Élj úgy, mintha vitorláznál. Amikor a vitorlás nehéz árut szállítva csak úgy repül a vízen, a kormányos nem tesz túl nagy erőfeszítést, mert a szél dolgozik helyette. A kormányos csak a megfelelő mederbe tereli ezt az erőt, és úgy használja, ahogy a legjobban tudja vele irányítani a hajóját.
Legyen az életed vitorlás, és legyél te a kormányos. Ne erőlködj, bízd a szélre a haladást. Figyelj mindig erősen, hogy tudd, mikor kell azt a néhány apró mozdulatot megtenni, hogy pont arra forduljon a hajód, amerre menni szeretnél. Ne szalaszd el a pillanatokat, mert a szelet nem tudod kiszámítani: amikor kedvez, bízd rá magad, amikor nem, kormányozz úgy, hogy el tudj siklani mellette és ne kelljen feladni a célodat. De ha a szél nem fúj, akkor legyél türelmes. Talán nincs még itt az idő indulni. Megvan az ideje a cselekvésnek, és megvan a merengésnek is.
Nehéz helyzetben, tanácstalanságban kérdezd meg önmagad: mi a szél, és hogyan fúj? Hogyan tudnék úgy kormányozni, hogy a hajóm is épen maradjon, és a célomat is elérjem? Hogyan csökkentsem az erőlködést minimálisra, és tegyem a haladást mégis gyorssá?
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
5 comments:
>:|
Ez a kommented olyan, mint a blogod. Nekem nem mond semmit. (A blogod azért, mert videóblogot elvből nem "olvasok", szöveget meg nem írsz.)
Azon még nem gondolkoztál, hogy a cselekvéseid és történéseid "túlzott" idealizálásával akár nehezítheted is az életed...? (Bocs, hogy negatív irányból közelítek, talán nem lesz teljesen haszontalan...)
De, gondolkoztam. Szerintem ez a tanács épp elég apró és könnyed (mindig csak plusz egy gondolatsort igényel), és ahhoz képest néha annyira hasznos tud lenni abban, hogy elengedjem a feszült ragaszkodásokat és kapaszkodásokat, hogy megéri egy kis általánosítás. Nyilván nem minden élethelyzetben, szó szerint használom. A tanács az tanács, ha magunknak is adjuk: vagy megfogadjuk, vagy nem, vagy csak néha, és az pont úgy jó.
Szerintem ez a bejegyzés egy szép allegória.
Post a Comment