I must be emo

Megittam egy sört, hátha megjön az alkotó-önkifejező-kedvem. Hát.
Utálom az embereket most. Tökéletes nihil, és nagyon sajnálom önmagam. Sajnos nem tudok segíteni rajta, mert nem is akarok, mert ez ilyen. Túl kell élni? Vagy nem tudom. Elegem van a fölöslegesen elvesztegetett iskolai órákból. Ezért inkáább be sem járok. Úgyhogy gyűlik a sok gazolatlan igazolatlan, már ha beírják, de azért matekra be kéne járnom. Miért is akarok fizikából érettségizni.. Ráadásul angolul.. És miért nem vagyok képes nekiállni igazán tanulni magyarból.. Persze, nem keveset tudok. De nem biztos, hogy 90%+ -hoz eleget.. Faszom a világba. Faszom mindenkibe. Az osztályba. Nem érdekel senki. Na jó, egy embert kivéve. Fel kéne vennem megint az antiszociális pólómat, ha nem lenne rózsaszín üvegfestékpöttyös, és amúgy is, ha hordanék XL-es pólókat még. 2 éve megengedhettem magamnak ilyesmit, most meg a saját elvárásaim miatt nem. Két éve Martens bakancsot vagy tornacipőt, szakadt nadrágot és színes felsőket hordtam, és jó volt. Most már nem, és ez is épp így jó, csak néha vágynék kitörni. Akkor meg felteszem a kérdést, hogy: miből? Hát, csak úgy. Lázadni minden ellen, de az sem az én stílusom. Már. És ha az lenne, se tudnám, hogyan csináljam. Megittam egy sört, és a hülyeségek jönnek belőlem. Alkotói válság. Mi van, ha nem is akarok pszichológus lenni? Mi van, ha teljesen alkalmatlan vagyok rá? Már hónapok óta tudom, titkosan kísért álmaimban, hogy nem lennék jó pszichológus. Mintha.. mintha elmúlt volna belőlem az érdeklődés mások iránt. Az emberszeretet. Helyette az egyetlen dolog, ami igazán érdekel, én magam vagyok. A saját énem, a saját fejlődésem, személyiségem, önismeretem. Csak én, én, ÉN! Hogy lesz egy ilyenből gyógyító?? Tiszta röhej. Abszolút egoista vagyok, és csak nagynéha tudok nem az lenni. Nem akarok egoista lenni, de ezt követelni Istentől vagy magamtól kb. olyasmi, mint azt követelni, hogy legyen hitem. Ezek a dolgok akarattal nem megteremthetőek. Viszont – úgy látszik – jelen- vagy távollétük nem konstans és nem is végleges, hiszen – én sem voltam mindig egoista. Pontosabban.. másként fogalmazok. Eddig mélyen érdekeltek mások is. Az emberek különbözősége szórakoztatott, elképesztett és élveztem. Most kb. leszarok mindenkit, és ami – nemtom, vicces, röhejes, idegesítő, hihetetlen, az, hogy ezt mások nem is veszik észre (asszem), csak én, de engem az őrületbe kerget. Leszarok mindenkit, utálom az embereket, utálom az iskolát (szokásos korszak), és rühellem, hogy nincsen tél, nem is volt, már évek óta, és erről én egyáltalán nem tehetek. Ez már olyan téma (a környezetvédelem), hogy nem lehet az ember semleges, mert túl sürgető dologról van szó. Nem lehet azt mondani, hogy oké, majd a nagyhatalmak elintézik, a civil szervezetek kiharcolják, az állam finanszírozza.. Nincsen nyugodt tespedés. Az ember velük van (a környezetvédőkkel), vagy ellenük. Az ember, aki "csak éli a maga világát", egyértelműen ellenük van. Mert veszi a műanyaggal csomagolt, génkezelt kaját (ami mellesleg neki is árt), a gyárakban gyártott állatok húsát, a fehér papaírt és papírzsebkendőt, a mosogatószert a Dunába engedik, és ezek mind.mind a környezet rovására mennek. A másik lehetőség az aktív környezetvédelem. Amikor direkt bioterméket veszünk, újrahasznosított papírba csomagolva, satöbbi.
Tehát nem mondhatnám, hogy tényleg semmit nem tehetek, semmiről nem tehetek. Viselkedésem szerint a környezet ellen vagyok. Szellememben meg amellett, hogy öljük le az amcsikat, mert nem tudják aláírni a kibaszott környezetvédelmi egyezséget.. És mert nem hagyják békén a többi nemzetet.. és mert.. Érdekes amúgy, hogy az amcsi kultúrát tanulom évek óta, amerikai angolt beszélek, és egyáltalán nem vágyom Amerikába, legalábbis az USÁ-ba nem. Ez nem így lenne, ha pl. franciát vagy spanyolt tanulnék. De ez mindegy; a környezetvédelmi viselkedésem lustaságból és önzőségből fakad alapvetően, de természetesen nagyon jó kifogásokkal fedem el a valóságot: nekem még tanulnom kell, engem a szüleim tartanak el, én nem tudom, mit kéne csinálni, nálunk nincs lehetőség szelektív hulladékgyűjtésre.. Meg hát nem is akarom felvállalni a Nagy Zöld Akciót, mert vannak fontosabb dolgaim. Ez az, önzőség. Vagy simán emberi dolog? Inkább elf akarok lenni.

Szóval közömbös vagyok nemcsak embertársaim, hanem az egész környezetem iránt is. Egy embert kivéve, mint mondottam, de azt már nem tudom, ő miért kivétel. Félek amúgy. Nem akarok önző lenni, nem akarok ennyire magamba szűkülni, de ha erőszakkal ellene teszek, csak minden rosszabb lesz. Nyomaszt a munka, amit elvállaltam, nyomaszt a tanulás, a tanárok és az osztálytársaim is. Úgy érzem, lejtőn lefelé haladok, bár látszólag ellenkezőleg történik minden. A karrierem felfelé ível, és közben emberileg egy nagy rakás szerencsétlenséggé válok. Megmagyarázhatatlan bajaim vannak, de nem sorolom fel őket, mert kit érdekel, és különben is. FASZOM AZ EGÉSZ VILÁGBA.

Kifakadás megtörtént. Mostanában zsírkréta-rajzokat készítek. És teázok, és gondolkodom, meg olvasok is, és néha tanulok a dolgozatokra, amikre általában be sem megyek. Úgy érzem, tanácsra lenne szükségem valami megbízható embertől, aki ért is hozzá. Forduljak szakemberhez, persze. Már megint kapcsolatokat kell építeni. Legszívesebben egy álomvilágban élnék. Kitalálnék magamnak egy karaktert, és mostantól ez lennék én, úgy élnék, úgy viselkednék.. Elf druida, emberi kinézettel.
Bwáh. Annyi a baj a dologgal, hogy tudom, milyen visszataszító, ha valaki nagyon mániákussá válik valami álomvilágban. Ebből lesznek a CoD-buzik, az animemániás emoköcsögök, akiknek az önkifejezés egyenlő egy manga/anime-kép beillesztésével a sötét blogjukba. Nem akarok senkit megbántani (késő bánat), csak nem akarom ezt, én nem vagyok ilyen. Nem vagyok elf druida, csak egy ember NJK, aki tanul, hogy majd bölcs legyen, és segíteni tudjon. Kind of önfeláldozás. Csak ott villog mögötte a figyelmeztető jelzés, hogy "kisanyám, te nem azért tanulsz ám, mert az önzetlen, egyetemes szeretet munkál benned és mindenképp mások segítségére akar sietni, hanem mert olyan mérhetetlenül büszke, önző és önimádó vagy, hogy minden csepp információt ennek bizonyítására akarsz felhasználni.." És tényleg. Még a pártatlanságom is elpárolgott. Én vagyok a legfontosabb ember az egész világon, de bárcsak a legjelentéktelenebb lehetnék.. Holnap tükörként akarok ébredni.