Mi kell a nőnek?

Mostanában nagyon divatos a nőről írni és beszélni, és engem nőként kifejezetten érdekel az a téma, hogy mitől nő egy nő, mitől férfi egy férfi, és hogy lehet ebből a kettőből valami boldogat létrehozni. Csernus is írt erről egy könyvet, amit el is olvastam, és a legnagyobb részével teljesen egyetértek, mivel főleg az őszinteségről szól. És arról, hogy aki hagyja magát, azt mások is hagyják – összetaposva a földön. "Mert aki hagyja magát, az a kapcarongy, az nem nő. A kapcarongy az arról szól, hogy lóg a szögön. Arra jár egy pasi, leakasztja, beletörli a farkát, bevágja a sarokba, majd a szorgalmas kapcarongy kirohan a fürdőszobába, kimossa magát, parfüm, szög."

Azt hiszem, ez röviden összefoglalja a könyv egyik fő mondanivalóját. Mert az tény, hogy ez a világ még mindig férfivilág. Ugyanazért a munkáért még mindig kevesebb pénzt kapnak a nők, és ez a modernebb változat, a kevésbé modern változatban meg ugye ott van a csador.. Tehát van miért "nem hagyni magunkat", van miért küzdeni, nem puszta küzdésvágyból vagy kapálózásból a világ ellen, hanem azért, hogy nőként elismert legyen az ember. Egyáltalán hogy ember lehessen. Hozzáteszem, nem csak a nőknek kell küzdeniük, hanem a nyugati országokban mindenkinek. Elmúlt a békés, nyugodt élet kora, felgyorsult minden, és lehet sírni miatta, de igazából fölösleges. Csinálni kell, és jól kell csinálni. Sírni a nőknek is fölösleges amiatt, hogy elnyomás van. Ha van, akkor is ki lehet és kell hozni mindenből a legjobbat. Mert a kapcarongy-létnek sok értelme nincs.

Valójában nem egy bonyolult dolog meghatározni, mi kell a nőnek. Megcsinálni sokkal nehezebb. Kezdjük rögtön a kérdés legfontosabb szavával: a "nő"-vel. Mert lehet hosszú szólamokat írni arról, hogy Mancikának mi kell és a többi csajnak mi kell, de ha Mancika a fenti idézet alapján, vagy más miatt nem definiálható nőként, akkor fölösleges a kérdéssel foglalkozni. Nem azért, mert Mancikának egyéni igényei vannak. Minden nőnek vannak. Hanem azért, mert Mancika nem nő, nem is úgy viselkedik, ennélfogva nem is várhatja el, hogy egy férfi szeresse őt.

Mert ez az, ami a nőnek kell. A férfi.

Kezdjük az alapoknál: a férfi és a nő is elsősorban felnőtt. Aki nem felnőtt, az lány vagy fiú, esetleg csaj vagy srác vagy csávó, de nem férfi és nem nő. Felnőtt pedig nem attól lesz valaki, hogy nagykorú, hanem attól, hogy kellőképpen érett szellemileg és érzelmileg, hogy van kialakult értékrendje (ami persze nem kell, hogy kőbe legyen vésve), döntéseiért vállalja a felelősséget, és egzisztenciálisan önálló.

Eddig van a felnőttség. Már ez sem egyszerű. De innen jön a nemiség kérdésköre. Mi is kell tehát a nőnek?

A nőnek az kell, hogy a férfinak legyen kisugárzása. Ez az első lépés. Higgye el magáról, hogy ér valamit. Ehhez az kell, hogy tisztelje önmagát. Akkor tudja tisztelni önmagát, ha elfogadja, ismeri és szereti azt a személyt, aki ő, tud vele azonosulni. Akkor tud vele azonosulni, ha úgy él, úgy cselekszik, úgy gondolkozik és úgy beszél, ahogy azt a saját értékrendje megköveteli. Ha nem ezt teszi, akkor önmagának hazudik, és mi mást tud csinálni az önmagának hazudó ember, mint szembeköpni önmagát? Persze a hazudásban benne van, hogy a hazudás tényét is tagadjuk, tehát a szembeköpés sem kötelező. Nyíltan. De azért az ember megsejti az ilyesmit. Hogy valami nem stimmel. Hogy valami nem oké, nem úgy van, nem úgy történik, nem áll össze. Nincs boldogság, nincs harmónia. És itt még mindig lehet a világot hibáztatni, de azért egy idő után az ember eljut oda (ki hosszabb, ki rövidebb idő alatt), hogy változtatni kéne. És aki tudja, hogy változtatni kéne, és nem változtat, az hogy tudná tisztelni önmagát?

És itt bukta el a kisugárzást.

A második lépés az, hogy a férfi tisztelje a nőt is. Fogadja el, hogy a nő nem tárgy. Nem olyasvalami, ami x célnak megfelel. Nem feleséganyag, szülőautomata (bedobod a pénzt, kiadja a kávét), szexpartner, társalkodónő, vékony szöszi nagy dudákkal, amivel fel lehet vágni a haverok előtt, vagy házvezetőnő. A nő érző, gondolkozó, élő emberi lény, saját személyiséggel, önálló elképzelésekkel, világképpel, értékrenddel. Nem azonos a ráaggatott szerepekkel. Barát, társ, szerelmes lehet annak, aki tud rá vigyázni, és aki hajlandó teljes értékű emberként fordulni hozzá.

Aki nem tiszteli a nőt, az nem is érdemli meg. És nem is fogja megkapni, mert a nő a férfihoz vonzódik, és aki a nőt lekezeli vagy lenézi, az nem férfi, csak azt hiszi. (Csernus szavaival élve ő a "puhapöcs".) A partnereiről meg azt hiszi, hogy nők.
(Ez persze általánosan igaz, nem egy konkrét nőre. Lehet lenézni valakit a nemétől függetlenül, mert mindkét nemben vannak, akik megérdemlik. De nem lehet lenézni általában A Nőket vagy A Férfiakat, mert az korlátoltság.)

Ez a két lépés elég is ahhoz, hogy a nő megkapja, ami kell neki, de figyelmesen olvasva kiderül, hogy a kérdés valójában így szól: mitől férfi a férfi? És az is kiderül, hogy az igazi párkapcsolathoz mindkét lépésre szükség van, mindkét fél részéről. Mert a nő ugyanattól jó nő, amitől a férfi jó férfi: tiszteli saját magát, ezért nem a kapcarongy-létet választja. Még ha az a megszokott, akkor sem, és ha az a könnyebb, akkor sem. Nem alázza meg saját magát ilyesmivel, ezáltal nem ad okot, sőt, felszólítást a férfiaknak, hogy ők is alázzák meg, használják ki.
Ehelyett, ha kell, az egyedüllétet választja (ami nem egyenlő az Amerikában egyre divatosabb, szándékos szingli-létformával). Kiszáll a rossz kapcsolatból, akárki akármit mond, nem hivatkozik gyerekre, pénzre, szóval: nem hagyja magát. Csinálja egyedül, amíg muszáj, és megbecsüli önmagát. Ha többet érdemel, mint egy puhapöcs, és ebben hisz is, akkor tényleg többet érdemel..

Összefoglalva tehát: a nőnek, aki nő, és tényleg nő, a férfi kell, aki tényleg férfi. A párkapcsolatnak pedig, ami tényleg párkapcsolat, az kell, hogy a férfi és a nő tiszteljék egymást, és elsősorban önmagukat. (Ez egyébként elég jól mérhető azzal, hogy mennyire udvariasak egymással otthon, és hogyan beszélnek egymással mások előtt.) Ne hagyják önmagukat, és ne akarják egymást kihasználni. (Lehet, hogy ezt hívták úgy régen, hogy "úriember, tisztességes szándékkal / tisztességes úrinő"?).

Ezekre épül rá a szeretet, a szerelem, a közös témák és érdeklődési körök, de ez már egy másik szint. Elbeszélésére más alkalommal kerül majd sor.

"Mi kell?" rovatunk következő kérdése: mi kell a férfinak? Kedves olvasóink válaszleveleit várjuk szeretettel.

A Szerkesztőség