Kérj, és megadatik!

Megnéztem mostanában több filmet, van, amit "illendőségi", van, amit művelődési, és van, amit kikapcsolódási okokból. Legutóbb, rögtön a Bruce Almighty után, megnéztem az Evan Almighty-t is. Hát, nem gondoltam, hogy ez lesz a leghasznosabb spirituális útmutatás, amit mostanában kapok..

Egy konkrét jelentere gondolok. Amikor Evan már beletörődött, hogy a bárkát meg kell építenie és nem tehet ellene semmit, a felesége otthagyja őt a három gyerekükkel együtt, és visszaköltöznek a nő anyjához. Egy alkalommal négyen ebédelnek egy gyorsétteremben, és a gyerekek kimennek valamiért. Megjelenik Isten (Morgan Freeman), mint éttermi felszolgáló, és kéri a feleséget, hogy mesélje el, mi a probléma. A nő szabódik, de Isten azt mondja, szereti a történeteket, és amikor meghallgatja a nő szájából is Evan "megszállottságát", és hogy Noénak képzeli magát, Isten elneveti magát. Azt mondja, szereti ezt a történetet, mert szerinte a szeretetről szól, és arról, hogy higgyünk egymásban és álljunk egymás mellett. Ekkor hangzik el a következő párbeszéd:

"- But my husband says God told him to do it. What do you do with that?
- Sounds like an opportunity.
- ?
- Let me ask you something. It someone prays for patience, you think God gives them patience, or does he give them the opportunity to be patient? If he prayed for courage, does God give him courage, or does he give him opportunity to be couregous? If - someone prayed for the family to be closer, you think God helps them with warm, fuzzy feelings? Or does he give them the opportunity to love each other?"

(- De a férjem azt állítja, Isten parancsolta neki mindezt. Ezzel mit lehet kezdeni?
- Nekem úgy tűnik, ez egy lehetőség.
- ?
- Hadd kérdezzek valamit. Ha valaki türelemért imádkozik, Ön szerint Isten türelmet ad neki? Vagy inkább alkalmad ad arra, hogy türelmes legyen? Ha bátorságért imádkozik, Isten bátorságot ad neki, vagy inkább lehetőséget arra, hogy bátor legyen? Ha valaki azért imádkozik, hogy a családtagjai közelebb kerüljenek egymáshoz, Ön szerint Isten gyengéd, meleg érzelmekkel segíti őket? Vagy inkább lehetőséget ad a családnak, hogy szeressék egymást?)

Lehet, hogy az imádkozás nem egy passzív dolog? Persze, amit kérsz, az megadatik, sokkal gyorsabban, mintha nem kérnéd. De némileg logikus, hogy ha gazdagságért, nagy házért, igazi társért, boldogságért, hírnévért, elismertségért vagy jachtért imádkozik valaki, akkor nem fog az utcán találni egy zsák aranyrudat, nem lesz hirtelen egy villa tulajdoni lapján az ő neve, nem fog érte jönni a herceg fehér lovon vagy a topmodell meztelenül tálcán, nem lesz felfújva egyszer csak boldogsággal, nem fog hirtelen mindenki róla és a mérhetetlen tehetségéről suttogni a városban, és nem önt ki a Duna, hogy elésodorjon egy hajót.

Ha mégis így lenne, akkor nem lenne annyi ember kiábrándulva a csodákból, és mernénk kérni azt, amire tényleg vágyunk. De nagy lenne a káosz, talán sok ember meghalna (a rosszakarók miatt), és a világ rendje felborulna. (Ld. Bruce Almighty.)

...hanem ehelyett sok-sok-sok lehetőséget kapna, hogy a vágyaiért tegyen, az álmait megvalósítsa, az életét megváltoztassa. Lehetőségek, ötletek, segítők árasztanák el, és ha az alkamakat megragadná, hamar valóra válna minden elképzelése.

Asszem a vonzás törvényével is az a baj, hogy félreértelmezik. Aki használni kezdi, az úgy képzeli, hogy elég egy gondolat, és már jön is a sült galamb. Ez sok kívánság esetén így is van, tehát minden attól függ, milyen jellegűek az ember vágyai. Magamon folyamatosan tapasztalom, hogy ha helyes intuíciót, szerencsét, újszerű ötleteket, élményeket kérek magamnak, szinte azonnal teljesül minden kérésem. Persze, még itt is lehet struccpolitikát folytatni; kérhetek jeleket, és aztán csinálhatok úgy, mintha nem látnám őket, vagy egyszerűen nem hiszem el, hogy amit látok, az az, amit kértem. Aztán hibáztathatom Istent, vagy a vonzás törvényét, aki nem teljesítette a vágyaimat..

Az anyagi jellegű vágyak viszont más kategória. A világunk rendje (pl. a fizika), noha illúzió, egyszerű halandók kedvéért nem fog bukfencet vetni. A pénzeszsák nem fog megjelenni az utcán, vagy ha igen, hogy vallod be az APEH-nak? Ugyanez igaz a jachtra és a szép házra is. A figyelmes, tisztelettudó, de egyben erős és sármos férfiak, valamint a szép, okos, hűséges, kedves, talpraesett nők kegyeire más is számot tart, úgyhogy valószínűleg ők sem fognak sorakozni az ajtód előtt. (Ráadásul itt még a szabad akarat is közrejátszik, amibe aztán tényleg nem fog beleszólni senki, még Isten sem.) A sikerről köztudott, hogy tenni kell érte valamit, különben minek lennél sikeres? És ha mégis az lennél, tudnál-e büszke lenni magadra, amikor semmit nem tettél érte?

Az anyagi vágyakért tehát az anyagi világban is tenni kell, ez a világ rendje, amit csak néhány kiváltságos (pl. Jézus..) változtathat meg. (De még ebben sem kötelező hinni.) Szóval a magam részéről ha valamit kérek, az
1. az alkalom, hogy megszerezhessem azt, amire vágyom;
2. éleslátás, hogy észrevegyem az alkalmat;
3. emberi kvalitások, mint bátorság, hogy megragadjam az alkalmat, erő és energia, hogy képes legyek dolgozni a vágyamért, elszántság, akaraterő és ambíció, hogy a cél végig a szemem előtt lebegjen és az akadályokat könnyen tudjam venni, alkotóképesség, hogy amit csinálok, maradandó legyen; és
4. isteni segítség, mint szerencse, intuíció, ötletek, kreativitás, segítő "véletlenek", hasonló célú társak utamba "sodrása", valamint annak megtapasztalása, hogy fontos vagyok, és egy nagyobb egész részeként együtt hozunk létre valami jót.

Ha mindezt megkapom (márpedig megkapom), két feladatom van: észrevenni, amikor érkezik, és cselekedni, amikor elkezdhetem. Enélkül az egész imádkozás- és kérés-dolog olyan, mint az egyszeri Józsi bácsi esete, aki egy életen át imádkozott a lottó ötösért, de soha nem vett egyetlen szelvényt sem.

Szinkronicitás

Van egy fogalom, ami nagyon sok mostanában megjelent spirituális témájú könyvben és filmben szerepel, mint fő- vagy mellékszereplő. Nem egy nagy dolog, ez a "szinkronicitás", az egybeesés. Azt jelenti, hogy az emberekkel időnként történnek olyan dolgok, sorban egymás után, amik külön-külön nem jelentenek semmi különöset, de éppen ott, éppen annak az embernek az életében, éppen akkor, éppen azokkal a más dolgokkal együtt, valami olyan jelentéssé állnak össze, amely mint egy fénycsóva, hirtelen rávetül valamire, ami azelőtt a háttérben rejtőzött. Pici vagy nagy megvilágosodások ezek, amik megváltoztatják az ember életét, vagy az adott helyzetet, új keretet adnak tényeknek és élményeknek, más fényben láttatják az eseményeket és az emberek cselekvéseit. Ilyen szinkronicitás létrejöhet események, gondolatok, felismerések, könyvben olvasott pár sorok, filmek, elkapott félmondatok, igazából a világon bármi között.

Nemrég teljesen véletlenül a kezembe vettem egy spirituális könyvet (itthon elég sok ilyen van, úgyhogy létezik ez a véletlen), ami az Univerzum törvényeiről szólt. Az első törvény, ha jól emlékszem, a vonzás törvénye volt. A másodikra nem emlékszem, de a harmadik az volt, hogy ha kérsz, akkor adatik. Ha valamire szükséged van, és kéred, hívod, hogy jöjjön magadhoz, akkor előbb-utóbb megkapod. Több ez a kérés, mint a panaszkodás vagy sajnálkozás, hogy nincs, több, mint a sóhajtozás, hogy bárcsak. Egy (vagy több) konkrétan, érthetően megfogalmazott mondat, amelyhez odabiggyeszti az ember, hogy "kérem ezt a dolgot a magam számára, mert szeretném, ha lenne". Erről a témáról is sok könyv van egyébként; tulajdonképpen úgy írják le a folyamatot, mint egy megrendelést, amit az ember felad, és az Univerzum (vagy Isten, vagy Természet Ősanyánk) teljesíti, mint egy online áruház.
Függetlenül attól, hogy van-e ilyen törvény és működik-e, mi kára származhat abból az embernek, ha kipróbálja? Nem kell nyilvánosan csinálni, mások tehát nem látják. Önmaga előtt meg csak nem szégyenkezik már az ember, mert kipróbál olyasmit, amit még soha nem csinált, vagy soha nem működött neki, vagy nem hisz benne. Mit veszíthet? Szerintem semmit.

Ez a törvény valójában nagyon érdekes. Ahhoz, hogy az ember kérjen valamit, minimum 5-10 percig arra a dologra kell koncentrálnia. Mert ugye, nem tudja pontosan, mire is lenne szüksége. Ezt ki kell találni. Ha megvan, szavakba kell önteni, és utána el is kell mondani, fejben legalábbis biztosan. Igyekezni kell úgy megfogalmazni, hogy egészen konkrétan kérés legyen, ne óhaj-sóhaj, panasz, hogy pozitívan legyen megfogalmazva, és nem úgy, hogy mi nem kell, minél pontosabb definíciót kell adni stb., a szokásos szabályok. Tehát a dolog eltart egy ideig. Addig az ember nem mást csinál. Nem zenét hallgat, nem számítógépezik, dolgozik vagy másokkal van, hanem egyedül, viszonylag zavartalan környezetben, és nem mást csinál, hanem kér. Belső párbeszédet vagy monológot folytat, amit másképpen gondolkodásnak is hívunk.
Elég kevés dologra szoktunk intenzíven akár annyi ideig is koncentrálni, mint amíg meg lehet fogalmazni pár kérést. Amire ennyire erősen figyelünk, az megmarad az agyban. A kognitív (a tudásszerzéssel- és szervezéssel foglalkozó) pszichológia nyelvén ilyenkor az ember létrehoz egy új sémát a fejében. A séma tulajdonképpen egy kategória, olyan, mint egy honlapon a tag. Köré lehet más fogalmakat rendezni, egész hosszú fogalmi láncokat is, mint amilyenek a forgatókönyvszerű elképzeléseink arról, hogy hogyan működnek egyes helyzetek (pl. egy éttermi vacsora esetén először leülünk, majd rendelünk, majd eszünk stb). A sémához tartozó egyes fogalmak előhívják egymást. Az egész séma-fogalom nem egy ördöngösség, mindenki minimum sejti, hogy így működik az emberi gondolkodás.
Amikor valaki pár percig intenzíven kéri azt, amire vágyik, olyan sémát hoz létre az agyában, ami sokáig aktív, előtérben van. Legalábbis, ha a kért dolog tényleg nagyon fontos. Az aktív sémáknak az a tulajdonságuk, hogy automatikusan mindenre megpróbálja őket alkalmazni az agy. Minden, ami a jelenben történik, egy olyan sémába képződik le az agyban első körben, amely séma épp aktív. Általában nem véletlen a folyamat: ha gyakran szerel valaki autót, akkor lefelé menet a műhelybe, az olajszag egyből aktiválja az "autószerelés" címkéjű sémát, és innentől ami történik, akkor is, ha szokatlan, úgy tárolódik az agyban, hogy e sémához kötődik. Ha például felgyullad egy olajos rongy, és a tüzet poroltóval kell eloltani, akkor a poroltó használatának módja, a róla szóló emlék, a vele kapcsolatban elsajátított gyakorlat mind az "autószerelés" séma alá rendeződik. Ettől még persze egyidejűleg rendeződhet máshova is (pl. ha az illető tűzoltó...).

A kérés, lévén intenzív, értelmező koncentráció, tömörített gondolkodás, az adott tárgyról viszonylag erős, és könnyen aktiválható sémát hoz létre. Amikor ez az aktiváció megtörténik, akkor az emberrel történő dolgok, a benne felmerülő gondolatok, az elhatározások, tervek, a kezébe kerülő újságcikkek és elkapott mondatfoszlányok, mind szépen felfűződnek a sémára. És ILYENKOR történhet meg pl. az, hogy szinkronicitás jön létre, mert a séma miatt olyan dolgok (mentális reprezentációk) kerültek egymás mellé az ember fejében, amik amúgy soha. Ilyenkor előfordul, hogy spontán összeáll a kép. Talán csak kicsi kép, de olyan, amit még sosem látott az ember. Pedig ott volt.

És ezért van az, hogy ez a két spirituális fogalom, a szinkronicitás és az univerzum harmadik törvénye, valahogy hasznossá válhat még azok számára is, akik egyáltalán nem hisznek semmiben, amit nem látnak a saját szemükkel.

És ez csodálatos dolog.