Wednesday, September 19, 2007
I'm lovin it
Annyira jó dolog tanítani valakit. Aki éppen hozzám fordult éppen olyan tudásért, ami nekem megvan.. Annyira jó dolog lelkesedést látni a tanítvány arcán. Olyankor eszembe jut, hogy mennyi melót feccoltam a felkészülésbe, a tananyag összeállításába, a tanterv kigondolásába.. És arra gondolok, hogy hát igen. Megérte.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
4 comments:
Ezek szerint nem csak kezdeti lelkesedése volt a srácnak... :) Megvan bármi formális tanár-diák viszony?
Imádom a srácot. Még ő mondogatja, hogy akármennyi szót meg tud egy hét alatt tanulni.. Úgyhogy limitáltuk 70-80-ban :D
Meg az is tetszik, hogy a módszerek, amiket kitaláltam (persze lehet, hogy már előttem is kitalálták) jól működnek és láthatóan hasznosak. És az egész kreativitást igényel, és jönnek az ötletek, a leghülyébb helyzetekben persze.. Alig győzöm felírni őket.
A tanár-diák viszony kevéssé jelenik meg külsőre. Inkább azért látszik, hogy én vagyok a tanár, mert ő azt várja, hogy adjak utasításokat. Szabadkezet ad nekem. Eleinte úgy akartam tanítani, hogy sok legyen a beleszólása (magamból indultam ki..), de úgy látom, nincs rá igazából igénye/szüksége.
Hány éves?
15, és sűrű, bozontos szakálla van.
Post a Comment