Potenciálgát

Szeretem a mechanikus/automatikus dolgokat. A listákat, mindenféle programszerűen futó algoritmust.. Legalábbis megírni, eltervezni. Tervezgetni is szeretek. És néha megvalósítani is, csak ahhoz mindig át kell lépnem legalább egy alap potenciálgátat.

Érdekes dolog a potenciálgát. Magát a fogalmat elsősorban az elektronfizikában használják, a jelentését megpróbálom megfogalmazni saját szavakkal, hátha nem értettem teljesen félre.

Egy elektron energiája definíció szerint kétfajta energiából tevődik össze: a helyzeti (poteciális) és a mozgási energiából. Minden elektron a saját helyzeti energiájának megfelelő helyen tartózkodik, ahhoz pedig, hogy magasabb energiájú helyre jusson, ezt a magasabb energiaszintet az elektron mozgási energiájának el kell érnie. Ami azért nem egyszerű, mert külső beavatkozás nélkül az elektron helyzeti és mozgási energiájának szorzata állandó. Pluszenergia pl. melegítéssel juttatható a kölcsönhatásba.
A potenciálgát az az energiaszint, amit át kell lépnie az elektron mozgási energiájának ahhoz, hogy "magasabb szintre" kerülhessen.

A köznyelvben (egyáltalán létezik ez a szó köznyelvben? vagy csak az ismerőseim és én használjuk?) nem egészen így, de hasonló jelentésben fordul elő a kifejezés. Az én értelmezésemben olyan "küszöböt" jelent, amit egy elvégzendő feladat fontosságának/érdekességének át kell lépnie ahhoz, hogy a feladatot tényleg elvégezzem.
Az eredeti jelentéssel konkrétan kapcsolatban álló fogalmakkal nem, de egy másik, fizikai törvényekhez hasonló felépítésű analógiával meg tudom mutatni, hogyan is képzelem én a potenciálgát működését kicsi életünkben.

Elképzelésem és tapasztalatom szerint a köznyelvi értelemben vett potenciálgát hat részből áll, ebből egy állandó, kettő a körülményektől függően, három pedig random módon változik. Mindegyik rész megfeleltethető az analógia egyik elemének, mindjárt le is írom, hogyan, de előbb erről a hat részről pár szót:

Az állandó, változatlan összetevő tulajdonképpen "anyagállandó", alkattól, személyiségtől függ. Én úgy hívom, hogy "alap potenciálgát". Minél magasabb ez, az ember annál passzívabb. Ha szám lenne, így írnám le: nemnegatív tényező, amelyet nagyban meghatároz az, hogy nagyobb-e egynél.
Ha valakinek ez az "értéke" nagyobb nullánál, de kisebb egynél, ő inkább megcsinál dolgokat, mint nem. Aktív típus. Nekiáll új dolgokat tanulni, szívesen mozog, dolgozik, kreatív, talán az extrovertáltságot is idevehetjük. Minél kisebb ez a szám, annál igazabbak a fentiek az illetőre.
Egyértelmű, hogy az én alap potenciálgát-értékem nagyobb egynél. Én ugyanis inkább nem csinálok meg dolgokat, mint igen. Nem vagyok nagyon passzív, de ha nem muszáj, magamtól nem "mozdulok meg". (Ezt egyébként kifejezetten rossz tulajdonságnak tartom, és remélem, sikerül változtatnom rajta előbb-utóbb.)

A két változó összetevő a külső, illetve a belső körülményeket írja le. Külső körülmény alatt például azt értem, hogy a feladat elvégzésére milyen lehetőségeim vannak, vannak-e hozzá partnereim, hol vagyok éppen, mennyi időm van, milyen eszközök adottak, mennyire van minden a seggem alá tolva.. Ez a "hardver"-rész. A szoftver-rész az, ami nem a világtól, hanem inkább tőlem függ. Milyen a hangulatom, a külső körülmények milyen hatással vannak az akaraterőmre, mennyire fontos az életem szempontjából az, hogy a feladat el legyen végezve, mennyire vágyom a feladat produktumára, mennyire szeretem az adott típusú munkát, melyik lábammal keltem..

A három fő összetevőn kívül figyelembe kell venni az "ezt-dobta-a-gép" isteni, "ma-csúnya-vagyok" emberi, és a "sacc-per-kábé" általános randomtényezőket.
Az "ezt-dobta-a-gép" tulajdonképpen ugyanaz, mint a deux ex machina a görög színjátszásban. Isteni beavatkozás, olyasmi, ami elrendeltetett. Sors, ha úgy tetszik.
A "ma-csúnya-vagyok" minden olyan eseményben szerepel, amiben emberek vesznek részt. Mindenki találkozott már vele: belenéz a tükörbe, és látja, hogy pattanás nőtt az orrán, emiatt aztán megvágja magát a borotvával/szemébe nyúl a szempillaspirállal, elcsúszik a szappanon és lábát töri, az orvos persze nem veszi fel a telefont, a főnök pedig kirúgja, mert túl sokat hiányzik.
Nos, igen.. Van ilyen. Ezt senki nem láthatja előre. Persze, az igazsághoz hozzátartozik, hogy néha mindennek az ellenkezője is megtörténik. A kedves párunk egyszercsak virággal/új csipketangával állít be, a madarak csiripelnek, az utcán egy hajléktalan hegedűjátéka kedves emlékeket ébreszt, oda is adjuk neki minden aprónkat, amiért aztán nem tudunk jegyet venni a metróban, de az ellenőr ránkmosolyog és továbbenged; a főnök fizetésemelést ad, és megdicsér, amiért ennyit gürcöltünk, majd kijelenti, hogy este vállalati buli lesz pezsgővel, kaviárral. Hazafelé menet a buszmegállóban megáll előttünk egy taxi, és a taxis megkérdezi, merre megyünk, majd nem fogad el pénzt a fuvarért. Mikor hazaérünk, azt látjuk, hogy a párunk kitakarított az egész lakásban és aztán éjjel órákig kényeztet.. Ezekért a napokért érdemes élni.
A "sacc-per-kábé" tényező a világ következetlenségét/következetességét jelenti. Létezését bizonyítja az ismert idézet: ember tervez, isten végez.
(A három randomtényezőt egyébként mások egyszerűen véletlennek hívják, de én a véletlenben nem hiszek, így más neveket adtam neki.)

A felhasznált fogalmak a következőképpen vannak jelölve: összes potenciálgát (P), alap potenciálgát (A), külső körülmények (k), belső körülmények (b), randomtényezők (R_edg, R_mcsv, R_s/k).
Mint írtam, egy, a fizikai törvényekhez hasonló összefüggéssel le tudom írni, hogy mindezen tényezők hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Nos, éppen így:
Látható, hogy a potenciálgát mértéke egyenesen arányos az ember alapvető ellenállásával/tehetetlenségével, és fordítottan azzal, hogy a külső illetve belső folyamatok mennyire segítik a feladat elvégzését. A randomtényezőknek az eredőjét vesszük figyelembe, de hogy ezt az eredőt hogyan kell, és egyáltalán ki lehet-e számolni, azt senki nem tudja.
Sem a külső, sem a belső körülmények értéke nem lehet nulla: ha ember van, vannak érzelmei, gondolatai és állapota, ezenkívül egy ember sem létezhet szigetként, hanem csakis a világgal valamilyen kapcsolatban, a világhoz képest - így külső körülmények is mindig vannak. A többi érték lehet nulla, bár nem túl valószínű, hogy ilyesmi előfordul.
Csak a random számok lehetnek negatívak. Egyáltalán, a random számok lehetnek irracionálisak vagy komplex számok is, sőt, az sem biztos, hogy számok, mert hogyan is lehetne pl. Isten akaratát számokban kifejezni..?

Egy dolog biztos. Azért, hogy megírtam ezt a postot, csak és kizárólag a R_mcsv-tényező a felelős.