A világ csodaszép és benne élni gyönyör

Nem olyan régen áthaladt felettem egy negatív hullám. Ez persze nem egy szokatlan jelenség, időről időre előfordul velem. Most azonban ennek az ellenkezője történik. A hullám legtetején állok, és képes vagyok meglovagolni, és visz előre megállás nélkül.. Mi történik? Nem tudom. Csodálatos érzés. Rég voltam már ilyen boldog. Sikerült a kisérettségi, mindenem ötös lett. És a legjobb az egészben az, hogy megérdemeltem, mert megdolgoztam érte. Így még kellmesebb fürdőzni a sikerben. Magamért csináltam, sok áldozatot hoztam érte, de megérte.
Van még más is. Valami változás. Bennem történik, és olyan gyorsan, hogy beleszédülök. Hirtelen másképp kezdtem látni a világot. A tudatosságnak egy újabb fokára értem el, tisztán érzem, hogy a saját kezemben tartom az életemet, engem pedig egy olyan erő tart a kezében, amiben nyugodtan megbízhatok. Előzőleg félelmetesnek tűnő dolgok, amikre gondolni se nagyon mertem, spontán módon, maguktól megtörténtek, és az eredmény felülmúlta minden elvárásomat. Nem kell gondolkoznom sem. Csak csinálom, amit kell, és egyszerűen nem tud semmi elromlani. Ezt a boldogságot semmi nem tudja elrontani. Már napok óta tart, és még mindig érzem, hogy szép az élet, szép a világ, és gyönyörű dolog embernek lenni.

A kapcsolataim alakulása egyre jobban meglep még engem is. Olyan embererekkel hoz össze a sors, akikről azt sem gondoltam akár csak fél éve is, hogy képesek emberek módjára beszélgetni.. És minden emberrel találkozhatok, akivel akarok. Szép lassan rájövök, hogy mindent elérhetek, ha teszek érte, legyen szó kapcsolatokról, tudásról, pozícióról.. És mivel tudom, hogy lehetőségeiben minden az enyém, már nem is vágyom olyan sok dologra. Szerényebb lettem és sokkal inkább belátó. Azt hiszem, mostanában éltem át igazán, mennyire hiányos is a tudásom, a tökéletesnek vélt emberismeretem milyen könnyen átsiklik mennyire fontos jeleken, és mennyire korlátoznak a berögzült elképzeléseim abban, hogy észrevegyem: a világ nem olyan, amilyen, a világ olyan, amilyennek elképzelem. Nem vagyok tökéletes. Tisztában vagyok az értékeimmel és az önbizalmam messze meghaladja azt a mértéket, amit valaha is magaménak tudhattam - de elfogadom, hogy vannak gyengeségeim és hajlandó vagyok meghajolni a magasabb tudás előtt. Alázatot tanultam, pedig az alázat látszólag nagyon ellentmond a személyiségemnek. Feladtam a fölösleges lázadást, többé nem lelek élvezetet a hatalmi harcokban. Az embereket bár a saját szűrőmön keresztül, de emberekként látom, nem pedig szélsőséges érzések, gondolatok, szerepek fizikai kivetüléseiként.

Ha van most problémám, az is a saját megnyilvánulásom és mások megnyilvánulni hagyása közötti egyensúly felborulásából ered. Van valamiféle aggályom magammal kapcsolatban: mintha gyengülne bennem a "tükrözés" képessége. Mintha egyre kevésbé tudnám magam teljesen átadni a hallgatásnak, a beleolvadásnak a másik világába. Ehelyett egyre inkább elemzek és ítélkezem. Elvetek dolgokat, amiket a másik ember mond, és helyette saját javaslatokat teszek. Nem megérteni próbálom az illetőt, hanem formálni. Miért? Nem akarom, hogy így legyen. Meg kell tanulnom ötvözni a beleolvadás és a transzformáció erőit. Már csak a leendő pácienseim érdekében is. Megint meg kell tanulnom hallgatni, és erre most egyébként is remek alkalom adódik majd - új emberek felé nyitok, és az első dolog, amit teszünk, a kommunikáció felvétele lesz.
Amit leírtam, egyfajta válság. "Szakmai válság", ha merhetem leendő szakmámnak tekinteni a pszichológiát. Válság, mégsincs benne negatív érzés - egyszerűen tisztában vagyok vele, hogy tanulnom kell. "Tanulásközpontú világkép", ahogyan már sokszor megfogalmaztam - ez segít abban, hogy a traumákat, az életet, a nehézségeket feldolgozzam, sőt, több legyek általuk. Rájöttem, hogy az életem három alappillére a szeretet, a szabadság és a tapasztalat. Ezek nélkül élni én nem tudnék. Másnak tudom, hogy más fontos, és ez így teljesen jó. De nekem tapasztalnom, tudnom kell, mert én erre születtem.

Furcsa dolog egyszerre alázattal és önbizalommal fordulni az élet felé. Ezt teszem most. Vannak eljövendő dolgok, amikben biztos vagyok - hogy életem célja más emberek segítése, hogy lesz saját egzisztenciám, hogy nem fogok soha éhenhalni. Ez a bizonyosság nagyrészt abból ered, hogy magamban képes vagyok bízni. Az önbizalom pedig a tapasztalatból ered: mindig, mindent elértem eddig, amit igazán akartam és amiért keményen dolgoztam. És tudom azt, hogy minden egyes pillanatban egyre jobb ember vagyok. Folyamatosan fejlődöm, és több vagyok ma, mint tegnap voltam, és holnap még több leszek, és ez az életet egy olyan izgalmas várakozássá teszi számomra, ami elég energiát ad ahhoz, hogy lépjek, amikor kell. Azt csinálok, amit akarok, és azt akarom, ami mindenkinek jó, egyben nekem is.
Ez az önbizalom rész. Az alázat pedig az, hogy akár azt is hajlandó vagyok belátni, hogy a felsorolt bizonyosságaim mind tévedések - amennyiben a tapasztalat és a tudás ezt mutatja. Nem vagyok tökéletes, de a világ tökéletes, ezért én tanulok a világtól. Ha olyasmit akar megtanítani, ami fáj, akkor vállalom a fájdalmat és fenékig ürítem a méregpoharat is, ha ezáltal jobb leszek. Minden esemény, cselekedet, gondolat, érzés alakít engem, és én is viszont - mert minden mindennel összefügg. Minden Egy. Szembeszállni az élet árjával nem érdemes, mert az élet jobban tudja - de kormányozni meg kell tanulni, különben meghal a szabad akarat.


Tehát most - boldog vagyok. Évek óta nem volta ilyen boldog. Minden épp olyan, amilyennek lennie kell, és örömömet lelem abban, hogy ezt újra és újra megélhetem.
Köszönöm a sorsnak, köszönöm minden egyes embernek, akikkel valaha találkoztam és azoknak, akikkel a jövőben találkozni fogok. Köszönöm a lehetőséget, köszönöm, hogy élhetek. Köszönöm, hogy fájdalmat okozhatok, és köszönöm, hogy nekem is fáj néha az élet. Így teljes. Köszönöm a hitemet, és hogy van miből táplálkozzon. Köszönöm a tudást, amit már megkaptam, és azt is, amit még meg kell szereznem. Köszönöm, hogy egyre jobb lehetek. Köszönöm, hogy segíthetek, és köszönöm, ha rajtam kell segíteni és hogy mindig van, aki segítsen.

Köszönöm, hogy megszülettem.