Évvégi összegzés

Megvolt a karácsony. Nem volt jó, de túléltük, és most már a sokkhatás is múlik. Jó a termés, szerencsére kaptam könyveket is. Kétkötetes Ady összes, Harold Pinter drámák, Tisza Kata Revánsa (amiről eddig csak rosszat hallottam, pedig nem is annyira), és kaptam bongót. Anyám gitárt kapott, apám csörgőt – az idei a hangszerek karácsonya volt. Aztán nagymamámat vendégül láttuk egy napra és egy éjszakára. Az első napon még nem idegesített, de a másodikon megértetem, mire panaszkodnak azok az ismerőseim, akikkel együtt él a nagyi. "Virágocskám, és jól megy a suli?" Én közben olvasok. "Aha. Ötös lettem a kisérettségi tárgyakból." Csönd. Olvasok. "És Virágocskám, van már udvarlód?" Csönd. Nem olvasok. Csak nézek. "Öööö.. hát, attól függ, mit veszünk udvarlónak." "Hát akivel találkozgatsz, eljártok együtt.." "Ja, olyan több is van." Csönd. Olvasok. De csak próbálok. Tízmásodpercenként érkeznek a kérdések. "Te, ez a virág ez szárad ki. Ez nagyon kényes. Le kéne vágni az elszáradt leveleit.." "Jó, majd levágom. Mondom majd LEVÁGOM. ÉN. NAGYMAMA! Hagyd békén! Jólvan (bazmeg), akkor levágom. Tessék, le van vágva." Próbálnék.. áhh, olvasni? "Virágocskám, és mit fogsz majd venni a pénzből?" "(Hrrrrrrrrrrrrrrr grrrrrrrr WRÁÜF) Hát izé.. valszeg ruhát." "Mit?" "Ruhát." "Ja. Jó. Januárban lesz leértékelés, majd akor vegyél." "Hát persze. Najó megyek fürödni.."

Aztán 27-ikére bulit szerveztem. Az eleje nem volt vészes, ahhoz képest, hogy voltunk vagy 6-an. Ami kevés. Fél osztályra számítottam. Na mindegy, gyakorolni kell még ezt a dolgot.. És soha többet nem szervezek bulit a West Balkánba. Az oké, hogy mikor mentünk, kongott az egész az ürességtől, és mikor jöttünk, lépni nem lehetett a tömegben, nem hogy haladni. De a füst leült a teremben, és a végén már azon gondolkoztam, hogy mi a f*szt keresek én itt. Mert a végére mindenki elhúzott, aki nem, az a párjával volt elfoglalva. A végén aztán eltűnt egy telefon is, és ott betelt a pohár. Mindig hagytunk valakit az asztalnál, hogy őrizze a cuccokat. Nem volt egyedül hagyva egyszer sem tudtommal a sok kabát meg táska. A mobil meg csak kicsengett, persze nem lehetett hallani, mert az ordítást sem lehetett hallani a zenétől, úgyhogy csak csengett, és kerestük. De semmi. Végül hagytuk és eljöttünk. Jó kör volt.. Jó drága.
Az egyetlen, ami tényleg jó volt benne, az az előtte eszközölt beszélgetés volt vele:

Vele is teáztam már


És aztán vele is

Van még mit megbeszélnünk, az is igaz. Na majd 2007-ben..

2007-ben minden másképp lesz. Remélem. Az osztályos dolog. Egyelőre nem túl erőteljesen reklámozott célom az, hogy valami rendszeres kapcsolódási felületet hozzak létre az osztály tagjai számára. Rendszeresen megszervezett bulik, vagy ilyesmi. Igazság szerint nem szeretném az egészet az alkoholra építeni, mert nem erről kéne szóljon, és a zenének sem akarok központi szerepet adni, mert az elvonja a figyelmet a beszélgetésekről. Igen, ez az. Beszélgetésre van szükség. Olyan helyet próbálok keríteni, ami nem zajos, elég tágas, és 24/7-ban nyitva van. Vagy legalább 0-24-ben. Találtam is ilyet, csak nagyon messze van a legtöbb osztálytársam lakhelyétől, és ez is szempont. Legjobb lenne az Üllői út mentén találni valamit, ahol jár a 950-es és a 914-es. Ja, és mindamellett elfogadható árak legyenek. Hajjaj. Talán a legközelebbi választásom egy teázóra fog esni, de azok max. éjfélig szoktak nyitva lenni. Majd kiderítem, meg lehet-e állapodni valamelyikkel. És igen, színházba menetelt is szívesen szerveznék. Simán vállalnám a művelődésszervező szerepet osztályon belül. Meglátom majd, mekkora meggyőző erővel rendelkezem és hogyan állnak hozzá a többiek, de már az is jó eredmény lenne, ha minden héten egyszer 5-6 ember össze tudna jönni valahol. Külön poén lenne, ha mindig mások lennének ezek az emberek..

Az álmaimról (najó, a rövidtávú elképzeléseimről) ennyit. Most éppen egy angol nyelvű licensz szerződést fordítok magyarra. Időnként belefutok egy-egy olyan mondatba, amit képtelen vagyok értelmezni, hiába tudom külön-külön a szavak jelentését. De szerencsére annyira okos barátaim vannak, hogy mindig tudnak nekem segíteni :) Aztán persze a fogalmazással én szívok, mert a jogi nyelv egy külön műfaj. Pláne amennyit én értek hozzá és ahány szerződést láttam életemben.. Mindegy, van elég licensz szerződés a neten, igyekszem okos lenni. Ez a fordítás akár a beugróm is lehet majd ahhoz, hogy rendszeresen kapjak fordításokat. Remélem, jól sikerül, és tényleg lesz még ilyen melóm. Valahogy jót tesz az önbecsülésemnek, hogy nem 10 órában tankönyveket pakolászok vagy állva újságokba ragasztgatom a szóróanyagot, mint azt nyáron tettem pár napig. Felsőfokú angoltudásom van, úgyhogy használni akarom és gyakorolni. Talán végre kapok rá lehetőséget is. És akkor Szilveszter. Kb. úgy voltam vele, mint a keringőruha-választással: ráér... Érdekes módon keringőruhám is lett (jááááááj tök szép, majd próba után rakok be fényképet :) és a szilvesztert is van hol töltenem. Ezek a "maguktól megtörténő/megoldódó dolgok", amikről már írtam.. Tök jó. Don't worry. Be happy. A magányt is élvezem, és a társaságot is. Most érzem magam igazán szabadnak, és asszem, míg le nem érettségizem, idén már nem nagyon lesz ilyen kevés tennivalóm. Egy halom könyv vetette rám magát, hogy olvassam el őket, nem győzöm letenni őket, hogy tudjak a fordítással is foglalkozni. Milyen rég nem olvastam már.. Amit pedig mégis én végzek el és nem magától történik, az mind olyan dolog, hogy már ötszáz éve be kellett volna fejezni / tisztázni kellett volna / el kellett volna kezdeni őket. És most megy. Nemsokára csináltatok dombornyomott bankkártyát is, és innentől saját néven mehet a póker. Lezárom a régi évet, hogy tiszta lappal kezdhessem az újat. A tarot is ezt mutatja. Egyáltalán, a tarot mostanában mindig azt mutatja, amit én is érzek. Most vagy én befolyásolom a kisugárzásommal, vagy ugyanabból a forrásból merítjük a tudást, vagy valami másról van szó. Kicsit gyanús, de legalább megerősít a gondolataimban.

Holnap szakrálisan lezárom a 2006-os évemet. Listázom a veszteségeimet és a nyereségeimet, levonom a következtetéseket, megfogalmazom a tanulságokat. Elengedek mindent, ami a múlthoz köt, és felkészülök a jövőre. Talán kicsit meditálok majd magamon. Régen nem volt már Virágvasárnap, szükség van most rá. Utána pedig mehet a világraszóló bulizás.