mondom neki, asszem nem szeret komoly lenni. Vagy inkább komor. És ha gitárzik, komoly. És szép hangja van és szépen gitárzik.

Van egy ilyen.. fura. Hogy találkozom valakivel, aki csinál egy olyan dolgot, amit én is szeretnék csinálni vagy tervezem, hogy fogom. Pl. gitározik. Találkozunk, és látom, ahogy gitározik, és elfog valamiféle irigység, egy vágy, ami arra irányul, hogy én is olyan legyek, mint ő. Hogy is írjam ezt le.. Vágyakozással tölt el, ha látom/tudom, hogy valakinek ilyen kialakult hobbiai vannak, és hirtelen sürgetőnek érzem, hogy nekem is legyenek. Hogy „tudjak mivel büszkélkedi”. Nem is igazán másoknak, főleg magamnak. Hogy el tudjam mondani: képzeld, én gitározom, verset írok, rajzolok, festek, ju-jitsuzok, aikidózok, pszichológiai könyveket olvasok, mandalát festek, tarotozom, asztrológiával foglalkozom, zongorázom, sétálok az esőben, teaházba járok, keresem az utam.. Ezeket tudni magadról – egyfajta státuszt ad. Valami bizonyítékot arra, hogy hasznos vagyok. Amiket leírtam, tényleg csinálom vagy csináltam valamikor, de igazából ez túl sokminden ahhoz, hogy egyszerre, konstans módon tudjam őket csinálni. És ha valami ismerős közli, hogy „képzeld, vettem egy ilyen és ilyen pszichológiai könyvet, és most azt olvasom, tök durva”, hirtelen "irigység" fog el. Hasznos, nemdebár? Lehet belőle erőt meríteni. Nem érzem úgy, hogy igazán sikerült volna elmagyaráznom ennek az irigység-dolognak a működését. Báh. A szavak.. Sokat kéne gondolkoznom. Ez a félelem, hogy leelőznek, sokszor bennem van, néha irigységként, néha csüggedésként nyilvánul meg. Asszem a legjobb ellenszer rá, ha tudomásul veszem és megpróbálok saját magamnak választ adni és megnyugtatni magamat. Néha, ha szimpatikus valaki, valamilyen szokása miatt, hajlamos vagyok utánozni az ő szokását. Már-már beteges tud lenni az eset. Külön rá kell szólnom magamra, hogy „hé, ez nem te vagy, és nem is leszel te, te úgy vagy jó, ahogy vagy”. Nézem, ahogy Ő gitározik, gyönyörűszép és nagyon profi. És tudom, hogy én is tudnék így, csak gyakorolnom kéne, mert tudok gitározni és van hallásom és zeneileg nem vagyok nulla, meg jártam is gitártanárhoz sokáig, csak.. aztán a dolog alább csúszott a fontossági sorrendben, és én mással kezdtem foglalkozni. Most sem tölt be az életemben olyan nagy szerepet a gitár – ez persze változhat - , de van egyfajta sóvárgás bennem, hogy jaj, de jó lenne, ha. Na most kicsit jobban átment az infó, remélem. Ha azt nézem, hogy általában 7-kor kelek, és most mikor, akkor átferdítve most nekem du. 3 óra van. ^^ Koplalok. Az igazi nehézség a koplalásban az, hogy szeretnék valami ízt érezni a számban. Az éhséget, tehát a gyomrom követelődzését bírom, csak ránézek valami finomra, és összefut a számban a nyál, és érezni akarom az ízét. Mi a megoldás? Hát, talán kicsit csalás, de én ilyenkor iszom valami finom ízűt. Ráadásul fekete Irish Cream teát, tejjel, mézzel, és ez elveri az éhséget is, és kielégíti az ízvágyakozásomat is. Nem tökéletes, de megtanultam becsülni azt is, mikor csak simán nem eszem semmit, viszont iszom. Az se olyan könnyű. De jó. Ha sikerül, holnap ugrálni fogok az energiától, tapasztalat. Meg 2.5 kilóval kevesebb leszek, mint most. Sosem értettem azokat, akik naponta számolgatják – nem a kilókat, hanem a dekákat! Basszus nekem simán mozog egy napon belül is egy-másfél kilókat a súlyom, és ez sztem teljesen normális. Ha ahányszor 10 dekával több vagyok, mint „kéne”, fogyókúrázni kezdenék, sztem már kikészült volna a gyomrom. Juj. A fogyókúra meg maga is egy hülyeség. Ha valaki kövér, az attól, hogy 3 hónapig sokkal kevesebbet/másképp eszik, mint előtte, meg mondjuk mozog is, nem fog véglegesen lefogyni, és ez nyilvánvaló! Akkor fog lefogyni véglegesen, ha véglegesen megváltoztatja az életvitelét. Hiszen valamitől csak kövér lett.. Ha a 3 hónap után ugyanott folytatja. Dehát erről felesleges is beszélni. Ez.. természetes. A koplalás meg egészséges, egy-egy nap mondjuk havonta vagy kéthetente. Nem a fogyást szolgálja, persze. Méregtelenítés céljából történik. Bezony. Én teliholdkor és újholdkor szoktam – a holdológusok szerint akkor a leghatékonyabb, és én hiszek nekik, mert ezek évezredes hagyományok. Meg bla. Amúgy is a bakban áll a Hold ma. Meg a Nap is. Ilyenkor jó szőrteleníteni és körmöt ápolni. Wehhehe. Csak úgy mondtam ^^ Vannak országok, ahol bizonyos éjszakákon egyáltalán nincs sötét. Közelebb az északi sarkkörhöz. Olyasmi van most itt is. Télen lila az ég és néha világoslila. Tegnap hajnali 5-kor meg sárgás fényű világoslila volt, és zuhogott a hó, és gyönyörű volt. Imádom a fehér tájat. Azt hiszem, a szememnek szüksége van 2-3 hétre legalább, amikor fehéret láthat maga körül. Azt kívánom, hogy ez a hó maradjon meg legalább egy hétig, esetleg essen még hozzá. Vagy ha ez nem, akkor legyen még ezen a télen olyan, hogy leesik egy nagy hó, és úgy marad legalább egy hétig, Pesten is. Elvégre nem jött még el a tél közepe. Szóval imádom a sárgás hajnali hóesős háztetőket, amikor eltakaródnak by the hó, meg meg meg.. Áhh ennyi. Van csizmám, ami nem magas sarkú és nem hegyes orrú. Meg olyan is, ami hegyes orrú és magas sarkú. Szoknyákat akarok. Szoknyakorszak rulz. És színes hosszúujjú pólókat. New Yorker rulz. Még sosem volt olyan, hogy ott ne találtam volna meg azt, amit keresek. És mivel drága az időm és véges az a mennyiség, amit egy plázából el tudok viselni, többnyire első utam a New Yorkerbe vezet és onnan egyenesen az utcára. Ez itt a reklám helye volt. Vicces, de egy lenge nyári szoknya harisnyával melegebb, mint egy vastag farmernadrág harisnyával. Hmm.