Van még néhány gondolatom, ami az elmúlt pár hónapban fogalmazódott meg bennem.
Egyrészt például rájöttem, mi a lélek. A lélek pedig nem más, mint egy virtuális gyomor. Olyan gyomor, ami fizikailag valószínűleg az agy idegpályáiban rejtőzik (bár erre nem vennék mérget, mert kicsit azért ezoterikus vagyok), és arra szolgál, hogy minden virtuális (értsd: nem fizikai) élményt megemésszen. Van, amikor nehéz ételt eszünk. Ilyen például a gyász. Sokáig tart megemészteni, és sokszor fáj közben a gyomrunk. Van, amikor az étel - nem is étel, nem befogadható a gyomor számára. Minden ide tartozik, amit az ember nem ér fel ép ésszel, nem tud elfogadni, nem hisz el, nem akarja bevenni a gyomra. Ezek a dolgok bejutás után gyorsan ki is kerülnek a gyomorból, a két út közül valamelyiken. Gyorsan vagy lassan, mindegy - a lényeg, hogy nem szívódik fel belőlük a tápanyag.
Az étel maga az élmény - a tápanyag meg a levont tapasztalat. Az embernek szüksége van fizikai és lelki tápanyagra is, nem többre és nem kevesebbre, mint amennyit hasznosítani tud. Ha az embernek sokkal több élmény jut, több tapasztalata van, mint amennyit fel tud használni az élete (vagy mások élete) során, akkor a fel nem használt tapasztalat virtuális zsírként eltárolódik, és teherként lötyög az emberen. Ilyen például az, ha valaki kisgyerekkorában emberkínzást, kivégzéseket látott, erőszakot, háborút élt át. Túl erős és túl sok az élmény, és hosszú időre leterheli az embert, ha nem "mozogja le" a virtuális zsírt.
Persze vannak emberek, akiknek a lelki alkata olyan, hogy könnyebben szed magára olyan tapasztalatokat, amikre valójában nincs szüksége. Vannak emberek, akikkel mindig történik valami, és ők maguk sem tudják ezt kezelni. A sors vagy a szerencsétlenség üldözöttjei, vagy éppenséggel azok a mázlisták, akiknek mindig mindent a segge alá toltak (ettől is lehet ám szenvedni).
A lélek-gyomor párhuzamot még tudnám sokáig fejtegetni, mindenki továbbképzelheti egyénileg saját magának. De van itt egy kis gebasz. Méghozzá az, hogy ha úgy fogalmazom meg a lelket, mint egy olyan szellemi apparátust, ami az élmények feldolgozását végzi, akkor hol marad az a lélek, ami testről testre száll, halhatatlan, és alapvetően meghatározza az ember sorsát és útját?
Bennem a két lélekkép ütközése összekapcsolható azzal, hogy sok éve hiszek valamiféle újjászülető, tapasztaló, fejlődő izében, ami cserélgeti a testeket - és ugyanakkor egyetemen tanulok a lélekről, úgy, hogy senki nem tudja, mi az. Ugyan volt nekem egy eredeti elképzelésem (az újjászületős dolog), de azt sem én gondoltam ki, hanem ugyanúgy készen kaptam, mint az egyetemi elképzelést. Nem mintha lenne ilyen, hogy egyetemi elképzelés a lélekről, mert az egész pszichológiában nincs ilyen elképzelés, hát még bizonyíték.. De azért rám újdonságként hatott néhány gondolat. Bár ezek talán inkább a barátaimtól jöttek.
Mindegy. Elkezdtem én is gondolkozni, hogy mi lehet az a lélek. És pusztán azáltal, hogy belegondoltam, én miket sorolnék a lélek jelenségei közé (emlékezés, tapasztalás, érzések, szeretet, hit, élmények feldolgozása, az életerő és a gyógyító erő forrása stb.), megkérdőjeleződött bennem az a kép, amit szintén csak úgy mondtak nekem.
Két lélek van? Két típusú lélek van? Vagy az egyik lélek nem is létezik? Vagy más szinteken léteznek? Vagy valahogy tök máshogy van?
Nem tudom. Ismét megválaszolatlan kérdések. Valami olyasmit képzelek el egyébként, hogy mindaz, amit leírtam, igaz, annak ellenére, hogy látszólag ellentmond. Sokszor írtam már, de nagyon igaz az, hogy egy problémát soha nem a saját szintjén lehet és kell megoldani. Itt is ez lehet a titok nyitja. Eggyel feljebb szinten, mint ahol én gondolkozom, nyilván minden értelmet nyer.
Első körben mondjuk azt hiszem, hogy a léleknek két része van: egy, ami az emberhez, és az ember testéhez kötődik (erre vonatkozik a gyomor-párhuzam), és egy, ami Istenhez (ami Istenből szakadt ki, és folyton újjászületik, amíg el nem éri az útja célját). Lehet, hogy úgy viszonyul az ember Istenhez, mint a lélek az emberhez: egyik a másiknak része és ellát benne bizonyos funkciókat. A lélek az emberben feldolgoz, az ember Istenben tapasztal.
Áhh, inkább lennék Isten. Akkor mindent értenék.
No comments:
Post a Comment