Hát igen

Lüktetés

Lehet-e ok, amely feljogosít,

Hogy kicsaljak mindent, mit magadtól nem adnál,
Van-e kérdés, melyre oly kegyetlen őszinteséggel
válaszolnál,
hogy vitára ne keljek?
Hogy fogást ne találjak rajtad,

hogy legyűrj, mint valami őrjöngő Állat,

hogy visszatarts, s lecsillapíts?

Van benned elég erő, hogy nap mint nap harcra kelj?

Hogy rendreutasíts, ha kell?

Van-e értelme egyáltalán a véget nem érő
párbajok lüktető egymásutánjának,
ha megfáradtunk mind a ketten?

Ha te nem szabsz határt, én magamtól nem fogok.

(YgeЯnköt, Budapest, 2008. április 10.)