Hűség

A hűség az egy olyan érdekes fogalom. Pár hónappal ezelőttig képtelen voltam megfogalmazni, mit jelent nekem a hűség, amikor mégis, akkor meg nem úgy csináltam.. Mert a hűség, most mondjuk a szerelmesek közöttiről van szó, az egy szigorú dolog. És az alapbeállítás szerint a felek elvárják egymástól. Elvárják..? Hmm. Ha elvárják, akkor honnantól várják el? Az első csók után? Az első aktus után? Azután, hogy elkezdtek járni, vagy már onnantól is, hogy kavarni kezdenek?
A leglogikusabb talán a járás kezdedétől elvárni egymástól a hűséget. Hogy ezt mikortól számoljuk, szintén kérdéses, lásd a járásról szóló bejegyzésemet.. Mert amíg két ember csak kavar – és ebbe akár a csók és a szerelmi együttlét is belefér –, mit is lehetne számonkérni? "Fiam, egyszerre ne kavarjál két nővel, CSAK VELEM, igaz, talán le se szarlak valójában" vagy mi?
Tehát amikor két ember hivatalosan is "együtt van", összetartozik, akkor a hűség már egy elvárt dolog. Mondom, alapbeállítás szerint, mert vannak nyitott kapcsolatok is, itt viszont – nyilván – mindkét félnek tisztában kell lennie a kapcsolat nyitott voltával, különben nem tisztességes az egész.

És akkor beszélek én tisztességről.. pedig a mostanra kialakult hűség-fogalmam normál értékrend szerint jó messze esik a tisztesség fogalmától. Igazából – mindig is eszerint viselkedtem, mert ez fakadt belőlem, de csak mostanra mertem elfogadni és megfogalmazni.

A hűség nekem akkor fontos, ha szerelmes vagyok valakibe ÉS járunk. Ebben az esetben hűtlennek lenni egyszerűen hülyeség, semmi értelme nincs, nem lesz tőle semmi jobb, de utána hónapokig furdalja az embert a lelkiismeret, és annyiszor bánja meg, amit csinált, ahányszor csak eszébe jut.
Az összes többi esetben viszont (járok valakivel, akit nem szeretek, szeretek valakit, de ő mással jár, nem szeretek valakit, akivel nem is járok, csak kavarunk stb.) nem vagyok hűséges. Eddig se voltam, és most már ki is mondom, hogy nem tartom fontosnak a hűséget, ha valaki iránt nem érzek szerelmet, vagy ez a szerelem nem tud kibontakozni.
Egy kivételt azért teszek. Ha két ember elkezd járni, még mielőtt egymásba szeretnének, akkor kell a hűség. Mert ilyen kapcsolatból még lehet szerelem, és ennek adni kell esélyt. Ebben az esetben hűtlennek lenni, és utána tényleg beleszeretni a másikba valószínűleg rányomja bélyegét a kapcsolat további alakulására.

Van még valami. Ha két ember hosszabb ideje jár egymással, és mégsem vagy már nem szeretik egymást, olyannyira, hogy egyikük hűtlen lesz – ott már úgyis mindegy. Annak a kapcsolatnak minimum az egyik fél részéről már mindenképp befellegzett, és sok értelme nincs folytatni. Persze lehet két ember együtt sokféle indokból a szerelmen kívül – lehet ez anyagi érdek, biztonságvágy, megszokás, gyerekek, szülői kényszer, szex, barátság.. Ilyen esetekben viszont egyértelműen tisztázni kell, elvárnak-e a felek hűséget egymástól, és ha igen, milyen alapon. Ha így is működik, ám legyen.

A baráti járásról meg.. én még nem találkoztam ilyenel, de biztos, hogy van. A jó házasságot is valahogy úgy képzelem, hogy először lángoló szerelem, aztán az érzések szépen lecsillapodnak, és lesz a kapcsolatból egy barátság, a felek kölcsönösen támogatják, vigasztalják és szeretik egymást továbbra is, csak valahogy kisebb lángra kapcsolnak. Lángoló szerelmet elég nehéz fenntartani, ezért gondolom, hogy ez egy idő után átalakul. Annál könnyebb lángoló haragot.. az meg nagyon kimerítő.