Örökség

Azon gondolkozom, hogy mindig, amikor eszembe jut, hogy mennyi mindent átéltem már és még milyen sokmindent át fogok, előre örülök annak, milyen hatalmas mennyiségű információnak leszek birtokában majd egyszer. Jó belegondolni, mert beleborzongok. Bele fogom tudni élni magamat mások gondjaiba, helyzetébe, és tök jól ismerem majd az emberi természetet, és... És aztán egy kellemetlen érzés fut át rajtam, nekiszegezvén a kérdést jókedvű önnönmagamnak: minek? Mire lesz mindez jó?
Akkor megint elgondolkozom. Igen, nagyon sokat fogok tudni a férfiakról. Igen, három szó után fel fogom ismerni a potenciális játszmaembereket (ld. E. Berne könyvét). És igen, teljes kontroll alatt tudom majd tartani önmagamat, mind testi, mind szellemi, mind érzelmi értelemben. Hát ez csodás. És kinek lesz jó? Rajtam kívül persze. Ki fog tudni róla, ha én már nem leszek? Mi haszna lesz ebből a világnak?
És akkor mintegy mentőangyalként jön a válasz a semmiből, a már megélt tapasztalatokból: könyvet kell írni! Előbb-utóbb minden értelmes ember könyvet ír, kivéve, ha pártot alapít, filozófiát kezd tanítani, vagy egyéb verbális módon adja tovább tudását. Bár ez sem kizáró ok. Miért ne írhatnék én is könyvet? Naplóregényt akár. Vagy egyszerű esszékötetet. Az uncsi.. asszem. De nem is az a lényeg, hogy olvassák.. A lényeg az, hogy ki legyen adva, hogy meglegyen néhány könyvtárban, és hogy ha netalántán valaki keresné, megtalálja. "A Vadvirág", "A vad Virág", vagy "Esszéim", hogy minél semmitmondóbb legyen a cím.

Asszem a legtöbb ember szándékozik egyszer vagy többször az életében könyvet írni. Csakúgy, mint filmet készíteni. Ezek tipikusan olyan dolgok, amiket nem tanítanak az egyszeri iskolákban, ha csak direkt utána nem megy az ember. Média szakkör mostmár egész sok helyen van. Nade könyvíró? C'mon..
Szóval mikor vegye rá az ember magát a könyvírásra? JAJ mikor lesz nekem könyvem..

Mert az életem nagyjából a következő 10 évre előre be van táblázva. Leérettségizni, nyelvvizsgát szerezni németből is, esetleg elkezdeni tanulni egy harmadik nyelvet. Egyetemre járni. Befejezni. A 6-ik évnél járunk. Doktorit szerezni, közben lehetőleg lakást is, amihez dolgozni kell. A pasik jönnek-mennek. Ekkor 24 éves vagyok. Elkezdek dolgozni. Az albérletet saját házra cserélni. Ja, közben megtanultam egy s mást az üzletről, valószínűleg van már egy motorom is. Nem kizárt, hogy profi pókerjátékos vagyok, amely tudásomat előnyösen tudom kamatoztatni a tőzsdén. 24-27 éves korom körül kiépítem a szakmai egzisztenciámat, meg úgy általában az egzisztenciámat. Lasan házasulni vágyom, és meg is fogom találni erre a megfelelő partnert. Talán kint töltök pár évet az USÁ-ban vagy Angliában. Szóval megvan a pasi. Legszebb korom felé (30) közeledvén végre megtalálmo a megfelelő hapsit, és elvesz feleségül, családi házat építünk Budapest egy külső, kertes kerületében, és én kertészkedni kezdek a hatalmas kertben. Talán veszek egy lovat és lovagolni járok. Gyerekem születik, és..
De kicsit túlszaladtam azon a 10 éven. Mikor írjon az ember könyvet? Valószínűleg a 30-as éveim körül kerül sor rá.

Egyébként.. Amíg nem volt olyan egyértelmű, hogy könyvet leszek kénytelen írni, úgy gondoltam, a gyermekeimnek fogom továbbadni a tapasztalatokat. Anyukám is pont így csinálja. Azt hiszem, nem is kívánhatnék jobb anyukát a meglevőnél. Tanár, de pszichológus is lehetne, lehetne gyóntató pap, lehetne csoportterapeuta, pszichoasztrológus.. Mostanában döbbenek rá, hogy mennyire hasonlítok rá. Apámra is sok dologban, de ha a "szakmai örökséget" nézzük, vagy azt, hogy valamit, amit anyukám elkezdett, én is, vagy én végig akarom csinálni, akkor anyukám vezet apukámmal szemben. Apámnál inkább "mit ne csinálj, ha felnősz" tapasztalatok gyűlnek, anyámnál nem. Ellensorskönyv-sorskönyv. A szüleim szerencsére sosem akartak annyira beleszólni az életembe, hogy az egész sorsomat annak szenteljem, hogy mindenben az ellentétük legyek (ellensorskönyv), vagy pontosan azt csináljam, amit ők csináltak, úgy, ahogy ők mondták (sorskönyv). Szerencsére van lehetőségem belátásom szerint fejlődni. Ez nem adatik meg mindenkinek, és vannak, akik észre sem veszik, de minden tettük a talán már rég halott szülők elleni dacból, vagy a nekik való megfelelési vágyból fakad. Ez nem szabadság..

Elkalandoztam. Annyit még, hogy bár úgy tűnhet, éppen önmagamat cáfolom meg, amikor anyukám hagyományait akarom folytatni, ez nem teljesen így van, és arra, hogy mégis hogy máshogy, van egy elméletem. Nem az én agyszüleményem, de már nem emlékszem, hol olvastam.
Ha külső szemlélőt megbíznának azzal, hogy derítse ki, honnan fakad az érdeklődésem a lélek, az ősvallások, a magyar eredet, az irodalom, a nyelvek, a sámánok, az asztrológia, az üzlet, a tőzsde, a kabbala, a gyógynövények és a szellemi megtisztulás iránt, azt találná mondani, hogy "örökség". Lenne benne igazság. Tele van ilyen témájú könyvekkel a ház. Tényleg, az a furcsa, hogy hihetetlen mennyiségű könyvünk van, de ennek a nagy része nem regény vagy szépirodalom. A legtöbb tanácsadó-könv, szakkönyv, tankönyv. Anyám vonulatához tartozik a pszichológia, az asztrológia, a gyógynövények, az irodalom, a nyelvek (főleg az angol, de anyám kozmopolita). Apám inkább az ősvallásokkal, szellemi utakkal, mandalákkal, csakrákkal, kultúrákkal, üzlettel robbant bele ifjú éveimbe. Anyámmal együtt a könyvtár fele elköltözött ugyan, de tudom, hogy mit hol keressek.
Az állításom pedig az, hogy ha nem ebbe a családba, nem ilyen érdeklődésű szülők közé születek, én akkor is pszichológiával, okkult dolgokkal, ősvallásokkal kezdek foglalkozni. Talán sokkal tovább tart, mire rájövök, mit is akarok valójában, talán nem leszek ilyen érett (jogom van egyáltalán érettnek ítélni magamat?). De én - én lettem volna. Ennek köze van az asztrológiához. Egyszer olvastam, hogy lehet megállapítani az emberi személyiség fejlesztő erői: a gének, a nevelés és a lélek saját gondolkodásmódja közti arányt. Azt írta a könyv: a lélek megszületik, meghatározva ezzel a személyiséget. A gyermek aztán pontosan azokat az elemeket veszi föl a nevelői által leadott jelekből, amikre ahhoz szüksége van, hogy a már régen meghatározott irányban fejlődhessen tovább. Egyfajta szűrőről van szó.
Szép elmélet, jó elmélet. Nem cáfolta meg nekem senki, és látok benne értelmet is. Nem mondom, hogy 2-nél több bizonyítékot tudnék mutatni az igazolására, lehet, hogy egyet sem. Whatever. Arról pedig ne kérdezzen senki, hogy mi az összefüggés a sors, a horoszkóp és a szabad akarat között, mert ezen egyelőre én is töröm a fejemet.