Válságlista

Hihetetlenül nyomaszt ez az időjárás, és hogy...
... kezdek internetfüggővé válni
... káosz van a szobámban napok óta, és nem bírok felülkerekedni rajta
... semmit nem fejezek be, amit elkezdtem
... nem lesz meg a 30 kreditem ebben a félévben
... nem fogok beférni minden kurzusra, amit bejelöltem
... minden pénz kifolyik a kezeim közül, és nem biztos, hogy jó lenne rögtön első félévben elkezdeni dolgozni - de most halogassam tovább??
... az egyetemen nincs meg a csapat, ami nekem kell az elégedettséghez
... apám nehogy túlterhelje magát, amennyit dolgozik
... öcsémmel valahogy végre testvéri, de legalább jó viszonyba kéne kerülni
... a barátaim furcsán viselkednek, és ez nem nekem, hanem nekik rossz.

Viszont szerencsére...
... ma már befejeztem egy-két dolgot, amit tegnap elkezdtem, és talán még ma rend lesz a szobámban
... az órarendem elég laza ahhoz, hogy a szerdán és a pénteken se kelljen bejárnom, így
... heti négy szabadnapom van
... két nagyon jófej és szimpatikus ember már biztosan van a csoporttársaim között
... apám nagyon jól bírja a strapát
... tegnap megvolt az első edzésem, és csütörtöktől lehet, hogy az öcsém is járni fog
... a barátaimat szeretem, és ők is engem, azt hiszem.

Az nem vigasztal, hogy másoknak sokkal nagyobb problémái vannak az enyémeknél, az viszont igen, hogy én magam is kimásztam már ennél sokkal nagyobb érzelmi hullámvölgyből. Amellett egyszer fent, másszor lent. Most nyilván a felfelé ívelő szakasz következik.

Új dolgot tanultam az élettől: minden jó, ha jó a vége.