Tanárnő kérem

Régen nem voltam ilyen dühös. Ilyen ideges. Így elbaszni a napomat! Gratulálok, Tanárnő. Gratulálok, hogy ilyen intelligens, és tényleg haladó szellemű dolgot sikerült mondani nekem. Ne kérdezzek az óráin, mert hátráltatom a tanítást. Összezavarom a gondolatmenetet. "Álkérdéseket" teszek fel, mert villogni akarok! Én kérek elnézést! Ne haragudjon rám tanárnő, amiért diák létemre kérdéseket teszek fel a tanórán! Bocsáttassék meg nekem, hogy a tanításomra szolgáló intézményben (ún. iskola) tudást próbálok elsajátítani! Ideráncigálnak minden egyes k*rva munkanapon, mindegy, hogy épp friss levegőn rohangálni, mozogni, élni, esetleg ágyban feküdni, gyógyulni, olvasni, vagy a barátaimmal szeretnék-e lenni, ez senkit nem érdekel. Ideparancsolnak 7 éves korom óta, nincs mese, nincs apelláta, kötelező dolog az iskola, mert az jóóóó. Itt jó dolgokat tanítanak. Persze semmi beleszólásom abba, mit is szeretnék tanulni. Történelem? Az kötelező. Magyar irodalom? Az is. Matematika? Hát hogyne! Éljen a szabadság, hurrá! És amikor az a ritka eset fordul elő, hogy engem (ismételten, mint diákot) érdekelni talál a tananyag, akkor azt mondják, hogy – kislányom, kussolj és magoljál, ne akarjál okoskodni, ne akarjál tanulni, miért érdekel téged annyiranagyon az a kurva tantárgy? Ja, hogy nem érdekel? Akkor mi a fasznak kérdezel? Mert tudni akarsz? Minek az neked? Neeeheheem kell tudni. Okoskislány, üljél le szépen, nézzél körül, és próbáld azt csinálni, amit mindenki más. Úgy van, jól látod, mindenki alszik. Néhányan jegyzetelnek. Te is legyél csak csöndben, ne akarjál itten beszélgetni, figyelj csak egyezzünk meg, te kussolsz, én meg nem vágok be neked egy akkora karót, hogy soha nem érettségizel le..

Tanárnő kérem, szopjon már le keresztbe! Mi az, hogy ne kérdezzek? Ez most komoly? Vagy valami oltári szar vicc, és itt oltanak vele? Én magasról leszarom a tanárnő gondolatmenetét! Engem nem érdekel, mennyire elégedett saját magával, a pedagógiai képességével, nem tud izgatni, hogy 40 éve tanít, és az sem, hogy egyébként nem olyan rosszul.. Az iskola üdvöskéje, hát persze. Nem tud kimondani egy épkézláb magyar mondatot, gondja van az álllítmány alanyhoz való egyeztetésével.. De azért szereti rikácsolni: "Te magyar vagy?!?!?!" Engem mindez hidegen hagy. Én egy szájbabaszott dolgot szeretnék: tudni. Ez nálam elemi igény. Többet mondok: ez általános emberi tulajdonság, hogy tanulni akarunk. Akinél nem így van, ott persze már régen mindegy, de engem ne próbáljanak már lenevelni a tanulásról, ne próbálják már elmagyarázni, hogy kislányom, a tudásvágyad felesleges, majd mi azt tudjuk, jól!

Kérek engedélyt meghunyászkodni. Persze, majd megígérem, hogy nem kérdezek, soha többé, nehogy valakit zavarjak a nyamvadt, idegesítő, folyamatos érdeklődésemmel. A franc egyen már meg engem is, meg a hülye jelentkezésemet. Minek jegyzetelek különben is? Majd az érettségire magolok egy kicsit, aztán úgyis elfelejtem az egészet, minek a történelem, nemdebár.. Úgyse tudja senki, ki emlékszik például Hitlerre meg a második világháborúra? Hát az már majdnem száz éve volt, tök régen! Akkor még nem is éltél kislányom, miért érdekel? Milyen indokok? Hol élsz te? Indokok? Azok nem voltak. Persze, csak Hitler miatt volt az egész. A köcsög. Ja, hogy Churchill? Igen, ő is volt. Hogy miért épp a Dávid csillag a zsidók jelképe? Honnan a halál faszából tudjam, mi vagyok én, régész? Nézzél utána kislányom. Ja, nincs időd? Persze, nem kéne annyit internetezni.
És egyáltalán, minek akarsz te annyit tudni? Mire mész vele? A diplomáddal úgyis kitörölheted majd a segged! Pszichológia? Ugyan kérlek.. Majd éhendöglesz. Ez kell? Hát akkor legyen, dögölj meg, csak lehetőleg csendben, ne zavard az órát.

Jólvan bazmeg. Akkor majd mostantól az összes kurva órádon olvasni fogok, és csak azért megyek be, mert különben igazolatlan hiányzás jár. A tananyagot megtanulom a könyvből, igaz, így 3-szor annyi munka, de legalább tudni fogom, ami érdekel. Persze, majd utánanézek magamtól az idióta idegesítő kérdéseimnek, mert a tanár nem azért van ott, hogy tanítson és segítsen megérteni és elsajátítani a tananyagot, hanem csak dísznek.
Menjen el az ilyen karácsonyfa-csúcsdísznek egy mammutfenyőre bazmeg.
---------

Pff. Asszem a lelkem egyik legmélyebb csücskébe sikerült beletaposnia a töritanáromnak. Egyszerűen felháborítónak tartom, hogy egy tanár képes és közli velem, hogy ne kérdezzek az óráján, mert összezavarom a gondolatmenetét.. Egy tanár, aki x évtizede tanít, aki tisztában lehet vele, hogy ebben a szintű iskolában milyen ritka, hogy valaki kérdez, aki már amúgy is fejből tudja az egész anyagot, komolyan tudja venni magát, miközben azt mondja egy diáknak, hogy ne kérdezzen?

Talán kicsit túldramatizálom. Nem érdekel! Szívügyem a tudás. Mindig is az volt. Ritkán ordítozom tanárokkal (mostanában), de ez egy olyan szintű sértés nekem és olyan szintű beleavatkozás az életembe, amit nem viselek el. Ha ordítozom, ezért. Nehogy már egy tanár akadályozzon meg a tanulásban. Ez nonszensz, ilyen nincs. Ez nem normális. Ez nem fér bele a világképembe, és egyrészt elképedve állok a jelenség előtt, másrészt minden, ezzel a gondolattal töltött perc egyre csak nyomja fel bennem a pumpát. Elbaszták ezzel az egész napomat. Thanks to Göttler Károlyné. Ezek után asszem visszaigazolástért fogok koslatni, és arra várok, hogy megerősítsenek abbéli hitemben, hogya tanulás nem fölösleges dolog és nem bűn, ha tudni akarok.

Aludnom kéne néha.