Ugyanez igaz a blogomra is. Anno azzal a szándékkal indítottam, hogy soha nem akarom letörölni, ehhez mérten nincs benne semmi leírva, amit nem vállalnék bármikor, bárki előtt. Lehet, hogy kicsit feszengenék, mert elég nyíltan írok benne magamról és a gondolataimról, de semmit nem tagadnék le belőle. Az más tészta, hogy közben változom, és esetleg változik a véleményem, hozzáállásom is néhány témában, de az nem változik, hogy akkor és ott, amikor írtam, igaz volt.
Amiről nem nyilatkozhatok nagy nyilvánosság előtt őszintén, arról nem hazugságot írok, hanem nem írom le. Így minden, ami a blogban van, a mindenkori igazságot tükrözi. De nem a teljes igazságot.
Egy dologra azért lehet következtetni a blogomból (msn- vagy chatbeszélgetésből NEM): hogy hogyan gondolkozom, mi az a rendszer, ami alapján strukturálom a belső világomat. De ez annyira kevés ahhoz képest, hogy mi egy ember, mi Az Ember...
Mindezt azért írtam le, hogy senki ne akarjon megítélni az msn-beszélgetéseink vagy a blogom alapján. Msn-en van, amiről nem vagyok hajlandó beszélgetni, mert nem msn-téma. Valószínűleg nem csak a paranoia mondatja velem, hogy az msn (és az e-mail) még véletlenül sem privát dolog, nyilván rögzítik a beszélgetéseket, és ha kell, bele is tudnak nézni az archívumba. Nem tudom kik, valszeg akik ezt így kitalálták. Jobb esetben nem az ismerőseink.
Ezenkívül az msn egy korlátozott kommunikációs tér. Nagyon korlátozott. Megtanultuk középiskolában nyelvtan órán, hogy a szavak a kommunikációnak mindössze 3-7%-át teszik ki. Az msn inkább 3%, mert még a hangomat, a modulációt sem hallani... Azt se tudod, komolyan gondoltam-e, amit írtam, bazmeg! Nézz már magadba!
A blogom pedig nem napló. Nem a lelki szemetesládám. Igen, a safety valve biztonsági szelepet jelent, amin "kieresztem a gőzt", de ez nem érzelmi, hanem gondolati gőz. Szükségem van arra, hogy publikáljak valahol, mindegy, hogy hol, és kiknek, de kell egy ilyen felület. Azért, hogy a gondolataim, amiket sokszor értékesnek tartok, ne menjenek "kárba", és esetleg másoknak is segíthessenek, vagy másokat is megihlessenek. Nem arról van szó, hogy nincs kinek panaszkodjak, ezért a blogban nyafogok. Van, aki erre használja a blogot, én nem. Remélem, nem is tűnik úgy. Persze, van, hogy bekerül egy-két kifakadás, de igyekszem ezeket rövidre fogni (nem is nagyon lehet őket kifejteni, mert megszegném a blog alapelveit vele), és ritkítani.
(Majd valamikor írok egy teljes listát (lista, nyamm) a blogom szerkesztési elveiről.)
Összefoglalásul tehát: aki a blogbejegyzéseim, az msn-megnyilvánulásaim/meg-nem-nyilvánulásaim miatt megítél, rajtuk megsértődik, általuk próbál megismerni a személyes beszélgetés helyett, vagy azt hiszi, akár csak sejtheti is ezek alapján, ki vagy mi vagyok én... nos, azt csak sajnálni tudom.
Ui. A leírtak nem egy konkrét személynek szólnak, a bejegyzés nem egy beszélgetés folytatása, csak általános figyelmeztetés mindenkinek, akivel nem csak személyesen érintkezem. Senki ne bántódjon meg miatta. Már csak azért se, mert pont ez a mondanivalója.
Ui2. A leírtak azt sem jelentik, hogy engem senki nem ismerhet meg soha, én ilyen csodalény vagyok, mindenkitől távoli, elérhetetlen.. Nem. Pont ellenkezőleg. Minden vágyam az, hogy megismerjenek, és én megismerhessek másokat. Csak könyörgöm, ne kényszeríts arra, hogy ezt msn-en tegyem.. A blog jó kiindulópont, de nem elég. Beszélgess velem igazából is! Én az embereket látni, hallani akarom, megfogni a kezüket, érezni a szagukat, ott lenni velük, együtt..
A steril, kiherélt kommunikáció, az msn, az sms vagy a chat sokkal egyszerűbb, sokkal könnyebb. És pont ezért értéktelenebb. A lényeg marad ki belőle. Én pedig nem vagyok hajlandó az életemet érdemtelen, méltatlan dolgokra fecsérelni. (De.)
No comments:
Post a Comment